Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-20

1531 Az Országgyűlés 20. ülése, 1973. június 14-én, csütörtökön 1532 emelt probléma vonatkozásában fiatalságunk érdeke is. Ügy gondolom, hogy ilyen vonatkozásban nemcsak szűkebb Szolnok megyei gondot teszek szóvá, hanem általános tervezési és előkészítési kérdéseket is. Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomat azzal a reménnyel fejezem be, hogy felvetéseimet az illetékes szervek a jövő terveinek kialakítása során figyelembe veszik és problémáink megoldásában segítségünkre lesznek. Befejezésül, a Magyar Népköztársaság 1972. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentést a magam részéről elfogadom, és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Juratovics Aladár képviselőtársunk. JURATOVICS ALADÁR: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elvtársak! Népgazdaságunk a IV. ötéves tervben, s tavaly a meghatározott célok szerint ütemesen és arányosan fejlődött, ahogy ezt Faluvégi Lajos pénzügyminiszter elvtárs expozéjában is megállapította. Jómagam az olajiparban dolgozom, s nap mint nap tapasztalom, hogy a népgazdasági terv keretében milyen fontos feladatot jelent az ország energiaellátása, amely kihat a költségvetésre, az ipar, a mezőgazdaság fejlődésére, sőt a lakosság kqmmunális helyzetére is. Az ismert energiapolitikai koncepció hazánk energiaszerkezetének alapvető megváltoztatását írja elő. Ennek keretében kell a szénhidrogének arányát alaposan megnövelni. A folyamat a 60-as évek elején megkezdődött, és sikeresen halad előre. Engedjék meg, hogy csupán egyetlen adattal illusztráljam a mögöttünk levő utat. Míg 1960-ban a szilárd tüzelőanyagok 72, a szénhidrogének pedig csupán 21 százalékát tették ki energiaforrásunknak, addig 1972-foen a szilárd tüzelőanyagok részaránya 44 százalékra csökkent, a szénhidrogének aránya pedig 49 százalékra növekedett, Várható, hogy 1975-ben az utóbbi — mármint a szénhidrogének aránya — az energiahordozóknak 56 százalékát teszi ki. Mint mondottam, a korszerű tüzelőanyagok előretörése megnyugtató ütemű, lényegében ezt állapította meg a Központi Bizottság 1972. évi novemberi ülésén. Hasonlóképpen szólt e fontos témáról Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke a kormány márciusi expozéjában, de ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a tüzelőanyag felhasználásában bizonyos hibákat követtünk el. Elsősorban azzal, hogy egyes ipari üzemek akkor is a gyors földgáz-olaj tüzelésre való áttérést erőltették, amikor ezt a technológiai folyamatok ott nem tették feltétlenül szükségessé. Ilyen és ehhez hasonló jelenségek, sajnos, felesleges kiadásokkal, beruházási feszültségekkel és ellátási gondokkal jártak A kialakult helyzetbe semmiképpen sem nyugodhatunk bele. Vizsgáljuk meg tehát, miként oldhatjuk meg a folyamatos energiatermelést, -ellátást, valamint a távlati felkészülés együttes feladatát, a népgazdasági tervekkel összhangban? A szénhidrogén ipar 1973-ban 7,7 millió tonna olaj feldolgozására készül, amelynek kisebb hányadát — 1,9 millió tonnát hazai termelésből, míg a nagyobbik részt, 5,3 millió tonnát a Barátság-kőolajvezetéken keresztül szerezzük be. Ötszázezer tonna olaj harmadik országból érkezik. Világosan következik mindebből, hogy az ország legnagyobb olajmezője a Barátság-olajvezeték. Ez a tény ismét aláhúzza a szocialista országok gazdasági együttműködésének fontosságát, a KGST jelentőségét és megmutatja a Szovjetunió nagyarányú segítségét. Ám ennek tudatában egy másik tény is következik, hogy nem mondhatunk le a hazai kőolaj- és földgázkutatás intenzívebb fejlesztéséről sem. Nem, mert a kőolaj- és és földgázimportnak ésszerű, gazdaságos és lehetséges határai vannak, továbbá a hazai kutatás fejlesztésének reális lehetősége van, különösen a Dél-Alföldön. Szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy Csongrád megyében több geofizikailag bemért szerkezet vár kutatásra, s rendelkezésre áll a megfelelő termelési bázis is Algyő térségében. A szegedi szénhidrogén-mezőnek ismert területen a kutatás, termelés kedvezően befolyásolta a gazdasági szerkezet fejlődését, sőt elősegítette a pozitív társadalmi folyamatokat is. Országgyűlési körzetemben nap (mint nap tapasztalom, hogy ez a tevékenység átformálja a vidék arculatát. A 60-as évek közepén végzett kutatások eredményeképpen a hazai olajtermelés 63 százaléka, a földgáztermelés 43 százaléka kerül ki erről a vidékről. Miért hangsúlyoztam mindezt ismételten? Azért, mert a hazai kutatás az idén csökkent. Míg 1971-ben 325 ezer méter fúrást mélyítettünk, addig az idei terv 238 ezer métert ír elő. Az okok ismeretesek: növekedett az anyagköltség, elavult a fúróberendezéspark egy része, továbbá az eddigieknél mélyebb kutakat kellett mélyíteni. Pedig rendszeres kutatás nélkül nincs megfelelő kőolaj- és földgáztermelés sem, amelyről — mint mondottam — nem szabad lemondani. Már csak azért sem, mert az importolaj beszerzési ára mintegy 10 százalékkal magasabb, mint a hazai termelésű 631 Ft/tonna önköltségű kőolajé, abban az esetben, ha a Barátság-olajvezetéken érkező szénhidrogént vesszük alapul. Ha harmadik országból, Közel-Keletről érkező olajról beszélünk, ez érthetően drágább a távolság miatt, a többletköltség százszázalékos. Az olajhoz hasonlóan, igen fontos a földgáz.^ termelés is, a hazai energiaszolgáltatásban. Csupán idei termelésünk 4,2 milliárd köbméter gáz, s 155 ezer tonna propán-bután. Jellemző a szükségletek növekedésére, hogy 1975-ben már 1 milliárd köbméter gázimportra szorulunk. A hazai termelés növelésének forrása csakis a kutatás fejlesztése lehet. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy még mindig a szakmámnál maradjak, mert úgy érzem, hogy a tapasztalt és észlelt gondok fontossága az önök figyelmét is felkeltik. A hazai kőolaj- és földgáztermelés — a kutatás fejlesztése mellett — másik nagy problémáját anyagellátási gondokban látom. A hazai csőgyártás sem mennyiségileg, sem minőségileg nem képes kielégíteni azokat a magas igényeket, amelyeket a lemélyített olajkutak kiképzése, olaj- és ' földgázberendezések létesítése igényel.