Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-21

1571 Az Országgyűlés 21. ülése, 1973. június 15-én, pénteken 1572 nak kockázatát, hogy esetleg a megye központi költségvetésének pénzellátása válik bizonytalanná. Az 1972-es év — ennek hatásaként — már a városokban, a községeknél, az intézményeknél nyugodtabb légkörben zajlott le. Nem voltak pénzzavarban a gazdálkodó szervek. Az intézmények gazdálkodása tervszerű és folyamatos volt. A felújítási pénzeszközök felhasználását sem akadályozta az esetleges pénzhiány. (Mint ahogyan a költségvetés tárgyalása alkalmával Faluvégi elvtárs is ígéretet tett erre.) Az eredményes gazdálkodás és tervszerű munka mellett mégis voltak zavaró körülmények, amelyekről úgy érezzük, hogy szólni kell. Tesszük ezt azért, mert amint a múlt is igazolta, a felvetések előbb-utóbb orvoslásra kerültek, mihelyt sikerült rá fedezetet biztosítani. Továbbra sem megoldott a célcsoportos beruházásoknál — elsősorban a lakásépítkezéseknél — a tervezés, a szanálás, valamint a közművesítés költségeinek teljes biztosítása. A beruházások elhúzódásának oka ma már itt sem a kapacitás hiánya, hanem az, hogy az említett költségekre a beruházónak nincs fedezete. Így következik azután az be, hogy a beruházás költségileg teljesítve van, de a naturális mutatók teljesítése elmarad. Városokban, városiasodó községekben az OTP- és szövetkezeti lakások százai épülnek, városnegyedek alakulnak ki. Ugyanakkor a kiegészítő beruházásokra egyáltalán nincs fedezet, a helyi szervek nem rendelkeznek beruházási pénzeszközökkel ahhoz, hogy kereskedelmi egységek, bölcsődék, óvodák a legszűkebb igényeknek megfelelően is épülhessenek. Igen nagy gond városokban és községekben, illetve nagyközségekben is az egészséges és mennyiségileg is megfelelő ivóvízellátás. Az új lakónegyedek kiépülése miatt éppen olyan nagy gond a szennyvízcsatorna-hálózat és telep megépítése. A jelenlegi gyakorlat és az anyagi fedezet megteremtésének szűk lehetősége nem tartható tovább. Az ivóvízhálózat kiépítése a törpevízmű-társulatok létrehozásával jól bevált gyakorlat volt. Ma már azonban az anyag- és a kiviteli költségek olyan magasak, hogy a csalándonkénti hozzájárulás eléri a tízezer forintot is. Amellett, hogy túl magas az építési költség, a mélyfúrású kutak sem biztonságosak az Alföldön. A már megépült törpevízművek esetében is a településeken a nyári hónapokban vízhasználati korlátozást kell bevezetni. Meggondolandó, hogy sok tízmilliós beruházásokat az ilyen bizonytalan víznyerési lehetőségekre lehet-e építeni. Nyilván a regionális vízellátás megvalósítása a jövő útja. A szennyvízhálózat és az ehhez kapcsolódó közművek megépítése pedig szinte lehetetlen az eddigi módon. Az állami és vízügyi hozzájárulás alacsony ahhoz, hogy ilyen létesítmények megépülhessenek, nem beszélve a közegészségügyileg jogosan kifogásolható megépült tisztítórendszerek funkcionálásáról. Igen örvendetes a különböző városi és nagyközségi településeken a gazdásági szervek segítése az óvoda- és egyéb férőhelyek létrehozásában. Békés megyében 400 óvodai férőhely, 80 bölcsőde, 60 öregek napközi otthona létesült ilyen formában, azaz terven felül. A társadalmi erőből épült férőhelyek fenntartásához pénzeszköz azonban központilag nem lett biztosítva. Ennek elmaradása pedig nem ösztönzi az illetékes szerveket ezen intézmények létesítésére. A koordinációk útján létesített fejlesztések fenntartásához szükséges pénzeszközöket csaknem teljes egészében a megyén belüli előirányzatok terhére kellett rendezni, ami újabb terhet jelent, és sajnos az ellátottsági színvonal rovására megy. S végül szeretnék még egy kérdést fölvetni, amely ugyan már az 1973-as költségvetéssel van kapcsolatban. Az 1973. évi költségvetési törvény jóváhagyása alkalmából az indoklásrészben szerepelt, hogy a nagyközségeknek, községeknek lehetőségük lesz arra, hogy a bérből, fizetésből élőkre is községfejlesztési hozzájárulást vethessenek ki. Ezen lehetőség a megyei tanácsok körültekintő politikai segítségével lehetséges, ugyanakkor már a tervben mintegy 50—60 millió forint ilyen címen benne is szerepel. A mai napig még ezzel kapcsolatos intézkedés, vagy nevezzük végrehajtási utasításnak, még megyei szinten sem jelent meg. Kérjük a Pénzügyminisztériumot, hogy erre vonatkozólag intézkedést szíveskedjen kiadni. Tisztelt Országgyűlés! A még meglevő, általam említett gondok elrendezése tudom, nem egy év költségvetésének feladata. Azonban élő probléma, előbb-utóbb meg kell oldani. Természetesen e kérdésekről eddig is és ezután is sokat beszélünk. De egyszer, ha a reális lehetőség meglesz rá, meg fog oldódni. S végül engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy néhány szóval csatlakozzam Prieszol Olga elvtársnő hozzászólásához. Mint tanácsi dolgozó, s mint hosszú éveken keresztül szakszervezeti aktivista is, a tanácsi dolgozók, és elsősorban a Békés megyei tanácsi dolgozók nevében is szeretném kifejezni őszinte köszönetünket a párt, a kormány és a szakszervezet legfelső vezetésének azért, hogy június 1. napjával a 44 órás munkahét bevezetésre került a tanácsi dolgozóknál. Prieszol Olga képviselő elvtársnő hozzászólásához még szeretnék csatlakozni abban, hogy ugyancsak köszönetünket fejezzük ki a párt, a kormány, a szakszervezetek legfelső vezetőinek azért, hogy 1974. évben — mint teljesítendő kérést — a tanácsi dolgozók bérrendezését a megvalósulás útjára kívánják téríteni. Az 1972. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra javaslom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Palóczy Lajosné képviselőtársunk. PALÓCZY LAJOSNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Szíves engedelmükkel felszólalásomban, mely a gazdálkodásunk 1972. évi végrehajtásáról szól, egy témával: Szabolcs-Szatmár megye burgonyatermesztésének helyzetével, problé-