Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-14

1043 Az Országgyűlés 14. ülése, 1972. december 12-én, kedden 1044 Az állattenyésztésben, főleg a sertéstenyésztésben tapasztalható fejlődés mellett meg kell állapítani, hogy a cukorrépa, de különösen a zöldségtermesztés terén még sok a tennivaló a hazai szükségletek kielégítése érdekében. Az idei év jó termést hozott -a kalászosokban és a kukoricában, amelyet nagyon nehéz körülmények között kellett betakarítanunk. Bizonyára szövetkezeteink, amelyek lassan már a zárszámadásra készülődnek, megemlékeznek majd azokról, akik leginkább helytálltak a nehéz napokban a közös gazdaságokban és azokról is, > akik támogatást adtak ehhez. Biztosan eszükbe jutnak majd a szomszéd megyékből, vagy az ország távolabbi részéről jött kombájnosok, katonafiaink, akik küzdöttek a Dráva mentén az árvíz ellen és segítettek a betakarítás csúcsidejében is, ha kellett. Az ilyen szervezettség és összefogás biztatást kell adjon a jövőre, hiszen a termelés előirányzott további 1—2 százalékos növekedése, amire számítunk, újabb komoly erőfeszítéseket igényel. Köztudomású, hogy országunkban milyen fontos a külgazdasági kapcsolatok szerepe. A terv egyfelől azzal számol, hogy gazdagodnak a vállalatok közötti nemzetközi együttműködés formái, vállalataink kezdeményezik az előnyös kooperációkat és a közös vállalkozásokat. Másfelől arra épít, hogy a termelési kapacitások jobb kihasználása révén bővíthetők külkereskedelmi árukapcsolataink. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az 1973. évi gazdasági növekedés dinamikája nagyrészt attól függ, hogy a nagyobb belföldi fogyasztás által támasztott kereslet mellett mennyire tudják vállalataink exportjukat is fokozni. A vállalati gazdálkodás alakításában nem jelentéktelenek azok a hatások, amelyek világpiaci részvételünkből adódnak. A tőkés piacokon ránk is hatnak a konjunkturális tényezők, kívánatos viszont, hogy az időleges világpiaci árváltozások lehetőleg ne jelenjenek meg a belföldi árakban. Ezért fordítottunk az elmúlt években növekvő milliárdokat a tőkés országokból behozott; főbb termékek és nyersanyagok áremelkedésének ellensúlyozására. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az ország, a népgazdaság számára valóságosan emelkednek a bekerülési költségek, de ezt nem hárítjuk át a termékek felhasználóira. Ezek tehát társadalmi költségek, így a közösség, a költségvetés másirányú anyagi lehetőségeit korlátozzák, mert lekötik nemzeti jövedelmünk egy részét. A világpiaci árak elég széles körben kisebb és mérsékelt változásokat mutatnak. Ebben a körben elsősorban a vállalati árpolitikának kell a stabilitásra figyelemmel lennie. Vállalataink döntési szabadsága az árpolitikában elég nagyfokú, de ezzel a lehetőséggel is, mint minden mással, előrelátóan és megfontoltan kell élni. A jövőben ezért nagyobb szerepet kívánunk biztosítani az úgynevezett árkülönbözeti tartalékalapoknak, amelyekből az időleges, a belső gazdaságban nem kívánatos ármozgást a vállalatnál lehet kiegyenlíteni. Külkereskedelmi vállalatainkkal és kiviteli joggal felruházott ipari vállalatainkkal szemben természetes követelmény, hogy termékeik külföldi értékesítésekor használják ki a világpiaci áralakulás lehetőségét. Ehhez elsősorban versenyképes termékekre van szükség. Az utóbbi években ipari termékeink egy része már elérte az úgynevezett világszínvonalat, de szakembereink szerint sok termékünk van, amely majdnem olyan jó, mint az iparilag fejlettebb országoké, és még olcsóbban is értékesítjük őket. Nekünk azonban nem majdnem olyan jót kell gyártanunk, hanem legalább olyan jót, legalább olyan ízléses termékeket, mint az ipari fejlődésben előttünk járó országok. Ha ezt még valamivel olcsóbban is állíthatjuk elő, akkor leszünk igazán versenyképesek. Több figyelmet kell tehát fordítanunk a gyártás utolsó fázisaira is, a festésre, a csomagolásra. Kedvezőbb árakat csak akkor érhetünk el külföldön, ha a termék jobb, haladottabb műszaki színvonalat képvisel, s egyúttal külsejével is kedvet csinál a vásárláshoz. Ami most már közelebbről a hazai árszínvonal alakítását illeti, a valóság az, hogy ebben a termelő és a kereskedelmi vállalatok érdekei gyakran eltérők. A termelők költségeik emelkedését igyekeznek a kereskedelemnél érvényenyesíteni. Ez azonban, társadalmilag csak akkor jogos, ha a költség emelkedése jóval magasabb technikai színvonalat, jóval nagyobb értéket tükröz. Ellenkező esetben a kereskedelem kötelessége, hogy árleszállításra törekedjék. Sajnos, korántsem ritka eset, hogy a költségek emelkedése a fogyasztókra hárul. A megoldás útja az, hogy egyrészt a kereskedelem teherviselésének feltételeit fokozatosan bővítsük, javítsuk. A jövő évtől a fogyasztási cikk kereskedelemben csökkentjük a kereskedelmi adót, és így több lehet az árukockázati alap. Másrészt erőteljesebben érvényesítjük a felelősséget, jobban ellenőrizzük az árakat és érzékenyebb szankciókat alkalmazunk. A beruházások terén, ahogyan a központi döntéseknél is történik, a vállalatoktól elsősorban beruházási elképzeléseik jobb rangsorolását várjuk. Az elhatározott beruházásoknál a program körültekintőbb, reálisabb kidolgozását igényeljük, ami azt jelenti, hogy előrelátóan kell számolni a pénzügyi lehetőségekkel, a tartalékokat is mindig előirányozva. Intő példa ennek hiányára mind az irányítószervek, mind a vállalatok számára az a több tucat beruházás, amelynek költségtúllépése végül is fedezethiányhoz vezetett, és ez akadályozta a beruházás befejezését. Ezek sorában néhány vállalat olyan pénzügyi helyzetbe került, hogy a kormánynak kellett beavatkoznia és a fejlesztési alaphiányt megszüntetnie. A vállalatoknak tudniuk kell, hogy nekik is hozzá kell járulniuk egyensúlyi törekvéseinkhez a beruházási erőforrások koncentrálásával, gondosabb előkészítéssel, szervezettebb kivitelezéssel. Ellenkező esetben újabb és újabb intézkedésekre kényszerülünk. Az árszabályozás tervezett módosításai az építőiparban, de más beruházási termékek szállítóinál is hozzásegítenek jövőre a tervszerűbb munkához. Az építőipari teljesítmények mintegy 4 százalékos növekedése pedig lehetővé teszi, hogy a keresletnek jobban megfeleljen a kivitelezői kínálat. Építkezéseinket gyakran anyagi lehetősé-