Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.
Ülésnapok - 1971-21
1581 Az Országgyűlés 21. ülése, 1973. június 15-én, pénteken 1582 évfordulója annak, hogy a magyar munkásosztály saját kezébe vette hazánkban az üzemek, a gyárak vezetését. Huszonöt éve, hogy megtörténtek az államosítások. Akkor és azóta is mindig sikereink, eredményeink legfontosabb forrása a munkásosztály áldozatos munkája. Szabad hazánk több mint negyedszázados fejlődésének sikerei is fémjelzik az öntudatos, a munkában élenjáró, a munkaversenyben, a szocialista brigádmozgalomban részt vevő munkások tevékenységét. Az elmúlt évi eredményekhez nagyban hozzájárult az üzemekben folyó munkaverseny-mozgalom, amelynek gerincét képezte az a több mint 100 ezres szocialista brigádkollektíva, amely munkafelajánlásaival, szorgalmas, becsületes és áldozatkész munkával járult hozzá a gyáraink és üzemeink éves terveinek maradéktalan teljesítéséhez. A legtöbbet tették a több mint egy évtizede egy helyben dolgozó törzsgárdatagok magasfokú gyakorlati tapasztalataikkal, sokéves szakmai tudásukkal, akik kiemelkednek társaik közül a vállalatokhoz való kötődésük és hűségük révén is. Az elért jelentős eredmények mellett is vannak még feladatok a versenymozgalom korszerűsítését illetően. Ma már a munkafelajánlásokban a termelési tervek teljesítése mellett előtérbe kell kerülniük az átgondoltabb, a legjobb, a legcélravezetőbb megoldást kereső és alkalmazó, a termelési és időveszteségeket lényegesen csökkentő gazdaságos munkának. A tartalmilag gazdagabb célok változást igényelnek a verseny szervezésének módszereiben is. Tartalmasabbá, konkrétabbá és célravezetőbbé kell tenni a vállalatoknak a vállalati és munkahelyi tervek, programok ismertetését, hogy a dolgozók világosan értsék feladataikat, a munkájukkal szemben támasztott követelményeket. Napjainkban gazdasági életünk legnagyobb feszültsége a beruházások kérdésében jelentkezik. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy vannak olyan tartalékaink, amelyeknek felszínre hozása nem igényel semmiféle anyagi, műszaki ráfordítást. Ezek közé tartozik a munkaverseny-mozgalom továbbfejlesztése is, ami tulajdonképpen egyike a legolcsóbb beruházásoknak. A további eredmények elérésének céljából pedig az szükséges, hogy a szocialista brigádmozgalomban kimagasló eredményeket elérő egyénék és kollektívák erkölcsi elismerésének társadalmi rangját tovább növeljük, és ezek számára keresni kell az anyagi elismerés szélesebb körű lehetőségeit is. Tisztelt Országgyűlés! Az elhangzott beszámoló, az Országgyűlés elé terjesztett írásbeli jelentés, valamint saját választókörzetemben szerzett tapasztalataim összehasonlítása alapján megállapíthatom, hogy a törvényjavaslat indoklása híven tükrözi és reális képet ad azokról az eredményekről, amelyeket dolgozó népünk, népgazdaságunk és iparunk az elmúlt évben elért. Ezért a beterjesztett törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra több jelentkező nincs. A vitát bezárom. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter elvtárs kíván szólni. FALUVÉGI LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalására az Országgyűlés tavaszi ülésszaka után került sor, azután az ülésszak után, amikor a kormány a legfontosabb társadalmi-gazdasági kérdésekről beszámolt az Országgyűlésnek. Ezért ennek a törvényjavaslatnak az előkészítésénél arra igyekeztünk, hogy a gyakorlati tennivalókra irányítsuk a figyelmet. A vita után — azt hiszem — megállapíthatjuk, hogy ez a törekvés az Országgyűlés tagjai részéről megértésre talált. Nagyon széles körű és nagyon konstruktív volt a vita. Azt hiszem, hogy erre a vitára is azt lehet mondani, amit itt az ülésszakon a tanácsválasztásokról hallottunk: hogy a hiányosságok említése mellett minden gondban és problémában a változtatás igénye, a segítség szándéka nyilvánult meg a fellépésekben. Nagyon sok kérdés merült fel a vitában, és ezért azt szeretném ezzel kapcsolatban elmon-' dani, hogy az Országgyűlés és a kormány munkakapcsolatainak rendjében szokásos módon a legközelebbi kormányülés a jelen ülésszak minden egyes felszólalását, javaslatát részletesen tárgyalni fogja, a szükséges intézkedéseket megteszi. Erről a felszólaló képviselő elvtársakat a szakminiszterek értesíteni fogják. Mégis néhány olyan fontosabb kérdés is felmerült, amelyekre szükségesnek tartom, hogy visszatérjünk. Megpróbáltam ezeket négy kérdéscsoport köré összefogni : a mezőgazdaság kérdései, az ipar és az energiaellátás, az oktatás és az életszínvonal, és néhány tanácsi gazdálkodási kérdés. Az ülésszakon olyan sok hivatkozás történt bölcs elődökre és néhány idézet hangzott el, hogy mielőtt rátérnék a válaszokra, hadd mondjam én is azt, hogy szeretném azt a bölcs tanácsot magamévá tenni, amely úgy szól, hogy „Sohase beszéljen az ember szebben, mint ahogy tud!" Ez alatt azt értem, hogy néhány olyan kérdésben persze, amely itt hosszabb távú megítélést, nagyobb anyagi erőt igényel, abban a költségvetés mai helyzetéből kiindulva lehet csak választ adni. Teljesen természetesnek tarthatjuk, hogy az ülésszakon nagyon sok felszólaló képviselő elvtárs és elvtársnő foglalkozott a mezőgazdaság ügyeivel. Legátfogóbban talán Szabó elvtárs mondotta el tapasztalatait, véleményét, az érdekképviseleti szervek megítélését, meg azokat a gyakorlati tapasztalatokat, amelyeket a mindennapi munkában szerzett. A mezőgazdaság az elmúlt évben tényleg terven felül járult hozzá a közös eredményekhez. Nagyon lényeges ez számunkra nemcsak a belső, hanem a külkereskedelmi egyensúly szempontjából is. Érthető tehát, hogy egy ilyen év után, ilyen eredmények mellett nagy gondot okoz az üzemekben és a mezőgazdaság vezető testületeiben, hogy vajon az a lendület, amely ma van a mezőgazdaságban és a fejlődésben, elegendő-e ahhoz, hogy ezeket az eredményeket tovább lehessen vinni és meg lehessen ezeket sokszorozni? A helyzet megítéléséhez azt szeretném hozzátenni, hogy most olyan periódus van, amikor