Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-21

1577 Az Országgyűlés 21. ülése, 1973. június 15-én, pénteken 1578 sodik részében megyénk lakás- és közműgond­jairól, problémáiról szeretnék szólni. Megyénk­re a kedvezőtlen lakáshelyzet, a rossz lakásállo­mány, az igen magas tanyai lakásarány a jel­lemző. Engedjék meg, hogy ennek érzékelteté­sére néhány számot felsoroljak. A megye lakásállományának 30 százaléka külterületen levő tanya, hat százaléka életve­szélyes szükséglakás, 55 százaléka egyszobás, 38 százaléka még a múlt században épült és 85 szá­zaléka vályog- vagy sárfalazatú Országosan folyóvízzel el van látva a laká­sok 36,4 százaléka, megyénkben csak 20,4 szá­zaléka. Hasonló az arány a villannyal ellátott lakások esetében is, nem beszélve a szennyvíz­csatornázásról, ahol ez az arány még sokkal el­szomorítóbb. Ügy gondolom, hogy ezek a számok jelzik a gondokat, nehézségeket, de egyben a megol­dást is sürgetik. A megye a negyedik ötéves terv időszaka alatt 20 000 lakás építésével számol, amiből azonban csak 40 százalék a többszintes és telep­szerű beépítésű, az eredetileg tervezett 60 száza­lékkal szemben. A lakótelepszerű beépítés meg­oldása jelenleg a tanácsok legsúlyosabb problé­mája. Elsősorban azért, mivel a szükséges köz­művek megépítéséhez a pénzügyi fedezet nem áll rendelkezésükre. A családi házas lakásépítés arányának növelése csak látszólag csökkenti a problémákat, mert középtávon, vagy távlatilag ezek felhalmozódnak, és szinte megoldhatatlan anyagi terheket jelentenek a tanácsoknak. A jelenlegi helyzet megváltoztatására sze­retnénk kérni az illetékeseket, elsősorban arra, hogy a megye tényleges helyzetét reálisan ve­gyék figyelembe a lakásszámok kialakításánál, és a szükséglet megállapításánál. Indokoltnak tartanánk, hogy az ötödik ötéves tervben a je­lenleginél lényegesen magasabb célcsoportos la­káselőirányzat állna a megye rendelkezésére. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a je­lenlegi tervidőszakban a 20 000-es lakásszámból mindössze 15% volt célcsoportos előirányzat, az országos 45 százalékos átlaggal szemben. Szeretnénk kérni azt is, hogy a lakótelep­szerű többszintes lakásépítéshez a tanácsok kap­janak megfelelő támogatást a központi alapból, mivel a területelőkészítés, a közművesítés gond­jait saját pénzeszközeikből nem tudják megol­dani. A városok és a nagyközségek belterületi lakosságának gyors növekedése, az urbanizáció fokozódása elkerülhetetlenül igényli a nagyobb települések közműellátásának biztosítását. Ez az igény általánosságban is felmerül a fejlődéssel • párhuzamosan, de konkrétan a többszintes lakó­telepszerű beépítésnél ez segítő, vagy akadá­lyozó tényező lehet. Kérem a tisztelt kormányunkat, hogy e problémák együttes mérlegelése alapján a me­gye lakásfejlesztési, közművesítési gondjainak tárgyilagos vizsgálatát eszközölje, és ennek alap­ján az ötödik ötéves terv fejlesztési célkitűzé­seit a központi alapból támogassa. Befejezésül a megye lakossága nevében kö­szönetünket fejezzük ki a kormánynak a me­gyei kórház megépítése érdekében tett erőfeszí­téseiért, valamint a Pénzügyminisztériumnak és ' a Nehézipari Minisztériumnak a tanyavillamo­sítási gondjaink enyhítéséhez az 1974. és 1975. évekre nyújtott segítségükért. Az 1972. évi állami költségvetés végrehaj­tásáról szóló jelentést magam és választóim ne­vében elfogadom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Csapó Er­nő képviselőtársunk. CSAPÓ ERNŐ: Tisztelt Országgyűlés! Az 1972. évi költségvetés végrehajtásának tárgyalá­sa jó alkalmat ad annak vizsgálatára, hogyan sikerült megvalósítani az elmúlt évre vonatko­zólag gazdaságpolitikai céljainkat. Az eredmé­nyeket összevetve a még megoldásra váró prob­lémákkal megállapítható, hogy népgazdaságunk az elmúlt évben az éves tervben meghatározott és negyedik ötéves tervünkkel összhangban álló céloknak megfelelően fejlődött, így azt sikeres­nek, az eredményeket tekintve pedig jó gazda­sági évnek tekinthetjük. Örömmel olvastam a költségvetés végre­hajtásáról szóló jelentésben, hogy az iparválla­latok gazdasági tevékenységét az előző évinél egyensúlyozottabb, arányosabb fejlődés jelle­mezte. Javult az előállított termékek minősége és bővült a választékuk, valamint jobb volt a munkaerő-gazdálkodás, s kisebb volt az indoko­latlan munkaerőmozgás és munkaerő-kereslet. Az előző évinél kedvezőbb az arány a termelés és a bérek, valamint a munka termelékenység és a bérszínvonal között. Az iparvállalatok 1972-ben közel 50 milliárd forint nyereséget hoztak létre, ez körülbelül 10 százalékkal, ötmilliárd forinttal több, mint az előző évben, és ennek megfelelően nagyobb ösz­szeg állt rendelkezésre a vállalatoknak évközi jutalmazásra, év végi nyereségrészesedésre, va­lamint szociális, kulturális és sportintézmények fenntartására. Mint ipari dolgozó, elsősorban azt kísértem figyelemmel, hogy az ipari tevékenységre vo­natkozó irányelvek, amelyeket az Országgyűlés is elfogadott, hogyan kerültek megvalósításra az elmúlt évben. Az 1972. évi költségvetési vitában felszó­lalók a termelőmunka fejlesztésének érdekében ráirányították a figyelmet azokra a különösen fontosnak tartott kérdésekre, amelyeket a vál­lalatoknak lehetőségükhöz képest és adottságuk­nak megfelelően saját erejükből kell megolda­niuk. E kérdések közül az első, hogy emeljék magasabb szintre az üzem- és munkaszervezést, a második, hogy bátrabban nézzenek szembe a gazdaságtalan termelés problémájával, a harma­dik pedig, hogy jobban építsenek az öntudatos munkásokra, a munkaversenymozgalomra. Megítélésem szerint ezek a feladatok az iparfejlesztés leglényegesebb kérdései közé tar­toznak, amelyeknek megvalósítása elősegítheti a vállalatoknál folyó hatékonyabb, korszerűbb te­vékenységet, a magasabb fokon végzendő ter­melést, és ennek kihatásaként elősegíti az élet­színvonal gyorsabb emelkedését. A Központi Bizottság 1971 decemberi hatá­rozata nagy jelentőségűnek ítélte meg a korsze­' rű üzem- és munkaszervezést, a szocialista vál­66*

Next

/
Oldalképek
Tartalom