Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-22
1619 Az Országgyűlés 22. ülése, 1973. október 4-én, csütörtökön 1620 javaslat helyesen, szükségszerűen és jól rendezi az államtitkárok jogait és feladatait. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatnak azok a rendelkezései, amelyek a minisztereknek és az államtitkároknak az államigazgatás feladatkörükbe tartozó ágainak vezetéséről és irányításáról rendelkeznek, összhangban vannak a tanácstörvény ide vonatkozó szabályaival is. Tapasztalataink szerint a minisztériumok irányító tevékenysége, a tanácsi ágazati irányító munkájuk és a tanácsokkal való kapcsolatuk, együttműködésük összességében az utóbbi években eredményesen és sokat fejlődött. Mégis, az ágazati irányítás további fejlesztése érdekében szükségesnek tartjuk és kérjük is a miniszter elvtársakat, hogy ágazatuk vezetése során átfogóbb ágazati irányítást alakítsanak ki; olyan irányítást, amelyben az ágazat egészének érdekei egyenlőbben érvényesülnek. Pontosabban arra gondolok, hogy az ágazaton belül az eddiginél jobban kerüljön előtérbe a tanácsi gazdaság fejlesztése, ennek a munkának a segítése úgy is, hogy a minisztériumokhoz közvetlenül tartozó szervekhez hasonló elbánásban részesüljenek a tanácsi gazdálkodó egységek is. A tanácsokkal összefüggésben más vonatkozásban is szeretnénk javaslatot, illetve észrevételt tenni. Ismeretes, hogy a tanácsok önállóságának, hatáskörének növekedésével nem csökkent a miniszterek ágazati felelőssége az ágazati politika tanácsi területen történő végrehajtásáért. A miniszterek a hatékony ágazati irányítás minden eszközével rendelkeznek, ezért gondjuk és felelősségük is, hogy megfelelően határozzák meg az ágazati célkitűzéseket, feladatokat, segítsék ezek végrehajtását. Ugyanakkor a tanácsok feladata az, hogy területük sajátosságainak megfelelően gondoskodjanak az ágazati feladatok végrehajtásáról, a kormány politikájának érvényesítéséről. Az irányításban és az együttműködésben a minisztériumok már eddig is hasznos módszereket alkalmaztak. De továbbra is szükség van még arra, hogy a tanácsok több segítséget kapjanak a megnövekedett feladatok megfelelő végrehajtásához, az ehhez szükséges föltételek jobb megteremtéséhez. Ilyenek például a területfejlesztési terveknek megfelelő ágazati koncepciók minisztérium között egyeztetett kialakítása, az ezzel összefüggő teendők pontosabb kidolgozása, a jobb központi orientációk, rendszeresebb kapcsolat tartása a területi szervekkel. Gyorsabb előrelépésre van szükség az államigazgatási eljárások egyszerűsítésében is, mert ez alapvető feltétele az állami, társadalmi életünkben, a tanácsok munkájában még meglevő bürokratizmus felszámolásának. Mindezeket azért tartottuk szükségesnek megemlíteni, mert az ágazati irányítás színvonalában különbség van még egyes tárcák között is. Sok lehetőség van még az irányítás javítására annak érdekében, hogy a központi irányítás színvonalának, hatékonyságának növelésével a tanácsok önállósága jobban kibontakozzék, és ezáltal is szélesedjen az állami élet demokratizmusa. Reméljük, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása is elősegíti ezt a munkát. Az állami munkában nagy felelősséget viselnek a kormány tagjai. A törvényjavaslat ezt a felelősséget két vonatkozásban is rendezi. Elsősorban fontos az a rendelkezés, amely a politikai felelősségről szól, arról, hogy minden olyan tevékenység vagy magatartás, amely ellentétben áll a társadalom érdekeivel, összeférhetetlen a minisztertanácsi tagsággal, illetőleg az államtitkári tisztséggel. Ez a politikai felelősség a kormány tagjainak és az államtitkároknak az egyéb felelőssége mellett áll fenn. Amikor a politikai felelősség kérdése felmerül, ez előfordulhat úgy is, hogy az illetékes személy saját maga vonja le az ebből eredő konzekvenciákat. Például akkor is, ha az interpellációra adott választ az Országgyűlés nem fogadta el. Nyilvánvaló, hogy a következő esetekben az illető miniszter elvtársnak alaposabban, gondosabban, jobban kell felkészülnie. Vagy akkor is, amikor az Országgyűlés az igen bő 1ère eresztett válaszadás befejezését tapsolja meg. Vagy ennek fordítottjáról is lehet szólni: nekünk, országgyűlési képviselőknek is le kell vonnunk a megfelelő konzekvenciát, például akkor, amikor interpelláció helyett kiselőadást tartunk. De úgy is felmerülhet a politikai felelősség, hogy a törvényjavaslat 3. §-ában foglaltaknak megfelelően szükség esetén az Országgyűlés vagy az Elnöki Tanács visszahívatja az illetőt megbízatásából. A törvényjavaslatban az alapvetően fontos politikai felelősség mellett az egyéb felelősség az állampolgári jogegyenlőség alapján került megfogalmazásra. Ez a felelősség a büntetőjogi, polgári jogi, munkajogi és államigazgatási jogi felelősségre vonatkozik. Ennek jelentőségét abban látjuk, hogy a kormány tagjai nincsenek a többi állampolgár fölé emelve. A miniszter tulajdonképpen olyan állampolgár, aki az állami szervezetben kormányzati szinten állami ügyeket intéz. Mivel az állampolgárok egyike, rendes felelősségének azonosnak kell lennie a többi állampolgár felelősségével, attól kisebb nem lehet, kivételt nem képezhet. Mindez azt is jelenti, hogy ha megszegi a törvényeket, ugyanúgy és ugyanolyan szabályok szerint vonható felelősségre, egészen a büntetőjogi szabályokig, mint a többi állampolgár. Ebben is jelentkezik ennek a törvényjavaslatnak a mély demokratizmusa. A miniszteri megbízásból eredő felelősség pedig a politikai felelősségben jut kifejezésre. Ezért tartjuk teljesnek és megfelelőnek a felelősség ilyen szabályozását a törvényjavaslatban. A törvényjavaslat véleményünk szerint jól rendezi a Minisztertanács tagjainak és az államtitkároknak a jogállását és felelősségét, elfogadása és alkalmazása hozzájárul az állami élet és a szocialista demokrácia fejlesztéséhez. Ezért a törvényjavaslatot és a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényt elfogadjuk, és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánljuk. (Nagy taps.)
