Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-20

1521 Az Országgyűlés 20. ülése, Ï973. június 14-én, csütörtökön 1522 hogy az ország, a nemzetgazdaság jelentős ré­szét kitevő állatállományt ért száj- és körömfá­jás, amire itt Szabó képviselőtársam már utalt, és az a példátlan szárazság, amely ebben az év­ben meglepett bennünket, ezt a fejlődést ha nem is veti vissza, de lelassítja. A közmondás szerint a májusi eső aranyat ér ugyan, és cso­dákra is képes, én mégis aggódom, hogy a nem májusban, hanem júniusban érkező eső vajon pótolja-e azt a hiányt, amelyet a mezőgazdaság addig elszenvedett. A nagyadagú műtrágyákkal, vegyszerekkel dolgozó mezőgazdaságnak ugyan­is szinte éltető eleme a víz, mert ez az az oldó szer, melynek közreműködésével ezek a szerek hatásukat kifejthetik. Éppen ezért bizonyos fo­kig érthetetlen, hogy a rendelkezésre álló ön­tözési csatornákat sem használjuk ki olyan 'mér­tékben, mint ahogyan tehetnők. Ennek okait most nem kutatom, de azért megpendíteném azt, hogy vajon nem játszik-e szerepet azért az is benne, hogy az öntözővízért fizetni kell. Amikor ezt a kijelentést megkockáztatom, el szeretném mondani, hogy a vízjogi törvény vitájában, amikor valamilyen szinten erről ta­nácskoztunk, az egyik előadónak feltettem a kérdést, hogy mondja meg most, a politikai gaz­daságtan szempontjából, imi a víz, természeti kincs-e, vagy pedig áru. Azt mondta az igen tisztelt barátunk, a barkochba szabályai szerint,, hogy is-is. (Derültség.) Tehát természeti kincs, mert úgy kaptuk, de áru abban az értelemben, hogy a helyszínre való juttatásába és élvezhe­tővé tételébe komoly anyagi eszközöket vagyunk . kénytelenek befektetni. "Én mégis tagadnám a víznek, főleg az ön­tözővíznek az áru voltát. Ugyanis Szekér elv­társ tudna róla nyilatkozni, mekkora gondot okozott a szénbányászatnak az enyhe tél, mivel a betervezett szénféleséget a lakosság egysze­rűen nem volt hajlandó eltüzelni. Vagyis az áru­nak az a tulajdonsága, hogy ha nem használjuk fel, akkor meg kellene maradnia. De áll-e ez a vízre? (Derültség és nagy taps.) Vízgyűjtőrend­szerünk simán elszállítja a Fekete-tengerbe anél­kül, hogy abból felhasználás nélkül a legkisebb hasznunk is lenne. Mivel ez az eset szinte tipikusan példázza azt a közmondásunkat, hogy amit elveszítenénk a vámon, tehát a vízdíjon, annak a sokszorosát nyerhetnénk meg a réven, a többlettermésen, mert hiszen a többlettermés minden mázsájának haszonélvezője népgazdaságunk, egész államunk, éppen ezért egy kicsit érdemes volna utánanéz­ni ennek a dolognak. Kedves Képviselőtársak! Ugyancsak a ki­adott tájékoztatás arról értesít bennünket, hogy a mezőgazdaság kedvező hozama mellett meg­ugrott a növénytermelés, és hátrább maradt az állati termékek hozama, és az anyag azt is ér­zékelteti, hogy a rét és a legelő — Berci bá­tyánk szava járásával, a gyepterület — a szálas­takarmányt tudja biztosítani, s úgy ahogy meg­termett az állatállomány számára a szemesga­bona-termés is, ellenben óriási 'hiány van fehér­jében. Amikor ezt a kis fejezetet elolvastam, hogy valamennyiünk érdeke, hogy kutassuk a fehér­je-tartalékokat, önkéntelenül eszembe jutott az a képviselőcsoport-gyűlésünk, amikor Dimény elvtárs miniszteri beszámolójának meghallgatá­sára készültünk, amit Győrben, a soproni hús­üzemben tartottunk. Képviselőcsoportunk elnö­ke odarendelte az összes élelmiszerrel foglalko­zó megyei vezetőket, és talán életem egyik leg­nagyobb tájékoztatóját kaptam arról, hol is ál­lunk ezen a téren. És ezért szemet szúrt egy bizonyos fokig érthetetlen és most talán igazán ide kívánkozó mondás. Katona elvtárs elmondta, hogy egy nyugati ügynök egy olyan szárítót — itt van a brosúrájuk — és melléktermékMhasznosító, fel­dolgozó gépet ajánlott neki, amelynek használa­ta esetén a feldolgozott állatnak nem vész el má­sa, csak a sikolya. A többit, mindent hasznosít. Értékes állati takarmányt állít elő belőlük. 400 ezer darab sertés, 16 ezer darab szarvasmarha minden melléktermékét lehetne hasznos fehér­jepótló takarmánnyá átalakítani ezzel az ötletes, ördöngös berendezéssel. Most az az érthetetlen, hogy ezt a készülé­ket a TERIMPEX ajánlotta, a húsipar fogadná, az ügynök vállalja, és valahol a cselekvés csa­tornájában elakadt. (Derültség és taps.) Mivel tudom, hogy a húsipar elég sok valutát hoz az országnak, itt a parlament nyilvánosságát is sze­retném felhasználni arra, hogy a húsiparnak ne kelljen 4000 évig várnia erre a berendezésre, mint az ószövetségieknek a Messiásra. (Derült­ség és nagy taps.) Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak a fe­hérjegondoknál említeném meg, hogy bár sör­ivó nem vagyok, de azért ennék a témának a kapcsán egy kicsit utána érdeklődtem, hogy a sörgyártás melléktermékeként elég sok takar­mányélesztő képződik, aminek hihetetlenül ma­gas, 30 százalékos szárazanyag-tartalom mellett 15 százalékos fehérjetartalma van, ami majdnem egyenlő 200 kiló kukorica fehérjetartalmával. Ennek a hasznosítása sincs megoldva, és én ta­lán azt tudnám mondani, hogy hathatósabb és agitatívabb propagandát kellene kifejteni a gyá­rak környékén üzemelő és állattenyésztést in­tenzíven folytató gazdaságok között, hogy en­nek az értékes tápanyagnak egyetlen gramm fe­hérjéje se vesszen el, és ezzel is enyhítsük az országunkra is jellemző fehérjeínséget. Tisztelt Képviselőtársak! Felszólalásom má­sik részében elég nehéz feladatra vállalkozom, mert itt Orbán elvtárs és az írónő is kulturális dolgokkal foglalkozva, sokkal szakértőbben és testhez állóbban tudott erről a dologról beszél­ni. Én mégis nekivágok ennek a nehéz feladat­nak. Apró elvtárs bevezetőjében említette, hogy az évfordulók esztendejét éljük 1973-^ban, mert nemcsak a munkáspártok egyesültek, nemcsak az iskolákat államosítottuk, hanem 500 éves a magyar könyvnyomtatás, 150 éve született a hal­hatatlan Petőfi és Madách Imre, és napjainkban éljük a könyv ünnepét, a könyvheteket. A hírközlő eszközök nyomán tudjuk, hogy a könyvkiadók nagy lelkiismeretességgel készül­tek erre a nem mindennapi eseményre, és az összehasonlítás alapján minden eddiginél ered­ményesebbnek minősítik ezt az esztendőt. Ne­kem mégis hiányérzetem van, nem most, hanem már korábban. Megyénk lapjának, a Kisalföldnek a levele­63 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÎTO

Next

/
Oldalképek
Tartalom