Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-20

1533 Az Országgyűlés 20. ülése, 1973. június 14-én, csütörtökön 1534 A sajtó, a rádió is beszámolt az Alföldön történt több súlyos olaj- és gázkitörésről, ame­lyek veszélyességükön túl anyagi károkat okoz­tak. Nem árulok el titkot azzal, ha elmondom, a kitörések nagy részét a nem megfelelő 'minő­ségű csövek, szerelvények okozták. De a jövő feladatai nagyobb technológiai követelményeket állítanak a csőgyárakkal szemben. A feladatokat jelenleg is csak jelentős cső- és szerelvény (toló­zár, szelep, csap) importtal tudjuk megoldani. A KGM vállalatainak ugyanakkor fel kelle­ne készülni az olajipari igények kielégítésére, mivel az import nem lehet az egyedüli megol­dás, devizaigényen túlmenően gyakran csak hosszú idő után kapjuk meg a megfelelő szerel­vényeket, alkatrészeket külföldről. Legutoljára hagytam szakmánk egy másik gondját, a szabványok, a hatósági előírások kér­dését. Egyes technológiai folyamatok automati­zálása az olajiparban eléri az európai, sőt a vi­lágszínvonalat. Az örvendetes tény mellett azon­ban akadályozó tényező, hogy a berendezések­kel, a munkákkal szemben támasztott hatósági előírások nem egységesek. Engedjenek meg néhány példát erre: miért kell a Szovjetunióból vásárolt kazánkocsikra — a magyar szabvány kedvéért — egy második biztonsági szelepet beépíteni, amikor a szovjet szabvány, amely tökéletesen megfelel a szigorú műszaki, technikai normáknak, egyet követel. A szovjet szabvány talán nekünk nem elég jó? A másik: nálunk az automatizált kazánberende­zésekhez az előírás szerint külön kazánfűtőt kell alkalmazni. Noha ezt az előíráson kívül semmi más nem indokolja. Az ilyen és ehhez hasonló jelenségek bosz­szantják a szakembereket, felesleges munkát, költséget okozva. A hazai hatósági előírások is több esetben felülvizsgálandók, hogy megfele­lő-e az ország ipari háttere a teljesíthetőségük­nek. (Például: anyagminőség előírásnál vagy vizsgálati módszereknél.) Egyes esetekben ösz­sze kellene hangolni a bányahatósági, a tűzren­dészeti, a nyomástartó edények előírásait, hogy ne legyenek ellentmondások és a hatékonyabb, gazdaságosabb, de emellett biztonságos üzemel­tetést szolgálják. A KGST-országokon belül gyorsítani kelle­ne a szabványok összehangolását. A cél egyér­telmű, ezt követeli a napi munkánk, a gyakor­lat. A szocialista országokban gyártott készülé­kek, berendezések a KGST-országok mindegyi­kében, de legalább nálunk minden változtatás nélkül üzembe helyezhetők legyenek. Kérem a kormányt az általam felvetett há­rom fontos kérdés megvizsgálására és a szük­séges intézkedések megtételére. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy még néhány szót szóljak a lakásépítési programmal kapcsolatban. Mint is­meretes, a tömeges lakásépítkezések a házgyá­rak nélkül elképzelhetetlenek. Több év tapasz­talata alapján azonban kiderült, hogy a házgyá­ri technológiával készült lakások építése seregnyi ellentmondást vetett fel. A teljesség igénye nél­kül ezek közül néhányat szeretnék említeni. A kormány hat mélyépítő vállalatot hozott létre éppen azért, hogy elősegítse a közművesí­tést a lakótelepeken. Sajnos, a hat újonnan ala­pított mélyépítő vállalat a kezdeti nehézségek után sem talált magára, termelésük akadozik, részben pénzügyi fedezet, részben a perspekti­vikus tervek hiánya miatt. Lakóhelyemen is tapasztalom, hogy nincs biztosítva a házgyári lakások folyamatos elhe­lyezése, azaz az üzemek kapacitása nincs teljes mértékben kihasználva. Erre a szegedi Házgyár példáját említhetném, amely egy év alatt kétezer lakás építésére alkalmas, de a Délmagyarorszá­gi Építő Vállalat mindössze 1200 lakást tud ter­mékeiből ugyanennyi idő alatt felépíteni. He­lyesnek látom a kezdeményezést, hogy a ház­gyári elemekből középületeket, intézményeket is építsenek, úgy mint például a Volga Szálló. Az építőipar forradalmának időszakát éljük. Az év­százados, téglarakásos, vakolásos módszert fel­váltja az előregyártott technológia. Ez az átala­kulás nem zavarmentes, hiszen kevésnek bizo­nyul a szakmunkás. Míg a házakat hetek alatt összeszerelik az előregyártott elemekből, a szakipari munkák szinte egy évig húzódnak. De legalább ilyen gond a már elkészült lakótelepek és lakások karbantartása is, mint ahogy erről már az előt­tem felszólaló képviselőtársak is szóltak. Én eh­hez még csak annyit teszek hozzá, hogy az újon­nan felépült lakások, a magas lakások karban­tartása még nagyabb gondot fog okozni, hiszen erre technikailag sincs felkészülve az Ingatlan­kezelő Vállalat. E néhány gondolattal azokra a nehézségekre kívántam reflektálni, amelyek meglátásom szerint legsürgetőbben követelik az intézkedést. Az 1972. évi népgazdasági eredmények biz­tos zálogát jelentik az 1973. évi feladatok sike­res teljesítésének, amelyhez, reméljük, a közel­gő aratás, a mezőgazdasági termények veszte­ségmentes betakarítása is hozzájárul. Az 1972. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot elfogadom, képviselőtár­saimnak elfogadásra javaslom. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Hallgassák meg Komár András képviselőtársunkat. KOMÁR ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A kiadott jelentéseket, a tájékoztatókat gon­dosan áttanulmányoztam, a miniszter elvtárs expozéját is érdeklődéssel hallgattam végig. Mindezek bennem is több gondolatot váltottak ki, ezek közül legyen szabad hármat szóvá ten­nem. A múlt évi gazdálkodásról szóló jelentés és az élet tapasztalata is azt bizonyítja, hogy a leg­több munkaterületen tisztességes munka folyt és jól gazdálkodtak az anyagi javakkal is. A párt politikája, a kormány célkitűzései, amelyek a költségvetési törvényben is kifejezésre jutot­tak, legtöbb helyen meghozták a várt eredmé­nyeket. Ez hatással van a gazdasági, életre és a politikai hangulatra egyaránt. Ez év tavaszán megtartott tanácsválasztások előkészítése és le­bonyolítása is mutatja, hogy a lakosság döntő többsége támogatja célkitűzéseinket, a különbö­ző szintű helyi tanácsok egyre jobban éltek az adott lehetőségekkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom