Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-15

1191 Az Országgyűlés 15. ülése, 1972. december 13-án, szerdán 1192 Megmondom, van egy titkos reményünk abban a tekintetben, hogy a jövő évre tervezett mezőgazdasági termelés, amely igazán reális és szerény emelkedést 'mutat, valamivel jobb lesz. Van egy ilyen reményünk, s hogy ez így legyen, azért is nagyon fontos volna, mert gazdaságunk előrelendüléseit vagy megtorpanásait ez elég jelentősen befolyásolja, és nagyon sok függ attól, hogy az itt felmerült igényekből az év folyamán mit tudunk kielégíteni, hogy mit hoz a jövő esztendőben a mezőgazdaság. A tanácsi gazdálkodásról. Két kérdéscsoport merült fel: mai gondok és a távolabbi jövőbe mutató probléma. Nagyon sokan szóltak e kérdéskörhöz, és kérem, tekintsenek el attól — nagyon gondosan jegyeztem, hogy ki melyik kérdéshez szólt hozzá —, hogy felsorolj aim a képviselő elvtársakat. Annyit szeretnék általában mondani a tanácsi gazdálkodásról, hogy úgy értékeljük a helyzetet: az új tanácstörvény, az ötéves terv beindulása után imost kiegyenlített helyzetbe jutottunk a tanácsi gazdálkodásban. Nincsenek kiugróan nagy többletforrások, de nincsenek nagy lemaradások sem a pénzügyi forrásokban. Ez nagyon fontos momentum, és kérem a tisztelt elvtársakat, ezt a kérdést úgy ítéljék meg, hogy vegyék tekintetbe, az államháztartás 5 évre előre igyekezett a forrásait a legjobb tudása szerint elosztani a központi pénzalapok és a helyi pénzalapok között. De úgy nem tudjuk vinni ezt az önállósági szabályrendet, hogy ha egy területen előrelendülünk és túlteljesítjük a tervelőirányzatot, egyébként nagyon szükséges dolgokban, akkor erre azt mondjuk, hogy örvendetes, de ha valahol lemaradunk, akkor azt mondjuk, hogy tervszerűtlenül gazdálkodtunk. Szóval ezt abban az összefüggésben kell a tanácsoknál nézni, hogy a várható forrásokat, a tartalékokat és a tervfeladatokat állandóan és folyamatosan harmóniába kell hozni. Ez együtt jár a tanácsrendszerben történt előrelépéssel, amit mi nagyon jó szívvel tettünk meg tudva azt, hogy ennek milyen nagy a politikai, társadalmi jelentősége, és hogy járnak ezzel bizonyos gazdasági gondok is. Ezért ez nem nagyon szerencsés, ha ezeket a kérdéseket a megyék egy részében úgy közelítik meg, hogy mondjuk egy olyan megye, amelyik a negyedik ötéves tervében 40—50 millióval kevesebbet szánt a közműfejlesztésre, mint amennyit mi tanácsoltunk a tervekben, azonkívül az átlagnál jóval nagyobb bevételi többletei vannak, mondjuk évenként 20—30 millió, ami nagyon kevés megyében van, úgy veti fel a kérdést, hogy azért az mégse jó, hogy ilyen nagyon keveset fordítunk közművesítésre. Ezt a kérdést úgy kell gondolom, minden területen tekinteni, hogy meg 'kell nézni, hogyan terveztek a megyében, hogyan osztották el a forrásokat és ezután lehet feltenni azt a kérdést, hogy vajon a központi költségvetés ott áll-^e az ötéves terv közepén is a megye mögött és támogatja-e kellően akkor, ha ott kiesés, vagy nehézségek vannak. A mai kérdések között különösen az óvodák és az általános iskolák gondja 'merült fel. Teljesen érthető, az általános iskolák hálózata és az általános iskolában folyó munka nagyon nagy jelentőségű, hiszen nagy a felelősségünk abban, hogy az ezredforduló derékhada milyen képzettséggel, milyen meggyőződéssel fog majd annak idején a nyomunkba állni és ez a generáció most az iskolákban van. Nagy erőfeszítéseket teszünk ebben az évben, hogy az általános iskolák helyzetén javítsunk. Nem kis pénzről van itt szó. Egy kicsit sajnálom, hogy a sok gond között azért nem hangzott itt el az, hogy az elmúlt évben egy gazdasági erőnkhöz mérten tisztes bérrendezést hajtottunk végre és nem hangzott el az, hogy az általános iskolák dologi kiadásaira 1972ről 1973-ra 25 százalékkal többet fordítunk, miközben a nemzeti jövedelem 5 százalékkal növekedik és azt hiszem, erről sok szó esett, hogy azt a 125 milliós céltámogatást, amely részben a tanácsoknál, részben a Művelődésügyi Minisztériumnál van, jól használjuk-e fel. Szeretném megmondani, hogy ezek nagy összegek, de ha el akarjuk őket teríteni, hogy mindenkinek az első évben egyformán jusson, akkor semmit sem fogunk vele megoldani. Nagyon gondosan, szisztematikusan kell a megyékben is és a minisztériumban is ezt a keretet felosztani, tudva, hogy a tanyai iskolákban, a munkáskerületek, a peremkerületek iskoláiban, azokban az iskolákban, ahol körzetesítés, átszervezés történik, lépésről lépésre haladva kell rendbehozni a helyzetet. És még valamit tisztelt elvtársak. Én nagy híve vagyok a pénzügyi normáknak és úgy hallgatom itt, amikor mondják, hogy a felszerelés 45, 50 vagy 60 százalékát biztosítottuk. Ez is nagyon fontos mutató, de van itt egy dolog, különösen az általános iskolánál. Az, hogy egy általános iskolának az egész nevelési és oktatási i munkáját mennyire tudjuk előre vinni, elsősorban azon múlik, hogy ott milyen pedagógusegyéniségek vannak. A tanácsoknak tehát úgy kell segíteniük ezt az iskolafejlesztési programot, hogy elsősorban oda kell adni ezekből az eszközökből, ahol van ilyen pedagógusegyéniség, aki rajzolni, vagy a mezőgazdaságot szeretni és kertészkedni vagy fényképezni megtanítja a gyerekeket, vagy bármilyen más módon igyekszik a gyermek lelkét is megfogni, szellemi képességeit kifejleszteni, odavinni az iskolához, és ez nagyon lényeges szempont, mert ha abban a cipőben fogunk járni, amit az ötvenes évek elején megcsináltuk, hogy egységcsomagokat küldünk az iskoláknak — nem is idézem, hogy mik voltak ezekben az egységcsomagokban — akkor nem fogjuk tudni ennek a nagyon szép politikai, társadalmi programnak a lényegét megvalósítani. Az óvodákkal kapcsolatban nagyon szívhez szólóak voltak azok a megjegyzések, amelyeket főleg a tisztelt képviselő elvtársnők és elvtársak tettek az óvodai programmal kapcsolatban, és amiket a nehézségekről elmondtak. A kormányzati szervek teljesen egyetértenek azzal, hogy a vállalatokkal összefogva lehetőleg minél előbb teljesítsük az óvodai programot, s az ötéves tervet ahol lehet, túl is teljesítsük. De nem menthetjük fel a tanácsokat e kérdésben az alól a kötelezettség alól, hogy a fejlesztési forrásokat, a költségvetési, fenntartási eszközöket öszsze kell hangolniuk, arányosan kell fejleszteniük és nem szabad olyan helyzetet teremteniük, hogy akkor dörömbölnek a kapun a közsé-