Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-22

1617 Az Országgyűlés 22. ülése, 1973. október 4-én, csütörtökön 1618 Nem arról van szó, hogy eddig volt a miniszteri önkény, s e törvény megalkotásával új korszak következik, a miniszteri felelősség korszaka. Nem erről van szó, hanem arról, hogy ezt írja elő az alkotmányunk, és ne legyen végrehaj tatlan része az alkotmánynak. Ezt a célt kell, hogy szolgálja a most tárgyalt törvényjavaslat, ennek a célnak véleményem szerint megfelel, ezért azt elfogadom és az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Klaukó Mátyás képviselőtársunk. KLAUKÓ MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvényjavaslattal, a Korom elvtárs által tartott indokolással, valamint a jogi bizottság által előterjesztett módosító javaslattal egyetértek. A Minisztertanács tagjainak és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről előterjesztett törvényjavaslat beilleszkedik állami életünk fejlődésének folyamatába, és megfelel azoknak az elveknek, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának határozata megjelöl az államélet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztésére. Ügy gondoljuk, hogy a törvényjavaslat elfogadása elősegíti annak a célnak a szolgálatát, hogy a kormányzati szervek munkája, s a kormányzati tevékenység megfelelően hajtja végre a hozott döntéseket, fokozza a rendszeres ellenőrző munkát, beleértve a saját döntések helyességének, hatékonyságának vizsgálatát is. A törvény megalkotása időszerű volt. A miniszterek jogállása és felelőssége eddig még külön törvényben nem került megfogalmazásra és elfogadásra. Az alkotmány már 1949-ben előírta, hogy a Minisztertanács tagjainak felelősségét külön törvényben kell szabályozni. Ezzel a törvényjavaslattal most — ha késedelemmel is — ennek a kötelezettségnek a teljesítésére kerül sor. Pozitív érdeme a törvényjavaslatnak többek között az is, hogy helyesen veszi figyelembe, jól kapcsolódik az Elnöki Tanács által kiadott jogpolitikai elvekhez is. Véleményem szerint dicséret illeti mindazokat, akik e törvényjavaslat kidolgozásában tevékenykedtek, munkálkodtak. Egyet kell érteni azzal is, hogy a javaslat a helyesen kialakított és eddig jól bevált gyakorlat alapján rendezi a miniszterek és államtitkárok jogállásának és felelősségének szabályozását. A továbbfejlesztést szolgáló rendelkezések, mint például a Minisztertanács megbízatásának tartalma, a visszahívás lehetősége, a Minisztertanács testületi működéséért való felelősség megállapítása is, meggyőződésünk szerint, jól fogja szolgálni a jogállásra és felelősségre vonatkozó elvek maradéktalan érvényesítését. Ezzel összefüggésben felmerülhet, hogy nem lett volna-e célszerű megfogalmazni ebben a törvényjavaslatban a kormány tagjainak titkosan történő megválasztását. Több érv merülhet fel mellette és ellene is. Mégis, jelenleg az eddigi gyakorlatot tartjuk megfelelőnek, azzal a gondolattal, hogy egy későbbi időpontban, amikor ennek a formának az összes vetületei letisztulnak, szó lehet majd nagyobb összefüggésben is a titkos választás törvényi megfogalmazásáról. Ezért helyes, hogy most erről a kérdésről a törvényjavaslat nem rendelkezik. Alapvetően fontosnak tartjuk a törvényjavaslatnak azokat a rendelkezéseit, amelyek a Minisztertanács tagjainak részvételét szabályozzák a Minisztertanács testületi munkájában, és annak az egyértelmű megfogalmazását is, hogy a Minisztertanács tagjai felelősek a Minisztertanács testületi működéséért. A miniszterek ilyen felelőssége eddig még nem volt megfogalmazva. Valószínűleg ezzel is függ össze, hogy a gyakorlatban eddig elsődlegesen az ágazatukért való felelősségük emelkedett ki, és kevésbé volt szó a testületi munkáért érzett felelősségükről. A Minisztertanács tagjainak a felelőssége a Minisztertanácsban nemcsak a tagok összesített felelősségeként jelentkezik, hanem a testületért való politikai felelősségben is, az egész kormányzati munkáért. Ennek hangsúlyozása azért is fontos, hogy a Minisztertanács tagjának az ágazatért való felelőssége ne kerülhessen összeütközésbe a Minisztertanács egész munkájáért való felelősséggel. Mindezekből következik, hogy a minisztereknek a jövőben többet kell foglalkozniuk az összkormányzati, össztársadalmi kérdésekkel, és nem szűkülhet le tevékenységük csak a hozzájuk tartozó ágazati közvetlen kérdésekre a kormányzati munkában. Mi úgy értelmezzük a törvényjavaslatot, hogy az eddiginél jobban kell hogy előtérbe kerüljön tevékenységük során az az elv, hogy a miniszter alapvetően az összkormányzati tevékenységnek a képviselője és végrehajtója a sajátágazata területén, és nemcsak ágazatának képviselője a kormányban. Javasolnánk azt is, hogy ezt az elvet kell érvényesíteni a miniszteri jogszabályalkotásban is. Meggyőződésünk, hogy az összkormányzati munka javulását ez a törvényjavaslat is elősegíti, és a miniszterek önkormányzati munkája magasabb szintre kerül majd. Ennek feltételei is jobbak lesznek akkor, ha a minisztériumokban mindenütt államtitkárok kinevezésére kerül sor, mert ők segíthetik elsősorban a minisztert az ágazati feladatok ellátásában, és így több idő jut az összkormányzati tevékenységre. Ügy ítéljük meg, hogy az összkormányzati tevékenység javulásával színvonalasabbá válhat a tanácsok központi irányítása is, amelynek alapvető jogosítványait a Minisztertanács gyakorolja. Ami az államtitkárok kinevezését, jogállását illeti, a bizottsági üléseken eléggé nagy vita alakult ki, sőt voltak olyan vélemények is, hogy a közvéleményt ez eléggé foglalkoztatja. A mi véleményünk az, hogy bizonyos vezetői szinten valóban téma, és egyes kérdések nem eléggé világosak, de tapasztalataink alapján — legalábbis a megyékben — a közvélemény döntő többségét ez nem foglalkoztatja. Az üzemi munkásokat, téesztagokat és az egyéb területen dolgozó munkásokat más témák foglalkoztatják, mással vannak elfoglalva. Egyébként a törvény-