Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-20

1515 Az Országgyűlés 20. ülése, 1973. június 14-én, csütörtökön 1516 vonalú technológia mellett kézi munkával kívánjuk kiegészíteni. A pénzügyminiszter elvtársnak az 1972. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló részletes, és az 1971. évihez viszonyítva igen erősen javuló költségvetési beszámolóját elfogadom. A törvényjavaslatot elfogadásra ajánlóim. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.30—17.01. Elnök: VARGA GÁBORNÉ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. A következő felszólaló Bencsik István képviselőtársunk. BENCSIK ISTVÁN: A zárszámadás alapvető megállapításai nem újak. Azokat figyelembe vettük már az 1973. évi költségvetés elfogadásakor is. A most tárgyalt számok a pontos elszámolást tartalmazzák, a következtetések a teljes évi eredményen alapulnak. Nagyon fontos, hogy a most előterjesztett eredmény lényegében megegyezik a decemberi ismereteinkkel, vagyis az 1973. évi költségvetés.a tényekre épült. Ez adja a most érvényben levő költségvetés realitását. Milyen tehát a teljesebb kép 1972-ről és milyen további következtetésekre ad lehetőséget? Summázva azt mondhatjuk, hogy minden kitűzött fő feladatunkat megvalósítottuk, és közben gazdaságunk szerkezete és mozgásának tendenciája javult. Különösen fontos, hogy a termelés és a felhasználás egyensúlya helyreállt, a tervezett deficit pedig 600 ezer forinttal csökkent. A kivitel a behozatalnál gyorsabban emelkedett, az export-import mérleg aktív lett. 1972ben meghozta gyümölcsét a felhalmozás mérséklésére irányuló politika, amely célul tűzte ki, hogy a nemzeti jövedelem nálunk lehetséges korlátozott emelése mellett is növekedjék a lakosság életszínvonala. A felhasználásban, a külkereskedelemben, a megtermelttel való gazdálkodásban tehát jó irányt követünk, de a legfontosabb az, hogy milyen a helyzet a termelésben. A termelés fejlesztésének fő terveit teljesítettük, de nem mellékes, hogy milyen áron. Az, hogy a vállalatok 4,9 milliárd forinttal kevesebbet fizettek be a tervezettnél, önmagában is arra mutat, hogy a gazdaságtalan termelés visszaszorítása nem sikerült megfelelő mértékben. Ez a költségvetésnek is fontos kérdése, mert a költségvetési bevételek 83,2 százaléka a vállalatok gazdálkodásának eredményeiből létrejövő jövedelmek központosításából származik. Nagyon fontos tehát a Központi Bizottság novemberi határozata alapján kiemelt vállalatok gazdálkodásának a megjavítása, és persze a többi vállalatoké is. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy e különösen fontos nagy vállalatok vezetői és dolgozói mélyen átérezzék, ők maguk is érdekeltek e vállalatok termelésének gazdaságossá tételében. Hogy a tervezett deficit egyes bevételek kiesése mellett is csökkent, azt a beruházási kiadásoknak a tervezettnél 1,7 milliárd forinttal kevesebb összegével és a készletezés során a lekötött összegek csökkentésével lehetett elérni. Ez utóbbi tízmilliárd forint. Kovács Antal képviselőtársam már szólt arról, hogy ez az 1,7 milliárd forintos megtakarítás nem egyértelműen pozitív. A készletek csökkentése irányában sem lehet messze menni. Az igazi előrelépés a termelés gazdaságosságának a növelése. Mindenesetre a készletgazdálkodás további javulása érhető el, ha a szükséges anyagokat, alkatrészeket a felhasználók a központi beszerző helyeken akadálytalanul és gyorsan megkaphatják, mert akkor nem szaporodik a sok szétszórt készlet. Ugyanakkor arra gondolni kell, hogy bizonyos készletek, mint a mezőgazdaságban a takarmányvetőmag, az élelmiszeriparban a feldolgozásra váró nyersanyag, nem csökkenthetők, sőt bizonyos mértékű tartalék célszerű és szükséges. Jobb szervezéssel viszont megoldható a készletek további csökkentése, például, hogy a kész vágóállat átvételének elhúzódása ne okozzon felesleges és káros íkényszerkészletezést. Törődni kell azzal is, hogy a készletellenőrzések ne okozzanak felesleges kényelmetlenségeket a lakosságnak. Arra a jelenségre gondolok, hogy egy időben a kiskereskedelem boltjaiból eltűnik az áru, míg ott készletellenőrzés van, és hirtelen megtelnek a raktárak, amikor a nagykereskedelemben folyik a készletek ellenőrzése. Ez nemcsak a vásárlóknak okoz kényelmetlenséget, bosszúságot, hanem a készletek tényleges megállapítását is akadályozza, nehezíti. Zárszámadásunk egyik nagy tanulsága, hogy érdemes volt a mezőgazdaságba befektetni, örvendetes, hogy 1972-ben a termelőszövetkezetek halmozott termelési értéke meghaladta a 81 milliárd forintot, ami 14,5 százalékos növekedést jelent, és a termelékenység is 12,4 százalékkal emelkedett. Mindezek következménye, hogy a mezőgazdaságban létrehozott nemzeti jövedelem a számítottnál gyorsabban nőtt. Gabonából történelmünk legnagyobb termését takarítottuk be, nem különösen kedvező természeti körülmények, mellett. Az 1972. évi vágósertés-termelés pedig meghaladta a negyedik ötéves terv 1975. évi előirányzatát is. Nagyon figyelemreméltó, hogy mezőgazdaságunk jól reagál a gazdasági szabályozókon keresztül történő irányításra. Pedig itt természetszerűen csak a vegetációs fordulatok hozhatnak változást. Mégis érzékelhető, hogy a szarvasmarhatartás, a cukorrépatermelés ösztönzői máris hatnak. Lassúbb az előrehaladás a zöldségtermelésben, ahol még igen jelentős a kertek 38 százalékos hozzájárulása a termeléshez. Változatlanul megoldatlan kérdése a mezőgazdaságnak az az egymilliárd forint, amelyet 200 veszteséges termelőszövetkezet nyel el. Itt is olyan határozottan kellene a termelési szerkezet változtatásához hozzányúlni, mint ahogy a gazdaságtalanul működő ipari üzemeknél elkezdődött. A mezőgazdaság összképe azonban biztató. Nagyüzemeink gyönyörűen megművelt, szemet gyönyörködtető nagy táblái parasztságunk szorgalmát, ma már nagyüzemi hozzáértését mutatják, s az idén is jó termést ígérnek. A kalászok-