Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-21

I 1555 Az Országgyűlés 21. ülése, 1973. június 15-én, pénteken 1556 kezetek azt várják, hogy a párt szövetkezeti politikájának légköre hassa át az eddiginél is jobban, a mindennapok gyakorlatát és nem utolsósorban a közgondolkodást is. A termelőszövetkezetek már csak azért is örülnek annak, hogy az elmúlt évi tevékenységük összességében a népgazdaság kedvező tendenciáit erősítette, és így alapot ad a jobb megítélésre. A mezőgazdasági szövetkezetek termelési tervüket túlteljesítették. Változatlan áron, mintegy 9 százalékos termelésnövekedés meghaladta a mezőgazdaság átlagát. Javult és a tervutasítások időszakához képest lényegesen nagyobb lett a tervszerűség. A termeléspolitikai szempontból különösen fontos termékek, mint például a cukorrépa, a zöldség, a szarvasmarha tekintetében is elmondhatjuk, hogy sikerült a holtpontról elmozdulni, a hanyatló tendenciát megállítani. Természetesen ez csak a kezdet, amely korántsem elégíti ki a népgazdaság és a szövetkezetek igényét. A munkaerő-tartalék kimerülése folytán a munkatermelékenység a népgazdaság legtöbb területén meghaladó ütemben javult a tsz-ekben. S ez az elmúlt években már a termelésbővítés szinte kizárólagos forrása lett. A tsz-ek műszaki fejlesztéséhez pedig egyre növekvő import igénybevétel szükséges, mégis jóval az átlag felett vették ki részüket a külkereskedelmi és a fizetési mérleg javításából az elmúlt években is. A mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az élelmiszergazdaság exportja mintegy 18 százalékkal tovább növekedjék, és egyenlege pedig több mint 50 százalékkal javuljon az előző évihez képest. A tsz-ek magatartása abban is találkozott az állami akarattal, hogy fékezték a fejlesztés, a beruházás korábbi ütemét, teljesítették a felhalmozást lassító politika követelményeit, csökkent a befejezetlen létesítmények mennyisége. A szövetkezetekben a vállalati beruházás csaknem 20 százalékkal csökkent az elmúlt években. Amíg például a tsz-ek költségvetési kapcsolatai az állam szempontjából egy év alatt 1200 millió forinttal javultak és ezen belül az igénybe vett beruházási ártámogatás 600 millió forinttal maradt a tervezett mérték alatt, az élelmiszergazdaság más területein a tervezettnél több állami támogatást fordítottak fejlesztésre. Így az ágazaton belül viszonylag jobban hatott a tszeknél a fejlesztés visszafogása, mint egyebütt. Nem közömbös talán az sem, hogy a tsz-ek személyi jövedelem tekintetében is elviselhető politikai keretek között maradtak és talán egykét munkaigényes kultúrát kivéve, nagyobb arányban nem ütött vissza hátrányosan a termelésre sem. Ezeken a társadalom szempontjából örvendetes jelenségeken semmit sem ront, hogy célravezető állami intézkedések segítették elő ennek bekövetkeztét. Nem ront az sem, hogy mindaz, amit a termelőszövetkezetek a gazdaságpolitikai célok megközelítéséért tettek, alapjaiban és fő vonalaiban saját érdekekkel is találkozott. Sőt, mivel ez nem erőszakolt, hanem egy egészséges gazdasági hajtóerőkkel mozgatott folyamat része, biztosabbak lehetünk a kedvező tendenciák folytatásában, a még feszítő problémák eredményes megoldásában. Ahogy az összesített eredmények igazolják, a termelőszövetkezetek túlnyomó többsége érti a közvetített állami akaratot. Ért a gazdasági szabályozók nyelvén. Lépést tudott tartani a nagyobb teljesítményekre szorító állami intézkedésekkel is. Ugyanakkor a közös gazdaságoknak van egy el nem hanyagolható rétege, ahol még nem alakultak ki a nagyüzemi és a vállalatszerű gazdálkodás alapvető gazdasági és személyi feltételei. Ezeknél visszatérővé váltak a problémák és mindeddig nem sikerült megoldani a kibontakozás gyakorlati útját. Vannak olyan gazdaságok is, ahol a gazdasági és személyi feltételek viszonyában kell keresnünk a hibát. Mindezt azért szükséges megemlítenem, mert a szövetkezeti gazdálkodás eredményei éppen a miniszteri expozé helyes felépítéséből adódóan feloldódnak, eltűnnek a népgazdaság egésze, illetve az élelmiszergazdasági ágazat eredményeiben. A hibák és a bajok ugyanakkor konkrétan a tsz-ek hibájaként és a tsz-ek bajaiként jelennek meg és így csoportosítva téves elképzeléseket is erősíthetnek. Tisztelt Országgyűlés! Ujabban ismét tapasztalhatók a jelei annak, hogy lényegében a Központi Bizottság novemberi határozatának nem teljesen pontos értelmezése alapján a vállalatoknak, a tsz-eknek megadott döntési jogot és felelősséget visszavonni, centralizálni igyekeznek. Sokféle konkrét megnyilvánulásai vannak ennek. Túlméretezett jogszabályok, közlemények, magyarázatok sokasága. Nem látunk ebben tudatos törekvést, inkább megszokásról lehet szó. Az átmeneti nehézségekre szívesen reagálunk adminisztratív eszközökkel, a döntési jog elvonásával. Eredményesebb, könnyebb útnak látszik, mint az önkormányzat, az üzemi vezetés fejlesztése a magas színvonalú vállalati gazdálkodás követelményeinek a szintjére. Ez a törekvés azonban nem indokolt, korábban sem vált be, még tulajdonképpen be se fejeződött teljesen az üzemek felkészítése az önálló gazdálkodás eredményes vitelére. Tehát elsődlegesen mindig a vállalati, szövetkezeti vezetés súlyát, színvonalát kell tovább növelni, nem szabad olyan helyzetet teremteni, hogy a döntéslehetőség korlátozása miatt a vállalati felelősség alól felmentve érezzék magukat az üzemek vezetői. Ezért tartom örvendetesnek, hogy a pénzügyminiszter elvtárs a termelőszövetkezeti gazdálkodás köréből kiemelte és így vetette fel a veszteséggel vagy alaphiánnyal gazdálkodó szövetkezetek problémáját, a hozzáértés, a szaktudás, a felkészültség kérdését; továbbá a nagy tőkebefektetést igénylő, nagy termelékenységű technológiai rendszerek fogadására való felkészülés kérdését is. Ehhez tenném még hozzá a törvényesség és a demokrácia kérdésének időszerű vonatkozásait, a korszerű, a hagyományos, a háztáji termeléseljárások egymás melletti alkalmazásának problémáját, a munkaerő és a technikai ellátottság viszonyát. Ezeknek a témáknak a vizsgálatánál nagy gondossággal kell eljárni. Tartózkodnunk kell az elsietett következtetésektől, hiszen már most láttunk annyit,