Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-19

1439 Az Országgyűlés 19. ülése, 1973. március 23-án, pénteken 14 40 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság kinyomtatott és képviselőtársaim között szétosztott jelentésében módosító javaslatokat terjesztett elő a törvényjavaslathoz. Kérem, hogy aki a bizottság módosító javaslatait elfogadja, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Nincs. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nein.) Nem. Határozatilag kimondom: az Országgyűlés a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság módosító javaslatait a jelentésében foglaltaknak megfelelően elfogadta. Most pedig kérdem az Országgyűlést, hogy a büntető eljárásról szóló törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben elfogadja-e. Aki elfogadja, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Nincs. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Nem. Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a büntető eljárásról szóló törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben egyhangúlag elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint következik a Legfelsőbb Bíróság elnökének megválasztása. Bejelentem, hogy az Elnöki Tanácstól átirat érkezett. Kérem jegyző képviselőtársamat, szíveskedjék az átiratot felolvasni. DR. PESTA LÁSZLÓ jegyző (olvassa): „Apró Antal elvtársnak, az Országgyűlés elnökének, Dr. Szakács Ödönnek, a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága elnökének — e tisztségre szóló — megbízatása 1973. évi március hó 29-én lejár. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségének együttes kezdeményezésére a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa javasolja az Országgyűlésnek, hogy az alkotmány 48. § (2) bekezdése alapján a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága elnökévé dr. Szakács Ödönt ismételten válassza meg. Budapest, 1973. február 23-án. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Cseterki Lajos, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára." ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy az előterjesztett javaslat alapján dr. Szakács Ödön elvtársat a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága elnökévé ismételten megválasztja-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Nincs. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Nem. Kimondom a határozatot: az Országgyűlés dr. Szakács Ödön elvtársat a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága elnökévé ismételten megválasztotta. (Nagy taps.) Az Országgyűlés nevében dr. Szakács Ödön elvtársnak újbóli megválasztása alkalmából további sikereket, eredményes, jó munkát kívánok. Tisztelt Országgyűlés! Napirendünk szerint áttérünk az interpellációkra. Következik Bata János képviselőtársunk interpellációja a nappali távolsági távbeszélés körülményeinek megjavítása tárgyában a közlekedés- és postaügyi miniszter elvtárshoz. Bata János képviselőtársunkat illeti a szó. BATA JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves közlekedés- és postaügyi miniszter Elvtárs! A távbeszélőállomások szaporodásával a vezetékek és a központok mind terheltebbé válnak. Ebből ered, hogy napközben, hivatalos időben távolsági telefonbeszélgetést csak több órás várakozás után folytathatunk. Ott tartunk már, hogy hamarabb juthatunk utazással Monor környékéről Budapestre ' vagy Budapestről Szentendrére és vissza, mint ahogy oda telefonálni tudnánk. Nem is említem az ország távolabbi részeit. Ez a kellemetlen dolog egyik oldala. A másik pedig, hogy sok esetben még a maximális emberi hangerő sem elegendő ahhoz, hogy beszédünk a vonal másik végén érthetően hallható legyen. Kérdezem a tisztelt miniszter elvtárstól, mik a kilátások a napközbeni távolsági távbeszélés lehetőségének megjavítására? ELNÖK: Az interpellációra dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter válaszol. DR. CSANÁDI GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Meg kell mondanom, engem mindig zavarba ejtenek azok az interpellációk, amelyekre majdnem mindig azt kell mondanunk, hogy jogosak, helyesek és megoldást kell keresnünk teljesítésükre. Különösen azok az interpellációk okoznak gondot nekem — gondolom, kollégáimnak, a kormány többi tagjainak is — amelyekkel kapcsolatos kérdések megoldásásának bizonyos beruházások az előzményei. Az országgyűlés jelen ülésszaka során is felmerült a beruházások kérdésének jelentősége. Mi, általában a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium — úgy érzem, a parlament igen sok tagja megerősíthet ebben — nagyon alaposan, nagyon megindokoltan végezzük a beruházások előírását. Évenként lemegyünk vidékre, az ottani párt- és tanácsi szervek vezetőivel beszéljük meg problémáinkat, nehézségeinket, elképzeléseinket és terveinket, s ott ismerkedünk meg a vidéki elképzelésekkel, kívánságokkal, és a terveinkkel összefüggő jogos észrevételekkel. Gondolom, ezt teszik a többi miniszterek is, persze nem mechanikusan egyformán, hanem saját adottságaiknak megfelelő formában. Az ott megállapodott elképzelések összessége tulajdonképpen a minisztérium terve, amit természetesen megbeszélünk a Tervhivatallal, a többi illetékes tárcákkal, és így alakul ki a költségvetés és a beruházási programnak az a része, amit a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumnak kell végrehajtani. Ezt a költségvetést, ezt a beruházási javaslatot itt a parlamentben a különböző bizottságok megtárgyalják, jóváhagyják, és végered-