Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-21

1553 Az Országgyűlés 21. ülése, 1973. június 15-én, pénteken 1554 nevelt vemhes üszők értékesítése. Körülbelül 14 darabot nem tudnak eladni. A nagyüzemek állategészségügyi szempontok miatt nem vásárolják meg, egymás között pedig a takarmányhiány és az előbb felsorolt okok miatt nem tudják eladni. Emiatt a bevemhesítés, továbbtartás helyett levágásra kerülnek. Jelenleg 6500 ilyen tehénnel van kevesebb, mint az elmúlt év azonos időszakában. A megoldást abban látom, hogy az állami támogatást, az anyagi érdekeltséget terjesszük ki a háztáji gazdaságokban felnevelt üszők tartására is. Az anyagi érdekeltség kiterjesztésének feltétele, hogy jobban összhangba kell hozni a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdaságok érdekeit. A termelőszövetkezetek legyenek anyagilag érdekeltek a háztáji gazdaságok szarvasmarha-tartásának támogatásában. Amíg a közös érdekeltség nem alakul ki, addig a háztáji gazdaságok tenyésztési problémái nincsenek megoldva. Az egyéni gazdaságokban az állami támogatásnak nincs meg az a hatékonysága, mint a nagyüzemekben. Az 1500 forintos állami támogatás ebben a formában nem elég ösztönző. Nem oldja meg az egyéni gazdaságok tar; tási problémáit. Nem tudják olyan mértékben hasznosítani, mint a nagyüzemek, a termelőszövetkezetek. Olyan megoldási lehetőségre gondolok e probléma felvetésénél, hogy amikor a termelőszövetkezet segíti tagjainak például szűkített önköltségi áron a takarmányt, az egyéni szarvasmarhatartó gazda a földadó kedvezményt, vagy valamilyen formában állami kedvezményt, dotációt kapjon. Választhatják a termelőszövetkezetek a segítségnek azt a formáját, hogy a takarmányozásra alkalmas ipari mellékterméket nagyüzemi beszerzési áron eljuttatják az egyéni gazdáknak. Ilyen például a sörtörköly, vagy a répaszelet. A termelőszövetkezetek saját állattartási problémáinak megoldásához kapcsolják hozzá az egyéni gazdaságok állattartási, takarmányozási problémáját is. Hiszen a takarmánytermelő földterületek a termelőszövetkezetnél vannak. Igaz, hogy a tsz-tag kap a tsz-től egy hold földet, de ez nem oldja meg a szarvasmarha takarmányozását, mivel a sertés és a baromfiállomány is jelentős. A tsz-vezetőknél szemléletbeli változásra lenne szükség a népgazdaság javára. Egységes egésznek kell tekinteni a termelőszövetkezetben és a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségeket. Javasolom, hogy a földművelési kormányzat, illetve az állategészségügyi szakigazgatás tekintse az egyéni és háztáji állományt biológiai és állategészségügyi egységnek. Véleményem szerint a helyi tanácsoknak még nagyobb gondot kell fordítaniuk erre és a tehéntartók segítésére. Különösen a legelők biztasítására. A Hazafias Népfront helyi szerveivel együttesen segítsék megoldani a háztáji tehéntartók problémáit. Kövessenek el együttesen mindent annak érdekében, hogy az egyéni tehénállomány ne csökkenjen, ugyanis most ez a leggyorsabb biztosítéka, hogy a kormány szarvasmarha-programját távlatilag teljesíteni lehessen. Jelentős gondot okoz jelenleg az is, hogy a községekben a tej felvásárlás sincs mindenütt megoldva. Nagyobb gondot kellene fordítani a tejipari vállalatnak a tej begyűjtő-hálózat jobb kiszélesítésére. Tudjuk, hogy kormányunk részéről segítséget kaptunk a szarvasmarha-program komplex kidolgozásával, nagy áldozatot, anyagi befektetést jelent e program megvalósításának állami támogatása. Választókerületem mezőgazdasági dolgozói nevében ígérem, hogy a program sikeres megvalósítása érdekében minden lehetőséget felhasználunk. Az 1973-as népgazdasági év zárásakor a költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés komoly eredményekről fog beszámolni, az 1972-es állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést pedig elfogadom és elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Szabó István képviselőtársunk. SZABÓ ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az előttem szólókhoz hasonlóan, úgy gondolom, hogy az elmúlt év költségvetési gazdálkodásának értékelése során megelégedéssel nyugtázhatjuk a népgazdaság fejlődésének fontosabb tendenciáit. Ezen belül az élelmiszergazdasági illetve a mezőgazdaság teljesítését is. Indokolt és helyes, hogy ennek az egyéves, tehát kifejezetten rövidtávú munkaszakasznak az áttekintésénél az arra közvetlenül megszabott célkitűzések teljesítéséből indulunk ki. Az elmúlt év gazdálkodását illetően, azok főbb kérdései és munkánk milyen eredménnyel jártak? A népgazdaság, különösen a beruházási egyensúly javítása tekintetében milyen eredménnyel járt. a külkereskedelmi és fizetési mérr leg, valamint az állami költségvetés egyensúlyának javítása tekintetében elértük-e az előirányzott fejlődési ütemet? Minderre megkaptuk a feleletet és azzal teljes mértékben egyetértek. Természetesnek tartom, hogy az értékelés a népgazdaság egészében végbement folyamat alapján történik és az egyes ágazatok sajátos problémaköre és elemzése csak annyiban kap teret, amennyiben a népgazdaság egészéhez képest súiya, jelentősége van. Ez így még egy olyan kiterjedt és jelentékeny népgazdasági ágazat esetében is helyes, mint az élelmiszergazdaság. Ugyanakkor a további teendők meghatározásához nem nélkülözhető az sem, hogy az általánosítás fátylát fellebbentsük fontosabb részletek, a fő mozgásiránytól eltérő jelenségek elől. Ilyen meggondolásból szeretném szóba hozni a mezőgazdasági termelőszövetkezetek helyzetének, gazdálkodásának, önkormányzati életének néhány jelenségét. A tsz-ek az elmúlt időszakban a hivatalos elismerés számos formáját élvezhették. Az Országgyűlés élelmiszergazdasági vitájában, a Központi Bizottság novemberi ülésén is kedvező minősítést kaptak. Fock elvtárs is kedvezően értékelte expozéjában a tsz-ek teljesítményét. Talán kissé meglepő, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekben, különösen az ott dolgozó vezetőkben, a politikailag aktív rétegekben ennek ellenére még mindig hiányérzet van a társadalom erkölcsi elismerése iránt. A termelőszövet-