Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-22
1661 Az Országgyűlés 22. ülése, 1973. október 4-én, csütörtökön 1662 Az említett út korszerűsítésének igénye nemcsak Tiszasüly, hanem az érintett községek gazdasági szerveinek, termelőszövetkezeteinek, és több mint tízezer dolgozójának részéről is egyre sürgetőbben vetődik fel. A megyei közúti igazgatóság azonban a továbbiakban is csak az útfenntartási és a karbantartási költségeit tudja vállalni. ' •' Ezért tisztelettel kérdezem a miniszter elvtárstól, hogy az V. ötéves terv időszakában a Szolnok megyei közúti igazgatóság kap-e anyagi lehetőséget a Szolnok—Tiszasüly közötti közút korszerűsítésére, a legrosszabb állagú útszakasz újjáépítésére? Abban bízva, hogy az V. ötéves terv előkészítésének időszakában még van lehetőség e sürgetően megoldásra váró kérdés megvizsgálására, a szükséges anyagi feltételek biztosítására, tisztelettel kérem Csanádi elvtárs megértő támogatását. Az érintett községek állami, gazdasági szerveinek és dolgozóinak nevében annak elősegítését kérem miniszter elvtárstól, hogy az V. ötéves tervidőszakon belül a legrosszabb állagú útszakasz újjáépítése, a népgazdasági érdekeket is szolgáló Szolnok—Tiszasüly közötti közút korszerűsítésének anyagi feltételei biztosítottak legyenek. ELNÖK: Az interpellációra dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter elvtárs válaszol. DR. CSANÁDI GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársnő! Jelenthetem az Országgyűlésnek, hogy az elvtársnőnek az interpellációja, minden szava úgy van, teljesen igaza van, fedi a tényeket. Nem kis tévedés ez: végeredményben egy 43 kilométeres útszakasznak a megépítéséről van szó, ami körülbelül 150 millió forint költséget jelent. Igaz, hogy a fenntartással csak foltozni tudjuk, mert alapvető baja és alapvető nehézsége van ennek az útnak, ami miatt tulajdonképpen eddig nem épült át. Nevezetesen az út mellett van egy belvízcsatorna, egy öntözőcsatorna, amelyik még annak idején, az 50-es években a rizsföldekre vezető víz részére készült. Ezek a kezdetlegesen épült csatornák, amelyek földi árkok, burkolva egyáltalában nincsenek, az átszivárgás miatt teljesen tönkreteszik ennek a szóban levő útnak az alapját, s ezen a képlékeny alapon tényleg csak a legszükségesebb, éppen a forgalom számára a minimális biztonságot tudjuk a javításokkal elérni. Azt kérem a tisztelt Elvtársnőtől, hogy azt a rendkívül dicséretes ügybuzgalmat, amit ennek az útnak a megépítésével kapcsolatban kifejt, most közösen folytassuk: közös alatt azt értem, hogy mi is bizonyos összeggel hozzájárulunk, s. elsősorban a tanácsnak, a vízügyi szerveknek, az ott levő üzemeknek, főleg a mezőgazdasági üzemeknek a belvízrendezést meg kell oldani. Ez nem tesz ki nagy jelentőségű összeget, de ha ez nincs megoldva, addig az utat csak rendkívül nagy költséggel, az eredetileg mondott költségnek körülbelül a duplájával tudnánk megépíteni.' ' . Megígérem itt a tisztelt Országgyűlésnek és a kedves elvtársnőnek, hogy. ha a IV. ötéves tervben ezeket az előzetes vízelvezetési és belvízrendezési munkákat elvégezzük — és úgy érzem, hogy ennek akadálya nincs —, akkor mi nem az V. ötéves, terv későbbi éveiben, hanem — azt is meg tudom ígérni — már az ötéves terv első évében programba vesszük ennek az útnak a megépítését. Kérem a tisztelt Országgyűlést, a tisztelt Elvtársnőt, fogadják el a válaszomat. ELNÖK: Kérdem Szurgyi Istvánné képviselőtársunkat, egyetért-e a válasszal? SZURGYI ISTVÁNNÉ: Igen. Köszönettel tudomásul veszem, elfogadom a miniszter elvtárs válaszát. Már most szeretném bejelenteni: ahogyan a szükséges belvízrendezési munkálatokat a választókörzetemben elő tudom segíteni, természetesen segíteni fogom, és azon leszek, hogy ez megvalósuljon. Nagy várakozással tekintünk az V. ötéves terv kezdetére, és bízunk abban, hogy az oly régen óhajtott út valóban megépül Tiszasüly és Szolnok között. Köszönöm szépen. • . ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a miniszter elvtárs válaszát tudomásul veszi-e? Aki igen, kérem, hogy kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Nem. Megállapítom, hogy a miniszteri választ az interpelláló képviselő és az Országgyűlés tudomásul vette. Következik dr. Várkonyi Imre képviselőtársunk interpellációja az 1000 forinton aluli nyugdíjak rendezése tárgyában a munkaügyi miniszterhez. Dr. Várkonyi Imre képviselőtársunkat illeti a szó. DR. VÁRKONYI IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Űr! Régóta tudom, hogy hazánk, ami a nyugdíjasok számát illeti — természetesen figyelembe véve az ország összlakosságát — igen előkelő helyet foglal el a világranglistán. 1973. januári adatok szerint az országban 1 617 000 nyugdíjas volt. Gondolom, az elmúlt háromnegyed évben — amelyről, sajnos, nincsenek statisztikai adataim — a nyugdíjasok száma tovább növekedett. Amiért most szót emelek, az mindenekelőtt azoknak a nyugdíja, akiknejc; saját jogcímen szerzett nyugdíjuk — legyenek azok munkások, alkalmazottak, szövetkezeti nyugdíjasok vagy termelőszövetkezeti járadékosok — nem éri el a havi 1000 forintot. Előre kell bocsátanom, hogy hazánkban mindenki, aki dolgozott, bizonyos összegű nyugdíjban feltétlenül részesül. Azt is mindnyájan tudjuk, hogy figyelembe véve az előbb említett" nyugdíjasok számát, ha mindenki csak 600 forint nyugdíjat kapna, akkor is ez meghaladná az évi 11,5 milliárdot. — A valóságban a tavalyi nyugdíjak 13 milliárd 843 milliót tettek ki a költségvetésben, a költségvetésen kívül kezelt nyugdíjalapok pedig 2 milliárd 878 millió forintot. — Márpedig szerencsére elég sokan vannak, akik ennél maga70*