Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-20

1499 Az Országgyűlés 20. ülése, 1973. június 14-én, csütörtökön 1500 és a hatékonyság növelésének reálisan számbavehető nagy tartaléka. Tisztelt Országgyűlés ! Kiragadott példák is bizonyítják, hogy sokkal többről van szó, mint amennyit az állategészségügyi dolgozók egymagukban megoldhatnak. A kormányzati, a helyi gazdasági, továbbá a tudatformálásban szerepet játszó társadalmi szerveknek is sokat kell tenniük annak érdekében, hogy a nagyüzemi feltételekkel élve maximálisan kihasználhassuk a bennük rejlő előnyöket. Többek között azt is, hogy az állatorvos a nagyüzemben a szolgáltató tevékenysége mellett minél több termelést fejlesztő, irányító és szervező munkát fejtsen ki. Nagyüzemeinkben az állatorvos szerepe már régóta nem a betegség jelentkezésekor, hanem annak megelőzésekor kezdődik. A megelőző állatorvosi munka azért is a legorvosibb munka, mert több, olcsóbb és jobb minőségű élelmiszer előállítását szolgálja. Ahhoz, hogy prevenció megvalósuljon, személyi és tárgyi feltételek biztosítása szükséges. Az ezzel összefüggő oltóanyag-ellátás igen fontos kérdés, s ezért kérem az illetékes főhatóságot, hogy a jövőben kísérje' még nagyobb figyelemmel. Sürgető feladat a járvány vágóhidak mielőbbi megépítése is, melyek nélkülözhetetlen létesítményei a járványvédelemnek. Az állategészségügy iránt megnövekedett igényt jól jelzi, hogy a gyakorlat, elsősorban a termelőszövetkezetek évről évre több állatorvost követelnek, mint ahány végez. Egy széles körű bizottság 1985-ig terjedő reális igényeket felmérve, arra a megállapításra jutott, hogy az éves beiskolázási létszámot az Állatorvostudományi Egyetemen a jelenlegi 70 helyett 100-ban kellene meghatározni, és sürgősen meg kellene találni a módját az állategészségügyi középkáderek képzésének is. Tisztelt Országgyűlés! Ügy vélem, sikerült érzékeltetni, hogy az állategészségügynek az új feltételeink szerinti továbbfejlesztése közügy, és az a pavlovi gondolat, amit a bevezetőben említettem, ma úgy konkretizálódik, hogy ezzel is több állati fehérje jut a fogyasztók asztalára, az egészségesebb táplálkozás növeli a betegségekkel szembeni ellenállóképességet, és végül, de nem utolsósorban, az állati eredetű élelmiszerek exportjából eredő deviza felhasználásával több fontos létesítménnyel gazdagodhatunk, amely szebbé, boldogabbá teheti népünk életét. A Magyar Népköztársaság 1972. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Raff ai Sarolta képviselőtársunkat illeti a szó. RAFF

AI SAROLTA: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy megyénk kulturális helyzetéről tájékoztatást adjak, s egyben néhány országos érvényű problémát is érintsek választóim, képviselőtársaim és megyém vezetőinek képviseletében. Bács-Kiskunból jöttem, az ország legnagyobb megyéjéből, de a közhiedelemmel ellentétben, nem a leggazdagabból. Bács-Kiskun az elmaradott megyékhez tartozik, s legvészesebb méretekben a kulturáltsági szint tekintetében tartozik oda. Csak három mutatószámot szeretnék ennek bizonyítására megemlíteni: a megye megalakulása óta a 16 évesnél idősebbek általános iskolai végzettsége 25 százalékról 43 százalékra emelkedett, az országos átlag ezzel szemben 52 százalék, a 18 évesnél idősebbek közül az érettségizettek aránya 5 százalékról 9,8-re emelkedett, noha az országos átlag 16 százalék, a felsőfokon végzettek aránya 1,5-ről 2,4-re, noha az országos 4,3 százalék. Elsősorban megyénk nagysága ad magyarázatot tehát arra, ha néhány gazdasági mutatóban elsők közé kerülhetünk országosan is, és nem az, mintha nálunk mindenből sok, netán kétszer annyi lenne, mint más megyékben, esetleg csak a területünk kétszer akkora, mint más megyéké. Nem szeretném, ha a gazdag megye legendája hamis illúzióként terjedne el, ennek ellenkezőjéről éppen az ország vezetői győződhettek meg olyannyira, hogy bizony az elmaradottak listájára szorultunk. Meg kell köszönnünk a kormánynak, s főként Faluvégi miniszter elvtársnak, hogy a forintnivellálás áldásaiban részesülhettünk, ugyanakkor megkérjük őt, hogy a következő ötéves terv időszakára az egységszintrehozás tekintetében ne csupán a pénzmennyiséget, de a megyénk elmaradásának arányait is szíveskedjék figyelembe venni, mert a jelenlegi elosztási mód azon túl, hogy igen sokat segít, amiért ismételten köszönetet kell mondanunk, még mindig növeli a szintkülönbséget, csakhogy most az elmaradott megyék között. Bács megye művelődésügyi gondjairól beszélni azért igen nehéz, s előre látom már, hogy mosolyognak, mert újra csak a tanyarendszerrel kell kezdenem. Azonban hadd említsem meg: mindannyiunk által ismert képviselőtársunk, Darvas József nevét, aki a földosztást követő években, már 1948-ban figyelmeztetéssel élt, amikor a juttatott földecskéjükre kiköltöző parasztcsaládok kis népvándorlására utalt, ő mondotta, s írta le annak idején, hogy ez az életforma a civilizáció juttatásait alig élvezheti majd, s hogy évek múltán ezt a gondot csak a társadalom egészének összefogása oldhatja meg, amely még ezen az áron is szinte lehetetlennek tűnik. Ö sürgette már akkor a tanyaközpontok létrehozását, s mennyire igaza volt. Nézzük általános iskoláinkat. 400 iskolaegység működik megyénk területén, ebből 280 a még ma is működő tanyai iskolák száma. A felsőtagozatos tanulók körzetesítésével, tanyai kollégiumok létrehozásával már szakrendszerű oktatásban részesülnek, de az ötvenezer általános iskolai tanuló közül tízezer még mindig osztatlan iskolába jár, tanyán. A kollégiumokról csak ennyit. Igen széles társadalmi megmozdulás eredményeként harmincmillió forint gyűlt össze a megépítésükre, ehhez járulnak hozzá a tanácsok, valamint a Művelődésügyi Minisztérium, ezt Ilku elvtársnak külön megköszönjük. Tudom, sok esetben unalmas hallgatni a tanyavilág adta gondokat, de hogy mégis kell újra és újra foglalkoznunk vele, hadd világítsak rá sa-