Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-14

1972. december 12-én, kedden 1074 1073 Az Országgyűlés 14. ülése, a nagy és a kisebb közösségek, az egyes emberek élete. Pártunk nagy figyelmet fordít az életkörülmények rendszeres javítására. Azt, hogy ez így van, mindenki számos ténnyel bizonyíthatja. Engedjék meg, hogy néhányat felsoroljak. Jóllehet, a nemzeti jövedelem termelésében 1972-re még nem értük el az ötéves tervben számított növekedési ütemet, viszont az egy főre jutó reáljövedelem mértéke fél százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér pedig csaknem fél százalékkal már fölötte van az 1972-re tervezett színvonalnak. A jövő esztendőben 82 000 lakás épül fel, ezzel az 1971—1973-as években több mint 230 000 új lakás létesül, vagyis csaknem egymillió ember jut rendes, korszerű otthonhoz. Közismert, mekkora gond a társadalomnak és sok szülőnek a gyermekek óvodai elhelyezése. Tisztában vagyunk azzal, hogy minden igényt még nem tudunk kielégíteni, különösen a nagyvárosokban. De azért érdemes figyelmet fordítani arra, hogy ötéves- tervünk eredetileg 39 ezer óvodai férőhely létesítésével számolt. Az 1973. évi tervet is figyelembe véve, három esztendő alatt 39 925 férőhely épül fel. Azt sem érdektelen megjegyezni, hogy az egy főre jutó húsfogyasztásban 1973-ban érjük el az 1975-re tervezett 67 kilogrammot, vagyis 1970 óta egy személyre ' számítva — átlagosan — nyolc kilogrammal nő a fogyasztás. Munkásosztályunk, népünk teremtő munkájának eredményeként hazánkban minden dolgozó osztály és alapvető réteg életszínvonala emelkedik. Biztosított az országban a teljes foglalkoztatottság. Emelkedtek a keresetek és bővült a lakosság fogyasztása. Javultak a lakásviszonyok. Előreléptünk az egészségügyi, szociális és kulturális ellátottság fejlesztésében is. Nem titkoljuk, hogy fejlődésünk e téren sem volt és ma sem problémamentes. A nagyüzemi munkások keresetének növekedése az utóbbi években viszonylag lassúbb volt, mint más rétegeké. Ismerjük a sokgyermekes családok gondjait is. Helyzetük javítása érdekében megtettük és megtesszük a szükséges intézkedéseket. Kedves Elvtársak! Az állami iparban — a vállalatok saját lehetőségeit is figyelembe véve — 1973-ban a központi külön egyszeri intézkedéssel együtt, a munkások és művezetők bére átlagoran, tehát nem mindenkinél egyforma mértékben 10—12 százalékkal növekedik. Az állami építőipar munkásainak és művezetőinek némileg kisebb mértékben. A béremelésben részesülő munkások együttes reálbére ennek következtében igen jelentősen, 5—6 százalékkal lesz magasabb. Ez az intézkedés egyik fontos biztosíték arra, hogy a X. kongresszuson elhatározott és a IV. ötéves tervben számított életszínvonal-emelkedés a munkásosztály legaktívabb, legáldozatkészebb részénél, a nagyüzemi munkásság körében is megvalósuljon. Az elhatározott béremelés megfelel pártunk általános politikájának, amely megkülönböztetett figyelmet fordít társadalmunk vezető osztálya, a munkásosztály helyzetének javítására. A magyar munkásosztály áldozatvállalásával, mindennapos helytállásával példát mutat a szocialista építésben társadalmunk minden rétegének. A munkásság magatartása, fegyelme, hozzájárulása céljaink megvalósításához, a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom erősödése semmi mással nem pótolható hatással van egész fejlődésünkre. Alapjául szolgál a munkás-paraszt szövetségnek, a munkások, parasztok, az értelmiségiek összefogásának. A béremelések végrehajtásánál a Központi Bizottság külön is felhívta a figyelmet arra, hogy a bérek elosztásánál következetesebben kell alkalmazni a szocialista bérezés alapelvét: „Mindenkinek a munkája szerint". A béreknek ki kell fejezniük a jól, a tisztességgel és fegyelemmel végzett munka megbecsülését, a jó és a rossz munka közötti különbséget. Kapjon többet a társadalomtól az a dolgozó, aki lelkiismeretes, szorgalmas és minőségi munkával többet nyújt a közösségnek. Részesítsük nagyobb anyagi elismerésben a termelés közvetlen irányításában döntő szerepet játszó művezetőket. Még nagyobb figyelemmel kell lenni a teljesítményekre, a magasabb képzettségre, a nehéz fizikai munkára, a főként nőket foglalkoztató több műszakos üzemekre. Azok, akik most nem részesülnek külön béremelésben, ezt ne vegyék velük szembeni megkülönböztetésnek. Nem erről van szó. Közismert, hogy minden életszínvonal-javító intézkedést több és jobb termeléssel kell megalapozni. Most azoknak jutott külön központi béremelés, akik a legkonkrétabban és a legnagyobb arányban járulnak hozzá a nemzeti jövedelem termeléséhez: a munkásoknak. Ez nem pusztán gazdasági, hanem hatalmi, politikai jelentőségű kérdés. Az 1973. évi költségvetés számol a jövő évre tervezett — és most első ízben előre meghirdetett — árintézkedésekkel. Az égetett szesz és a cigaretta árával úgy vannak az emberek, hogy jobb lenne, ha nem emelkedne, de tudomásul veszik, ebben nincs különösebb vita. Egyik sem létfontosságú cikk, bár mi tagadás, tömegesen élnek vele. A tej azonban más: a tej és tejtermékek hozzátartoznak a napi korszerű táplálkozáshoz. Januártól a tejet az állam 5,30—5,40-ért fogja felvásárolni. Mindenki megértheti, hogy ugyanakkor nem lehet 3, illetve 3,60-ért árusítani. Ez gazdasági lehetetlenség. Az intézkedés lényege: a tejtermelés általános, ezen belül a saját fogyasztásra való termelés ösztönzése. Ha ez nem így történne, melyik termelő lenne olyan „öntudatos", hogy ne az állami boltban vásárolja vissza 3 forintért azt a tejet, amelyet 5,30— 5,40-ért eladott. Ugyanez áll a tejtermékekre is. Szükséges, hogy az illetékes szervek hatóságilag felemeljék a tej és tejtermékek fogyasztói árát, mert csak ebben az esetben lehet megfelelő összhangot teremteni a termelői árakkal. A tej és tejtermékek árának emelése tehát azért vált szükségessé, mert a zavartalan ellátást tejből és tejtermékből a jövőben csak növekvő termelés mellett lehet biztosítani. Az elhatározott fogyasztói áremelés után sem szüntethető meg az állami ártámogatás, az továbbra is jelentős marad. A tej és tejtermékek fogyasztói áremelését