Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-22

1635 Az Országgyűlés 22. ülése, 1973. október 4-én, csütörtökön 1636 igazgatási és önkéntes adatszolgáltatáson alapuló statisztikát. Azt is meghatározza, hogy kik gyűjthetnek statisztikai adatokat. Szabad legyen néhány dolgot elmondani az úgynevezett önkéntességen alapuló statisztikai adatszolgáltatás tapasztalatairól, az egyszeri vagy esetenkénti adatszolgáltatásról és az operatív jelentések kérdéséről, illetve adásáról. Az önkéntességen alapuló adatgyűjtés szerintern az a kiskapu, amelyet bármilyen nagyra kji lehet nyitni. Igaz, hogy a törvénytervezet előírja, hogy az adatszolgáltatóval ebben az esetben közölni kell, hogy nem kötelező a kért adatok szolgáltatása. No de ki az, aki meg meri tagadni a kért adatok szolgáltatását például a megyei tanács valamely szakigazgatási szervétől, vagy a Magyar Nemzeti Banktól, de lehetne sorolni jónéhány más szervet is. Az egyszeri információigény jó része olyan, amely külső szervektől származik, hivatalosan az információt adó szerv részére nem lenne kötelező, de egyetlen olyan esettel sem találkoztunk, legalább is a mi ímegyénk területén, amikor megtagadásra került volna sor. Az önkéntes adatszolgáltatásnál a pontossággal, a minőséggel, a határiidőik betartásával szokott inkább b|aj lenni, ami általában is rontja a statisztikai fegyelmet. Külön említést érdemelnek a szövetkezetek, melyek jelentős tehernek tekintik a többszöri esetenkénti adatszolgáltatást, melyet a járási ravatalok, városi tanácsok részére szolgáltatnak. Ezenkívül külön adatszolgáltatási kötelezettség származik abból is, hogy a szövetkezetek az érdekképviseleti szerveknek is tagjai és e szervek is részben rendszeres, részben eseti adatszolgáltatást várnak a szövetkezetektől. A vállalatok, intézmények vezetői — egy kicsit joggal — ,arra hivatkoznak, hogy ilyen, vagy amolyan formában függőségi viszonyban vannak, és inkább teljesítik az adatkérést, semhogy később ők húzzák a rövidebbet. Az adatszolgáltatók védelme korábban — mint ahogy Bálint elvtárs ezt már mondotta — egyáltalán nem volt biztosított és teljesen ki voltak szolgáltatva az adatkérők kénye-kedvének, mert minden esetben ilyen, vagy amolyan függőségi viszonyban vannak. Minden kétséget kizáróan megállapítást nyert, hogy az egyszeri adatkérések azok, melyek a legtöbb problémát okozzák, és ezeknek a száma növekszik általában. 1972. december hónap folyamán a megvizsgált 15 egységnél 979 adatszolgáltatás közül 239 egyszeri adatkérés volt, tehát olyan, amely semmiféle munkatervben nem található, kötelező erővel általában nem bír, bizonylati alapja nem volt, és nagyon rövid határidőre kell elkészíteni. A vizsgálatok alkalmával több szerv vezetője úgv nvil átkozott, hogy a kérő szerv szinte csak a határidő betartását követeli meg — az adatok tartalmára, minőségére szinte soha nincs rákérdezés. De ki is ellenőrizhetné például azt, hogv egy kétezer lélekszámú községben hányan hallgatják a üé^si rádió nemzetiségi műsorát. Legtöbbször csupán a vélt biztonságérzet miatt kérnek folyamatos jelleggel és túlzott gyakorisággal az irányító szervek vállalataiktól, intézményeiktől információkat. A hivatalos és kötelező jellegű statisztikai adatszolgáltatáson kívüli információk minősége — eltekintve a folyamatos és jogszabályilag elrendelt információktól — alacsonyabb szinten áll, mint a hivatalos statisztika. Ebből következik, hogy egyrészt nagyon sok, de az új igényeknek nem megfelelő adatokkal rendelkezünk, másrészt elsősorban a középszintű vezetésnek nem állnak rendelkezésére a korszerű információs adatok. Ezért véleményem szerint ebben a kérdésben talán nagyobb megszorításra leinne szükség, amelyet a végrehajtási utasításban lehetne esetleg szabályozni. Az információk elburjánzásának többek között oka lehet, hogy az intézkedésre jogosult vezetők, vagy az információt felhasználók nem ismerik, vagy nem jól ismerik a meglevő és rendelkezésre álló információkat. Ezért fordulnak elő olyan esetek, hogy egy helyiségben dolgozó emberek egyikéinek a fiókjában fekszenek bizonyos adatok, a másik ugyanazokat az adatokat gyűjteti be a különböző szervektől. Továbbá az érvényben levő jogszabályok nem tartalmaznak olyan büntető szankciókat, amelyek elrettentenék a notórius adatkérőket, másrészt nem élnek azokkal a csekély lehetőségekkel sem. amik intézkedésre feljogosítják őket. Statisztikai adatgyűjtéssel, jelentéssel sokezer ember foglalkozik főhivatásként vagy kapcsolt munkakörben és ez igen jelentős kiadást jelent a népgazdaságnak. Hogy mekkora az adattömeg, a jelentések száma, azt csak megközelítő pontossággal lehet megállapítani. A vizsgált 15 egységnél 1972 decemberében, az informáeiós jelentések száma 979 volt, melynek oldalterjedelme 3473. Ugyanezen szerveknél ugyancsak decemberben az információk elkészítésére 2735 órát fordítottak, és ezen egységeknél két év alatt közel húsz százalékkal nőtt az adminisztrációs létszám. Nem állítom, hogy ennek a növekedésnek kizárólag az adatszolgáltatás az oka, de véleményem szerint valami köze mégis lehet hozzá. Tisztelt Országgyűlés ! Eddigiekben a Baranya megyei tapasztalatoklat, a megyében készült NEB-vizsgálat lényegét kívántam összefoglalni. Ügy gondolom, hogy ez is kitűnő tapasztalatokat szolgáltatott arra, hogy megvilágítsuk az információs rendszerünkben reilő problémákat, és ezek ismeretében felismerjük az új statisztikai törvény megalkotásának szükségességét. (Tavs.) Az általam eddig elmondottakból is kitűnik — bár nem törekedtem teljességre, és a NEB-vizsgálat is nagyon reprezentatív iellegű volt — hogv szükség van az információk és ewn belül a legfontosabb, a statisztikai információk egységes rendezésére és törvényileg való szabályozására. Az új törvényiavaslat és a végrehajtási utasítás-tervezet lénvegét abban látom. ho<*v hoszszű időkre alkalmasnak látszik a statisztika jogi állapjainak biztosítására; határozottan különvá-