Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-21

1573 Az Országgyűlés 21. ülése, 1973. június 15-én, pénteken 1574 máival szeretnék foglalkozni. Közismerten, Szabolcs-Szatmár megye növénytermesztési szerkezetében a burgonya régóta' — mint az egyik legjelentősebb növényünk — foglal helyet, de az ország burgonyatermesztésének a helyzetét is igen nagy mértékben befolyásolja. Hogy most a megtisztelő alkalmat e növény termesztésével való foglalkozásra használom, ennek az az oka, hogy tapasztalataink szerint a burgonya terméshozam-növekedése nem tart lépést az országban közismert néhány más jelentős növény — például kenyérgabona, kukorica, cukorrépa — termelésfejlődésének ütemével. Mivel megyénk ebbeni gondjai, a burgonya-terméshozam fokozottabb emeléséhez szükséges feladatok megyei szinten egyeztetve, a burgonyatermelő üzemekkel egyeztetve, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal meg vannak fogalmazva —, a gyakorlati megvalósításhoz szeretnék segítséget kérni azokra az esetekre, amely segítség az üzemek erejének kiegészítéséhez ma nélkülözhetetlenek. Megyénkben az 1961—70-es évek átlagában 38 ezer hektáron, 1973-ban 21 500 hektáron termelünk burgonyát. A termésátlagok alakulása a fenti időkre vonatkozóan a következőképpen alakult: 1961-től 1970-ig eltelt években 86,1 mázsa/hektár, 1971-ben 121,3 mázsa/hektár, 1972ben 101,7 mázsa/hektár. Ezek a számok tulajdonképpen azt mutatják, hogy a megye termelőszövetkezeti üzemeiben a helyi törekvéseket segítő országos és megyei segítségek eredményeképpen nem lebecsülendő módon emelkedett a korábbiakhoz képest a burgonyatermelés szintje. Ehhez csak azt szeretném megjegyezni, hogy össz-burgonyatermélésünkön belül mintegy 75— 80 százalékban rózsafajta burgonyák termesztésével foglalkoztunk, ami önmagában is fokozottabb igényt támasztott a termelőüzemek felé. Az ismert termelésnövekedések lényegében lehetővé is tették, hogy burgonyatermő területeink a korábbiakhoz képes csökkenjenek anélkül, hogy ez a burgonyaellátásnál bármilyen zavart is okozhatott volna. De egyébként is a megyében az elmúlt évtizedben bekövetkezett művelési ág- és szerkezetbeli változások önmagukban is igényelték adott növények, így többek között a burgonyaterület csökkenését is. Megemlíteném a racionális földhasználat elvének tiszteletben tartása mellett a fokozottabb erdősítést a Nyírség nagy kiterjedésű homokjain, ahol egyébként sem lehet gazdaságosan burgonyát termeszteni, valamint a nagy kiterjedésű korszerű gyümölcsösítést, amely 13—14 ezer hektár igénnyel lépett fel az elmúlt évtizedben, valamint az állattenyésztés fejlesztéséhez kapcsolódóan a szemestakarmány-termőterület növelését is. Végeredményben úgy értékelhetjük a helyzetet, hogy a burgonyatermő területünk mai nagysága az a határ, ahol ha más föltételeink lehetővé teszik, meg kellene állnunk és további területcsökkentés a megyében, a népgazdasági elvárásokat figyelembe véve egyáltalán nem lenne indokolt, sőt megyei és népgazdasági érdek is fűződik ahhoz, hogy a mai területünkön korszerűen rendezkedjünk be a burgonya további termesztésére. Az adott területegységekre vonatkoztatott termésátlagaink viszont, bármenynyire is tagadhatatlan fejlődést mutatnak a korábbi szabolcsi burgonyatermesztési eredményekhez viszonyítva, nem lehetünk, nem is vagyunk megelégedve, ellenkezőleg, keressük annak lehetőségeit, hogy az elmúlt években a kukorica- és a kenyérgabona-termesztésben bekövetkezett termésemelkedésekhez hasonlóan a burgonyatermésben is lényeges, gyors növekedést érhessünk el. Ezzel kapcsolatban számos feladatunk, gondunk is jelentkezik. Összefoglalva, azt szeretném a tisztelt Országgyűlésnek bejelenteni, hogy a burgonyatermelés fejlesztését segítő üzemi, megyei és országos feladatokat — megyénk természeti és közgazdasági viszonyait alapul véve — egy tanulmánytervben fogalmaztuk meg. A megyei tanács illetékes vezetői ezt a megyei törekvést már egyeztették a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetőivel. A minisztérium írásban meg is adta véleményét és megtette észrevételeit e megyei törekvésekkel kapcsolatban, illetőleg lényegében érezzük, tapasztaljuk, hogy nagy figyelemmel kíséri és segíti a megyének ezeket a törekvéseit. Ezek elismerésével mégis az eddigi egyeztetések után úgy érezzük, vannak olyan jogos kéréseink, amelyeknek teljesítése korszerű termelési berendezéseink gyakorlati megvalósításához nélkülözhetetlenek. Céljainknak megfelelően a mai burgonyatermő területünk stabilizálása és az adott területekre a termésátlagok tervszerű növelése egy egész sor számba vett megyei feladaton kívül — amire szíves engedelmükkel nem térnék ki —, a következőkben igényel országos segítséget. Kérem, hogy legalább olyan arányban, amilyen arányban az ország burgonyatermesztésében megyénk jelenleg is részt vesz — tudniillik 21 500 hektáros területen termesztünk burgonyát és legjobb informáltságom szerint ennek csak 50 százalékán termesztenek az utánunk következő legjobb burgonyatermő megyék —, kapjuk meg a minisztériumtól a föltételeket a burgonya korszerű termelési rendszerének kibontakoztatásához. Ehhez kapcsolódóan tervszerű felállásra volna szükség ahhoz, hogy az üzemek az ötödik ötéves tervre a fejlesztési alappal való gazdálkodást, illetőleg más jellegű fejlesztési feladataikat jól tudják egyeztetni a népgazdaságtól ez irányban kapható lehetőségekkel. Lényegében egyeztetett fejlesztési ütemterv szükségessége jelentkezik. Űgy látjuk, hogy az ötödik ötéves tervben tervszerűen évente növelni kellene a korszerű zárt rendszerű burgonyatermesztést, és ez nagyon biztonságosan megalapozhatná Szabolcs-Szatmár megyének eddig sem lebecsülendő, népgazdasági szempontból is előnyös burgonyatermesztési föltételeit. E megyei törekvések a szükséges gépvásárlás pénzügyi feltételeinek megteremtését is igénylik ártámogatásos hitelfeltételek vonatkozásában. Kérem, hogy az anyagi-műszaki megalapozottsághoz kapcsolódó fajtaegészséges vetőgumó-ellátottságnak az eddiginél szervezetije ORSZÁGGYŰLÉSI ERTESlTÖ