Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-15

119B Az Országgyűlés 15. ülése, 1972. december 13-án, szerdán 1194 gek, amikor már áll az óvoda, mert lehet, hogy amikor indul az akció, nincs meg a fenntartás fedezete, de akkor kell kezdeni róla gondoskodni és nem amikor már készen állnak az intézmények, mert ezt a lakosság is nagyon rossznéven fogja venni. Kivételes esetben persze segítünk, de az alapállásunk itt az, hogy a forrásokat, a fejlesztési forrásokat és a fenntartási eszközöket össze kell hangolni. Szeretnék 'kötelességemnek eleget tenni és rövid bejelentést tenni arról — ennek bejelentésére külön is megkértek a Minisztertanács érintett tagjai —, hogy a jövő esztendőben megépül az a bizonyos pedagógus otthon, kijelöljük a kivitelezőt, rendelkezésre áll az anyagi forrás, úgyhogy a következő esztendőben ezt le kell írni a gondok listájáról. A távolabbi kérdésekkel kapcsolatban két dolgot szeretnék megemlíteni a tanácsi gazdálkodásban. Az egyik a közművesítés. Ezt nagyon fontos gondnak tartjuk. Tisztában vagyunk azzal, hogy az ebben az ötéves tervben folyó lakásépítési program megindulásához tudtuk úgyahogy — és ezt szeretném aláhúzni: úgy-ahogy — a közművesítési forrásokat biztosítani. A közvetkező ötéves tervben ez nem így lesz. Jó előre hozzákészülünk, igyekezni fogunk olyan helyzetet teremteni ennek az ötéves tervnek a végén, hogy elő lehessen készülni a jövő esztendőre. Ezt az idén már hitelekkel segítjük és nagyon fontosnak tartjuk, hogy az állami támogatás olyan legyen ebben a kérdésben, hogy a korszerű, városias építési módokat támogassa, mert nagyon nagy a felelősségünk abban is a jövő generációk előtt, hogy földterületeinket ihogyan hasznosítjuk és milyen kommunális, hálózatfenntartási kötelezettséget hagyunk hátra. Ez a támogatás tehát nagyon differenciált kell hogy legyen e cél érdekében. Az intézkedések végrehajtásából szeretnék három kérdést kiemelni. Vályi elvtárs nagyon hosszan beszélt ezekről a feladatokról a külkereskedelem, a belkereskedelem vonatkozásában, a vállalati üzemszervezésről és az önköltségcsökkentésről. Azt szeretném aláhúzni a bérintézkedésekről, hogy különösen jól esett hallani, hogy a bérintézkedések általános jellege mellett — Tóth elvtárs, aki a szakszervezetek részéről szólt hozzá, szintén szükségesnek tartotta hangsúlyozni — ezeket differenciáltan kell végrehajtani a vállalatoknál, figyelemmel a szakmai képzettségre, a teljesítményre, a nők munkájára, és különösen a nehéz fizikai munkát végző .munkásokra. Nagyon lényeges szempont, a vállalatok hajlanak arra, hogy ezt mechanikusan hajtsák végre. Én ezt azzal szeretném aláhúzni — és gondolom, a vállalati területen dolgozó elvtársak egyetértenek velem —, hogy differenciálni a bérben, még ha jó, világos mércék vannak is, nagyon nehéz dolog, keserves dolog. De ha egy olyan helyzet van, hogy mindenkinek lehet bért emelni, akkor talán ez a differenciálás könnyebb, mint más időszakokban. Kérjük, hogy ezt ennek megfelelően használják. Néhány szót kellene szólni a bértömegszabályozásról, az ezzel kapcsolatban elhangzott megjegyzésekről, pontosabban arról a szimpátiáról, amellyel ezt itt a vállalatnál dolgozó elvtársak elmondták. Változatlanul az a véleményünk, hogy kísérletképpen vezetjük be. Ehhez tartjuk magunkat. Tisztában vagyunk ugyanis azzal, hogy a bértömegszabályozásnak is vannak gyenge pontjai. Nagyon erős oldala, hogy alkalmas arra, hogy rövid távon a tartalékokat felszínre hozza, viszont ugyanakkor hosszabb távon alkalmazva nem kevesebb a veszélye — mondjuk — a béraránytalanságok kialakulásának, mint a jelenlegi 'módszernek. És még más gyenge pontját is el tudná-m (mondani. Ezért mi egy kicsit ezt tárgyilagosabban ítéljük meg, mint azok az elvtársak, akik ebben a vállalati átlagbéremelés és a rugalmasabb gazdálkodás ilyen rövid távú, egyébként teljesen jogos 'és indokolt szempontjait hangsúlyozzák. A külkereskedelem feladatairól nagyon röviden azt szeretném mondani, rendkívül fontos, hogy a jövő esztendőben a KGST-országok felé vállalt kötelezettségeinket maradéktalanul teljesítsük. Ha lehet, egy kicsit pontosabban, egy kicsit jobb iminőségben néhány területen, mint ahogy ez az idén volt, és kihasználjuk a jó exportlehetőségeket az egész világpiacon. Nagyon nagy érdekeink fűződnek ehhez, és úgy gondoljuk, az egész európai helyzet, amelyről Péter elvtárs részletes információt adott, olyan lesz, hogy gazdasági kapcsolatainkat, exportlehetőségeinket elő fogja segíteni. A belkereskedelem tekintetében csak anynyit szeretnék mondani, tisztában vagyunk azzal, hogy a jövő esztendő a belkereskedelem számára ugyancsak nagy feladatot fog jelenteni. Talán egy kicsit ez a csúcsidő, csúcsmuhkaidő hosszabb lesz, mint más években. Itt viszonylag rövid idő alatt egy olyan béremelés és vásárlóerő-kiáramlás történik — most gondolok a szociális intézkedésekre is —, amelyek azért érzékenyen érintik a mi belkereskedelmünket, a mi árualapunkat, és abban, hogy ezt milyen módon tudjuk a gyakorlatban is végrehajtani, bizony a belkereskedelemre szervezésben is, áruellátásban is nagy feladatok várnak. Azt hiszem, teljesen jogosak e tekintetben azok az elismerő és biztató szavak, amelyeket Vályi elvtárs tett. Végezetül arról szeretnék röviden szólni, hogy a kormány az elmúlt alkalommal már kétszer foglalkozott a Központi Bizottság állásfoglalásával kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló munkatervvel. Ehhez a munkatervhez kapcsoljuk külön azt a szokásos kormányjelentést és áttekintést, amelyben a kormány a parlamenti ülésszakot értékeli, a teendőket intézkedési tervbe foglaljuk. ígéretet teszek a tisztelt elvtársaknak arra, hogy 30 napon belül minden itt felmerült kérdésre az érintett miniszter elvtársak válaszolni fognak. Azt nem ígérem, hogy minden itt felmerült kérdést, főleg az anyagi természetűeket, rövidesen megoldjuk, de azt igen, hogy komolyan foglalkozunk velük az év folyamán, és azon leszünk, hogy ezek vagy az év folyamán, vagy a következő évi tervünk, költségvetésünk összeállításánál megoldást nyerjenek. A vitában tegnap elhangzott itt az a megállapítás, hogy minél nagyobb a család, annál