Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-19

1441 Az Országgyűlés 19. ülése, 1973. március 23-án, pénteken 1442 menyben az országgyűlés el is fogadja, törvényerőre emeli, amihez a minisztereknek alkalmazkodniuk kell. Ezek után jelentkeznek az új igények, amelyek — most rátérve a konkrét panaszra — teljesen jogosak. Általában mindazok az észrevételek jogosak, amelyek — sajnos — a mi postánkkal, hírközlésünkkel kapcsolatban jelentkeznek. Felmerülhet a kérdés: hogy azért néhány millió forint csak akad ott a tárca költségvetésében, amiből ezek a kérdések megoldhatók. Meg kell mondanom, hogy nem pár millióról van szó legtöbbször. Mert ha megnézzük azt a helyzetet, amely Bâta elvtárs felszólalása szerint Monoron és talán Szentendrén felmerült, ilyent — sajnos — nagyon sok helyen tudunk felmutatni az országban. Azt is felvethetnék, hogy akkor talán kár interpellálni, mert hiszen a költségvetést az országgyűlés jóváhagyta, ez befejezett tény. Én a magam részéről azt mondom, hogy ezekre azért szükség van, még akkor is, ha az interpelláló kérését nem tudjuk teljesíteni. Ezek az interpellációk figyelmeztetnek minket, ha túlzottan magabiztosak akarnánk lenni, és a vezető munkájához mindenképpen szükségesek az ilyen kritikák, jogos figyelmeztetések. Azt is el^ kell mondanom, hogy ezek a bírálatok és észrevételek rendkívül hasznosak jövőbeli terveink kialakításánál is. Ha már most a postáról, a hírközlésről beszélünk, engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy bár — és ez talán egy kicsit paradox módon hangzik — rendkívül sok a panasz a posta, de különösen a telefonszolgálat és a hírközlés tekintetében, mégis az utolsó két-három év dinamikus fejlődést jelentett a mi postánk történetében. És ha ennek a gyakorlati értékét, a gyakorlati eredményeit most még nem tudjuk éreztetni, a közeli években ez jelentkezni fog. Talán én nem tudom a vasutas mivoltomat megtagadni, de azzal szoktam összehasonlítani, ami a vasútnál a villamosítás, az a hírközlési szolgálatnál a távválasztás és az automatika. Mi lefektettük az egész ország területén a modern gerinchálózatot, ami tulajdonképpen alapja a távválasztásos rendszer bevezetésének. Azt kell, hogy mondjam, bizonyára a képviselő elvtársak nagy része tudja is ezt, hogy ma már 73 helységben bevezettük az automatikus távválasztást. És nem akármilyen helységekben, hanem olyan városokban,' mint Győr, mint Miskolc, mint Debrecen, mint Székesfehérvár, mint Kaposvár, Pécs, Vác, Siófok. Siófokról jut eszembe, hogy még pár évvel ezelőtt panaszolták Siófokon, különösen az üdülési idényben, hogy nem tudtuk ellátni a megnövekedett feladatokat. A távválasztás bevezetésével azt kell mondanom, hogy tavaly már úgyszólván panaszmentes volt Siófoknak a távbeszélő szolgálata. Ez fogja tulajdonképpen megoldani a kérdést. Megígérhetem a képviselő elvtársaknak, hogy addig is, amíg ennek a radikális és eredményes megoldása bekövetkezhet, — ami úgy érzem nem nagyon sokára lesz, mert hiszen például nemcsak Szentendre, hanem az egész Dunakanyar távbeszélőszolgálatának ellátása nagy gondot jelent —, addig is mi megpróbálunk bizonyos javítást eszközölni. Monoron is bővítjük a központ kapacitását. Szentendrén pedig mintegy száz új telefonállomást és 12 közvetlen összeköttetést tudunk még létesíteni Budapesttel ebben az évben. Tehát valamennyire a helyzeten javítunk. Egyébként bejelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy éppen azért, mert minisztériumunkon belül a legnagyobb gondot most jelenleg a hírközlés okozza, megállapodtunk az újonnan megalakult építésügyi és közlekedési bizottsággal — ez a parlament bizottsága —, hogy a legközelebbi alkalommal elsőnek a mi tárcánk területéről a hírközlést fogja tárgyalás alá venni. Májusra kitűztük a bizottság keretében a távközlés tárgyalását, ahol tájékoztatni szeretném a bizottságot, és én nagyon örülnék — talán a bizottság elnöke, Gyarmati elvtárs és a titkára, Kalmár elvtárs nevében is mondhatom —, ha minél többen a parlament tagjai közül részt vennének az ülésen. Azt hiszem, hogy ez a tárgyalás is előbbre fogja vinni a munkánkat. Kérem a tisztelt Országgyűlést, kérem a tisztelt interpelláló elvtársat, hogy fogadják el a válaszomat. (Taps.) ELNÖK: Kérdem Bata János képviselő társamat, egyetért-e a miniszteri válasszal? BATA JÁNOS: Köszönöm, elfogadom. ELNÖK: Kérem az Országgyűlést, aki a miniszteri választ elfogadja, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? Nincs. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Nem. Megállapítom, hogy a miniszteri választ az interpelláló képviselő és az Országgyűlés tudomásul vette. Következik Kovács Istvánné képviselőtársunk interpellációja a 3. számú főközlekedési út kerepes—kistarcsa-i szakaszán a biztonságos útviszonyok megteremtése tárgyában a közlekedés- és postaügyi miniszterhez. Kovács Istvánné képviselő társunkat illeti a szó. KOVÁCS ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem a közlekedés- és postaügyi miniszter elvtársat, hogy mit kíván tenni választókörzetem 3. számú főútvonalán végighaladva kerepes—kistarcsai szakaszán, mivel az utóbbi négy év során 134 baleset történt ezen a területen, 12 halálos, 58 súlyosan sérült és 64 könnyebb sérülést szenvedett. Ügy vélem, hogy az ismertetett adatok aláhúzzák a mielőbbi intézkedésnek a szükségességét. (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter válaszol.