Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-21

1579 Az Országgyűlés 21. ülése, 1973. június 15-én, pénteken 1580 lalatok és az egész népgazdaság fejlődése érde­kében és felhívta a figyelmet arra, hogy orszá­gos mozgalom keretében a következő két-három évben kiemelt feladatként állandóan napirend­ként kell tartani. A határozat megjelenésekor a körülbelül 500 budapesti vállalat egyharmadá­ról lehetett csak elmondani, hogy megvan a korszerű, vagy legalábbis kielégítő üzem- és munkaszervezési gyakorlata, illetve az ehhez szükséges apparátusa. Az üzem- és munkaszer­vezés belső korszerűsítését időszerűvé tette az is, hogy az 1963. évi iparirányítási átszervezés csak nagyméretű külső szervezési feladatokat oldott meg. Tíz évvel ezelőtt, a nagyvállalatok létre­hozásának időszakában, sőt a későbbi években is voltak akik kételkedtek ennek a formának az életképességében; az igazság az, hogy ez a nagyméretű vállalati átszervezés fő vonalaiban helyesnek bizonyult, egészségesen koncentrálta az eszközöket és növelte a hatékonyságot. A megtett szervezési intézkedések elegen­dőek voltak ahhoz, hogy nagyvállalataink jó ré­sze előrelépjen gyáraink irányítási és döntési rendszerének korszerűsítésében, működési és szervezeti szabályainak fejlesztésében. Az ösz­szevont nagyvállalatok közül a Villamosberen­dezés- és Készülék Művek, népszerűbb nevén a VBKM vezetési tevékenységének vált fontos elemévé az üzem- és munkaszervezés tudatos alkalmazása, mint ahogy ez iparági szinten is elismerést váltott ki, s ezért szeretném példa­ként megemlíteni e vállalatot, az elmúlt évi szervezési tevékenységét, s annak eredményeit. A VBKM-hez jelenleg tíz termelő gyár és egy fejlesztési intézet tartozik, 14 ezer embert fog­lalkoztat, ma az erősáramú gépipar egyik leg­nagyobb vállalata, melynek éves árbevétele 4 milliárd forint, s az állami költségvetéshez az elmúlt évben félmilliárd forinttal járult hozzá. A vállalat termelése 1971-hez viszonyítva 8 szá­zalékkal, az erősáramú alágazat átlagát megha­ladó ütemben nőtt, s az elmúlt évi termelés-fel­futást teljes egészében a termelékenység növe­kedése fedezte. Ezekhez az eredményekhez nagyban hozzájárultak a vállalatnál az elmúlt időszakban megtett üzem- és munkaszervezési intézkedések. A kérdéssel kapcsolatban azonban nemcsak az eredményekről kívánok szólni, ha­nem néhány hiányosságot is szeretnék megem­líteni. Sokan vannak, akik valami csodát remél­nek a vállalatoknál életre hívott szervezési osz­tályoktól, illetve a kidolgozott szervezési prog­ramoktól. Ügy gondolják, hogy ezzel önmaguk­tól megoldódnak a nehézségek és gondok. Azt hiszem nem kell különösebben ecsetelni ezen szemlélet káros voltát. Eredményeket csak úgy érhetünk el, ha mindenki a maga posztján kellő hozzáértéssel, felelősségtudattal és akarattal kezdeményezője, senkentője, szervezője és vég­rehajtója lesz az üzem- és munkaszervezésből rá háruló feladatoknak. Mint nagyüzemben dol­gozó művezető, az a véleményem, hogy egyet­len művezetőtársam sem várhatja el, hogy a vállalati szervezési program mentesíti őt a gon­dolkozástól, a műhely napi kérdéseivel való fog­lalkozástól. A vállalat vezetői azonban joggal elvárhatják a művezetőtől, hogy a maga mun­katerületén a szervezési program végrehajtásá­nak példamutató kezdeményezője legyen. Mit várnak a gyárak, az üzemek fizikai dolgozói, a munkapad mellett dolgozó munkások az üzem­és munkaszervezési határozat megvalósításától? Azt várják, hogy biztosítva legyen részük­re a folyamatosabb, szervezettebb munka- és anyagellátás, a termelés feltételeinek állandó javítása, az üzemi munkakörülmények színvo­nalának emelése, amely biztosítani tudja szá­mukra a munka- és kereseti feltételek javítását, a túlóra nélküli egyenletes jövedelemnöveke­dést, valamint azt várják, hogy az adminisztra­tív létszám ne emelkedjen tovább, mert ezt nem szívesen veszik a munkapad mellett. összegezve erről a kérdésről elmondott vé­leményemet, a magam és mások tapasztalatai alapján elmondhatom, hogy a Központi Bizott­ság és a kormány határozata nem tudatosult még eléggé a fejekben. Kiteljesedett országos mozgalomról még nem beszélhetünk. A határo­zatok néhány fontos pontja még csak a meg­valósulás kezdeti stádiumában van, ilyen pél­dául a művezetők jogainak és kötelességeinek felülvizsgálata, illetve bővítése, valamint az a jogos igény, hogy a dolgozó kollektívák is szé­leskörűen vitassák meg a határozatokból adódó tennivalókat. A mi korunkban a társadalmi fejlődés rend­kívül dinamikus. A szüntelenül váltakozó élet és életkörülmények a gazdasági élet minden te­rületén, s a vezetés minden szintjén nagyfokú rugalmasságot követelnek. Az üzem- és mun­kaszervezés fejlődésének legalább akkora a po­litikai jelentősége, mint a várható közvetlen gazdasági hatékonysága. Ezért fejlesztésének kéidéseit nem kezelhetjük úgy mint kampány­feladatot, hosszabb távú tevékenységről van szó, amit fogalmazhatunk úgy is, hogy a jövő­ben munkánk egyik fontos folyamatos napiren­di kérdésévé kell, hogy váljon. S amennyiben így lesz, eredményei nem maradhatnak el, amit biztosan tapasztalni fogunk a jövőben egy-egy költségvetés vagy zárszámadás eredményeiben. A gazdaságtalan termékek gyártásának kérdé­seivel és az ezeket előállító vállalatok helyzeté­vel az elmúlt időszakban különböző fórumokon sokat foglalkoztak és kormányszinten megfele­lő intézkedések is történtek ebben a kérdésben. A példaként említett vállalatnál jelentős eredményként könyvelhetik el, hogy 1972-ben a gazdaságtalannak tekinthető termékek rész­aránya az értékesítésben egészen minimálisra csökkent. 1973-ban pedig már egyáltalán nem számolnak gazdaságtalan termékkel, mivel va­lamennyi termék piacképes, tényleges népgaz­dasági és vásárlói igényt elégít ki, s a vállalat számára nyereséget biztosít. 1972-ben már az el­ért árbevétel 24 százalékát egy évnél nem ré­gebbi gyártmányok tették ki. Ez az arány rep­rezentatív mutatója a művi gyártmány összeté­tel korszerűségének és piacképességének. Ez an­nak is az eredménye, hogy a vállalat fejlesztési alapjával központilag gazdálkodik, ami lehetővé teszi, hogy a beruházási összegek egy-egy idő­szakra összpontosítva kerüljenek felhasználásra, fejlesztési célokra. Tisztelt Országgyűlés! Néhány hete volt az

Next

/
Oldalképek
Tartalom