Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-15

1189 Az Országgyűlés 15. ülése, 1972. december 13-án. szerdán 1190 ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés ! Hozzászólásra több jelentkező nincs, ezért a vitát bezárom. Faluvégi Lajos pénzügyminiszterünk kíván válaszolni a vitában elhangzottakra. FALUVÉGI LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Az utóbbi napokban bel- és külpolitikánkban, társadalmi életünknek nagyon sok fontos, a következő időszakot meghatározó eseménye volt. Talán nem veszik túlzásnak, ha azt mondom, hogy ezek sorába a maga helyén ez a parlamenti tanácskozás is beleillik. Nagyon hosszú időre szab feladatot mindannyiunknak. Kilencvenen fejtették ki véleményüket a bizottságokban, és ha jól számoltam, huszonheten a plénumban, beleértve a kormány részéről felszólalókat is. A szó szoros értelmében nagyon széles körű és kimerítő vita volt. Nagyon örülök, hogy a vitában elismerést kaptak az elért gazdasági eredmények, gondok és feladatok is, s úgy érzem, hogy a vita során felismerték a tisztelt képviselő elvtársak azt, hogy valahogy úgy van ezzel a költségvetéssel is, mint a művészetekkel, hogy egy — és tovább oszthatatlan. (Derültség.) örülök, hogy kicsengett a vitából az, hogy gazdasági és pénzügyi politikánk határozott, de nem merev. Igyekezni fogunk ezen az úton tovább haladni. Azért, hogy a mondanivalómat mégis valamilyen elfogadható keretbe helyezzem bele, és a felmerült legfontosabb kérésekre választ adjak, szeretném előre bocsátani, hogy négy kérdés köré csoportosítom azt, amit válaszként a Minisztertanács nevében mondani tudok. Az egyik kérdéscsoport a termelőágazatok fő kérdései, különösen a gazdasági szerkezet átalakulásával kapcsolatban felmerült problémák. A másik: a tanácsi gazdálkodás, a harmadik: a napirenden levő intézkedések végrehajtásával kapcsolatban néhány aláhúzandó dolog, és végül szeretnék a Minisztertanács felhatalmazása alapján arról szólni, hogy hogyan látja a kormány a vitát, és a tennivalóit a vitával kapcsolatban. Ami az első kérdést illeti, szeretném mégegyszer hangsúlyozni, hogy a vitában felszólalt elvtársak — Magyar, Szabó, Nies, Mráz elvtársak —, úgy érzem, alátámasztották azt a fő törekvésünket, hogy az iparban a jövő esztendőben két fő feladatunk van: a gazdasági szerkezet átalakítása, főleg a fő programjainkon keresztül — az autóbusz-program, számítástechnika, könnyűipar rekonstrukciója és más hasonló nagy feladatok —, a másik pedig a termelékenység és a hatékonyság javítása. Ügy gondolom, hogy ez mindenütt, minden vállalatnál nagy feladatokat ad és valamennyi anyagi és szellemi erő összef ógá sát igényli. A vitában felmerült néhány, a gyakorlathoz közelebb álló konkrét kérdés, amelyeikről azt szeretném mondani tájékoztatásul, hogy a kormányzati szervek foglalkoznak a távlati energiamérleg és energia-koncepció kidolgozásával. Ennek keretében mind a villamosenergia-termelés, mind a szénbányászat — ezek merültek itt fel a vitában elsősorban —. kellő helyet kap. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez nemcsak .közgazdasági kérdés, legalább olyan fontos emberi, társadalmi kérdés is. Az, hogy ebben a tekintetben ma még a Nehézipari Minisztérium nem tud olyan határozott választ adni a hosszabb perspektívára, mint ahogy ezt elvárják tőlünk, ennek az az oka, hogy az egész koncepciót a távlati tervbe bele kell illeszteni. És azt is őszintén meg kell mondani, hogy az emberi és hazai közgazdasági számítási problémák mellett ennek nagyon lényeges külkereskedelmi összefüggése is van, tudniillik az, hogy honnan, mennyi, milyen összetételű energiát tudunk kapni, és ettől függ az is, hogy nagyon nagy vagy csak közepes feladatot fogunk adni a hazai barnaszéntermelésnek. Egyébként ez a koncepció az első negyedben a kormány elé ikerül, úgyszintén a kormány foglalkozik majd a villamos hálózat fejlesztésének kérdéseivel, a Magyar Villamoserőmű Tröszt helyzetével. Szeretném hozzátenni, hogy ebben az évben a hálózat fejlesztésére néhány százmillió forinttal már eddig is nagyobb összeget fordítottunk, de látjuk, hogy a hálózatfejlesztés arányában el van .maradva, és ezen segíteni fogunk valamilyen módon. Ami a mezőgazdaságot illeti, először néhány gyakorlati kérdést említek. A képviselő elvtársak egy része — azt hiszem főleg Fábián elvtárs — foglalkozott a talajjavítás, belvízrendezés fontosságával. Ezt mi magunk is látjuk és ismerjük. Szeretném megmondani, hogy a jövő évi költségvetés, de az idei esztendő sem fordít kisebb összegeket ezekre a feladatokra, mint korábban. Az igaz, hogy ennek területi megosztása változó az egyes megyékben, és az is igaz, hogy nagyobb gondot kell fordítanunk arra, hogy ezeket az összegeket megfelelően felhasználják. A gyenge termelőszövetkezetek gazdasági szerkezetének átalakításával a kormányzati szervek foglalkoznak. Hosszabb távú, és a helyzetet lényegesen javító programra van szükség. Azonban úgy kell ezt véghezvinnünk, hogy bele tudjuk illeszteni ezeknek a szövetkezeteknek a gazdálkodását a mezőgazdasági és a termelőszövetkezeti általános gazdasági helyzetbe. Az eddig megtett lépéseket mutatja, hogy a szarvasmarha-program keretében ezeknek a szövetkezeteknek a számára külön beruházási keretet különítettünk el. Itt tehát az általános hitelfeltételeknél kedvezőbb módon jut a szövetkezeteknek egy része fejlesztési forrásokhoz. Szeretném megmondani, hogy a zárt termelési rendszerek támogatására a jövő esztendőben nagyobb hitelkeret áll rendelkezésre. Valamenynyiünk érdeke, hogy ezeket a termelési rendszereket ott, ahol megfelelő kötelezettséget vállalnak a magasabb terméshozamok érdekében — ezeket hitellel támogassuk, még a gyenge, termelőszövetkezeteknél is. A mezőgazdaság helyzetéről általában anynyit mondanék, hogy kilátásaink a jövő esztendőre most jók, de nem szenetünk utólag sem dicsekedni, nemhogy előre. Az őszi munkákat jó minőségben végezték el, a vetések jól állnak, és ha ezt a néhány hátralevő napot, vagy esetleg hetet jól kihasználják, akkor bizakodással nézhetünk a jövő esztendő elé.