Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-20

1523 Az Országgyűlés 20. ülése, 1973. június 14-én, csütörtökön 1524 zési rovatában az egyik olvasó-levelező beírt, hogy mi is keressük Petőfit, nemcsak Berek Kati filmművésznő. (Derültség.) Mi ugyan nem a segesvárit, meg a költeményeiben élő Petőfit, hanem azt a beharangozott és a televízió könyvesboltjában is bemutatott, nagyon szimpatikus kiadványt keressük, amit áron alul kínáltak annak idején, csak sehol sem lehet kapni. Én sem tudtam beszerezni. Nem is lennék bosszús, ha csak ezt nem lehetne kapni. De évekig hordtam a pénztárcámban Tabi László Pardon egyperces kivonatát, amiben a Kalendárium-kiadást gúnyolta a rá jellemző cinizmussal. Elmondta, évek óta figyeli azt a szívós, sziszifuszi munkát, amit a naptárszerkesztők folytatnak. Először novemberben, majd októberben, szeptemberben, végül augusztusban kaptuk meg a naptárt. Ha ez a lendület alább nem hagy, megvan a remény, hogy elérjük, hogy egy új évben a következő év naptárát is kezünkbe adja a tisztelt szerkesztőbizottság. Pedig tudomásom szerint azért a naptárhoz is, meg a Petőfi-kiadványhoz is papír kell — ha jobb minőség is — és nyomdakapacitás. Még azt is megemlíteném, hogy amíg iskoláskorúak voltak a gyermekeim, egyetlenegyszer sem sikerült szeptember elejére a tankönyveket hiány nélkül beszerezni. Én 46 évvel ezelőtt jártam az első iskolába, a tanítás akkor is szeptember első napjain kezdődött, az év pedig január 1-én... (Derültség és taps.) Én nem tudom, hogy itt kire tartozik a karmesteri szerep, de azért érdemes lenne összhangot tartani, hogy a tankönyv szeptemberben jelenjék meg, a naptár meg januárban, akkor, amikor ildomos. (Derültség és taps.) A nehézségekhez még hozzátenném, mert nem hagy nyugodni a cinkosság ördöge, hogy ezekből a naptárakból néha akkora készletek keletkeznek, hogy március vége felé már féláron is kínálják. Én nem tudom, kinek a szívügye az, hogy mindenki el legyen látva Kincses Kalendáriummal. Vajon nemzeti tragédia lenne-e, ha 10 000 magyarnak csak a Nők Lapja naptára, vagy a Füles naptára, esetleg a Sportnaptár jutna? Vajon nem lehetne-e az igényeket jobban úgy koordinálni, hogy naptár se legyen hiány, de azért a Petőfiből, meg a Kárpáti Rapszódiából is legyen mindig, és inkább ezekből legyen elfekvő készlet? Ezeket a gondolatokat óhajtottam volna a kultúra illetékeseinek figyelmébe ajánlani, és még valamit. Dr. Szabó Kálmán képviselőtársammal, aki tőlünk származott el, az egyik alkotmánynapi ünnepen közösen asszisztáltunk a népi táncosok vetélkedőjén. Mivel a falusi kultúra, a tánc és egyéb összetartozik, utána egy ilyen eszmecsere kezdődött, amire engem is meghívtak. És én nem tudom, én nagyon vegyesen és rosszul éreztem magamat, amikor azt hallottam, hogy a sok-sok millió forinton létrehozott kultúrotthonhálózat, aminek azt a szerepet szántuk, hogy falun a szocialista kultúra kiapadhatatlan fényforrásai legyenek, bizony egyik-másük éppen csak pislákol, anyagiak hiányában. És itt a Raffai elvtársnő célzott rá, hogy érthetetlen módon sok mindenre van pénzünk, nem is kevés. Nagynagy ellenszenvvel nézem én is az erőszakot népszerűsítő filmeket, jeleneteket, amelyek akarva-akaratlanul azért hozzájárulnak, hogy a Szénási elvtársnak azt kell mondani, hogy az erőszakos bűncselekmények elkövetői között az arányuknál rangosabb helyet vívnak ki a fiatalok, és ami sajnálatos, elég sok bennük a viszszaeső is. Hát nem lehetne itt azt a Petőfi-mondást alkalmazni, hogy „Ide a rózsa egynéhány levelét és vissza a tövis egyrészét oda". Amit ott megtakarítanánk, fordítanánk erre a célra, ami érzésem szerint sokkalta inkább szolgálná általános és kulturális célkitűzéseinket. Tisztelt Képviselőtársak, még egyetlen gondolatot a lakáshelyzetről: bizonyos fokig Inokai elvtárs vitorlámba adta a szelet, amikor az állami házakkal járó gondokról beszélt. Valamenynyien tapasztalhattuk vagy értesülhettünk, hogv az elkészülő lakásoknak most a nagyobbik hányada egyéni, saját, vagy mit tudom én, milyen tulajdonba megy át, ami az én megítélésem szerint három szempontból is kedvező az államnak. Kedvező azért, mert ha akármilyen kedvező föltételek mellett adja is az építési kölcsönt, azért, ha lassan is, a felvett összeg visszacsordogál az államkasszába. Másodszor, elveti a karbantartás gondját örök időkre, és nem utolsósorban még adóalapot is teremt a Pénzügyminisztérium számára. (Derültség.) Ha nem is sokat. Éppen ezért én azt hiszem, hogy minden eszközzel támogatni kellene ezt az egészséges folyamatot. Tenni kellene ezt azért is, mert a Népszabadság mellékleteként — amely szerint — a lakosság takarékbetét-állományának, az 59 milliárdnak egyharmadát, tehát majdnem 20 milliárdot építkezési szándékkal gyűjtögetik. Tehát ilyen igénnyel a jövőben is fokozatosan számolni kell. Az építőanyag-ellátás kétségtelenül javult utóbbi időkben, de változatlanul sok és nagynagy gondok vannak a falazóanyagokkal. Egy kicsit vizsgálgatva korábban az ügyet, van valami szerepe annak is, hogy a kormány azon ügyes és hathatós intézkedése, amelyik minden eszközzel a készletek, és különösen az év végi készletek csökkentését célozta, a téglagyárak esetében fordítva sült el. Ugyanis, a hagyományos módon termelő üzemeknél az lenne a fő cél, hogy minél több előszárított, kiégetésre váró téglával lépje át az újév küszöbét, mert időjárástól függetlenül, 1—2 fokos hidegre füttyöt hányva, megkezdhetné a tégla égetését. Ezzel függ össze, hogy az első és a második negyedévben annyira rossz ez az anyagellátás, hogy a TÜZÉP-től kapott tájékoztatás szerint a leltári fordulóban az éves kontingensnek az egyhatvanharmad részével, vagyis valamivel több mint másfél százalékkal rendelkezett a telep. De ugyanilyen rossz a mutató az első negyedévben, tízvalahány százalék, és még a második negyedévnek az összesen je sem éri el a kontingens 40 százalékát. Pedig az építkezők törekvése, érthető törekvése az, hogy a megkezdett építkezést lehetőleg minél előbb befejezve, legalább ősszel saját lakásukba költözhessenek. Egyébként erre inspirálja őket a lakásépítési kölcsön egyéves lejárata is. De gondot okoz még az is, hogy az építőanyag egy jelentős részénél most már a blokktégla jelentkezik. És ettől érthető módon az