Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-22

1659 Az Országgyűlés 22. ülése, 1973. október 4-én, csütörtökön 1660 nevezetesen a hatásos befejezést illeti, ezzel, úgy érzem, ezúttal nem fogok tudni élni. . Tisztelt Országgyűlés! Az elvtársnő egy rendkívül kedves, és azt hiszem, valamennyiünk előtt kívánatos kedvezménykiterjesztést kért. Azt hiszem, hogy ha a szívünkre hallgatnánk, valamennyien két kézzel megszavaznánk ennek a kedvezménynek a kiszélesítését. De azért tudnunk kell azt is, hiszen mi nemcsak a szívünkre kell« hogy hallgassunk, hogy minden ilyen kedvezménykiszélesítés végeredményben bevételkiesést jelent, és annak a bevételkiesésnek valahol — tehát a költségvetés negatív oldalán — jelentkeznie kell a dotációnak a megemelésével. Tehát, úgy érzem, hogy amikor mi egy kedvezmény kiterjesztéséről beszélünk, azért mindig gondolnunk kell ennek a pénzügyi hatására is. De megmondom őszintén, nem is ez az elsőrangú ók, amiért nem tudom elfogadni így tisztán azt, amit az elvtársnő itt javasolt. Mi az úttörőknek az utazásánál a vasutaknál az 50 százalékos kedvezményt éppen azért adtuk meg, hogy lehetőséget adjunk az úttörők utazására, és én elismerem — bár a múltkor éppen magam is foglalkoztam vele —. lehet, hogy az adminisztráció késik, de megnyugtatom az elvtársnőt és a tisztelt Országgyűlést, hogy azokat a nehézségeket, amelyek az elintézésnél jelentkeznek, a közeljövőben el fogjuk tudni intézni. Nem tudom elfogadni az autóbusz-közlekedésre való kiterjesztését a kedvezményeknek. Elsősorban azért nem, mert azt hiszem, ahányan itt ülünk, mind tudjuk, hogy sajnos az autóbusz-közlekedésnek a zsúfoltsága, különösen a menetrendszerű autóbuszoknál kezd már — mondhatnám tűrhetetlenné lenni. És itt utaznak mégis elsősorban a diákok, tanulók, akik mennek az iskolába. Ezeken a menetrendszerű autóbuszokon utaznak a dolgozók a megfelelő helyükre, úgyhogy ezt a zsúfoltságot még tetézni, legalábbis addig, amíg az autóbuszoknak a pótlására nincsenek meg a döntő lehetőségeink, úgy érzem, hogy nem volna helyes. Azt azonban ígérhetem a tisztelt Országgyűlésnek, kedves Hartai elvtársnőnek, hogy a különjáratoknál, amelyekre előre fel tudnak készülni, ott egy bizonyos kedvezményt ténylegesen adni fogunk. És azt is megígérem az Országgyűlésnek, hogy magam fogok utána nézni, hogy

/ ezeket az adminisztrációs nehézségeket kiküszöböljük, és azokat a kedvezményeket, amiket adunk, lehetőleg a legrövidebb idő alatt és a legkönnyebb módon tudják az úttörő pajtások igénybe venni, illetve az őket vezető pedagógusok. Kérem a tisztelt Országgyűlést, a tisztelt Elvtársnőt, hogy válaszomat fogadják el. . ELNÖK: Kérdem Hartai Irén képviselőtársunkat, egyetért-e a válasszal? HARTAI IRÉN: Köszönöm miniszter elvtárs válaszát, de úgy érzem, hogy csak részben tudom elfogadni, mivel az úttörőcsapatok a kedvezményt így is igénybe vették eddig, úgy, mint tanulmányi kirándulás címén. Tehát, ha a rendelkezés kimondja azt, hogy most már nemcsak mint tanulmányi kirándulást vehetik igénybe, hanem mozgalmi jellegű kirándulás vagy más mozgalmi jellegű megmozdulás címén, akkor ennek semmiféle pénzügyi kihatása nincs. (Derültség.) .;'••. A többi részét a miniszter elvtárs válaszának elfogadom. (Derültség.) ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a miniszter elvtárs válaszát tudomásul veszi-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? Nincs. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Egy. Megállapítom, hogy a miniszter elvtárs válaszát az interpelláló képviselő és az Országgyűlés egy tartózkodó szavazattal tudomásul vette. Következik Szurgyi Istvánné képviselőtársunk interpellációja a tiszasülyi közút korszerűsítése tárgyában, a közlekedés- és postaügyi miniszterhez. Szurgyi Istvánné képviselőtársunkat illeti a szó. SZURGYI ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter elvtárs! Választókörzetem egyik községe, Tiszasüly a megyeszékhelytől, Szolnoktól 40 kilométerre fekszik. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert Tiszasülyön nincs vasútállomás. A legközelebbi vasútállomással rendelkező Jászladány községtől 20 kilométer távolságra van. Évek óta egyre nagyobb gondot jelent a községbe vezető egynyomsávú, 3 méter széles, keskeny közutak állandóan romló, rossz állapota. Tekintettel arra, hogy a Szolnok felé vezető közút melletti községekben sincs vasútállomás, az állandóan romló útviszonyok miatt különösen Tiszasüly, Kőtelek és a nagykörűi elágazás közötti útszakaszon a teher- és a személyszállítás nagyon nagy gondot, sok nehézséget jelent. Itt az út alapozása a jelenlegi forgalmi terhelésnek már nem felel meg. Az értékesítés és a belső szállítás ugyanis csak Tiszasülyön, az állami gazdaság és a község két termelőszövetkezete részéről éves viszonylatban több mint 100 ezer tonna terménytermék, és egyéb anyag szállítását igényli. Az utóbbi években a Tisza II. építési helyhez történő teher- és személyszállítás miatt az átmenőforgalom is megnövekedett. Tiszasüly és Szolnok között az autóbuszjáratok menetideje 80 perc. Az érintett településekről a naponta munkahelyükre utazó csaknem 1400 dolgozónak és a szolnoki iskolákba naponta bejáró tanulóknak a rossz útviszonyok miatt, különösen az őszi és a téli időszakban állandóan számolniuk kell az autóbuszjáratok és a személyszállító teherautók késésének, esetenként kimaradásának veszélyével is. E tények ismeretében a Szolnok megyei tanács a IV. ötéves terv időszakára tervezte a Szolnok—Tiszasüly közötti útszakasz felújítását, de a KPM megyei igazgatósága a 4-es számú főút korszerűsítésével kapcsolatos anyagi Lerhek miatt ennek fedezetét nem tudta biztosítani. Az utóbbi két évben a megyei közúti igazgatóság többször végzett ugyan itt útjavítást, de ez a kritikus útszakaszokon kellő védettséget már nem tud nyújtani. •