Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-14

1045 Az Országgyűlés 14. ülése, 1972. december 12-én, kedden 1046 geinken túlmenő megoldások jellemzik. Akik kizárólag költséges megoldások útján keresik a korszerű alkalmazását, nem tesznek jó szolgálatot az országnak. A korszerű építészet a gyakorlatban igazolta már nálunk is, hogy a szép és az olcsó nincs szükségképpen ellentmondásban egymással. Mind a munkaerő, mind a berendezések, mind a készletek vállalati felhasználásához nélkülözhetetlen a korszerű szervezés. Időnként már értesülhetünk egy-egy tervezési feladat megoldásának kiváló eredményeiről, de ezeknek általánosaknak és megújulóknak kell lenniük, mert akkor lehet csak a termelési költségeket is csökkenteni, ami a vállalatok érdeke. A vállalati munka egyik tartósan gyenge pontja nálunk az adminisztráció. A felesleges adminisztráció rendszerint valami tisztességes célból, jó ügyért keletkezik. Gyakori forrása, ha formálisan, papíron törekednek a tulajdon, az eszközök abszolút biztonságos kezelésére, elfelejtik az emberi tényezőket és ez persze gyakran bürokratikus kinövésekhez vezet. Az adminisztrációs munka ésszerűsítése amellett, hogy munkaerőgazdálkodási szempontból is fontos, költségmegtakarításra is lehetőséget nyújt, amit nem szabad lebecsülni. Bár összegében nem jelentős, de társadalmi nézőpontból korántsem mellékes a reprezentációs költség. A nagyzolás, az ünnepségeken rendezett megvendégelések, az ajándékozás nemcsak gyakran felesleges, de — ami ennél is fontosabb — erkölcsileg sem lehet szerves velejárója a szocialista gazdálkodásnak. Az ebben tapasztalható kedvezőtlen jelenségek megfékezésére az állami szervek, valamint a vállalatok felé megfelelően intézkedünk. A közvéleménynyel együtt elvárjuk, hogy mindenütt, minden társadalmi szervnél, minden minisztériumban, minden vállalatnál és szövetkezetnél a legészszerűbben és legtakarékosabban gazdálkodjanak. Tisztelt Országgyűlés! Társadalmunkban az állaim gazdaságszervező tevékenységének középpontjában az életkörülmények tervszerű és rendszeres javítása áll. A bérek és a személyi jövedelmek tekintetében ez általában meg is valósul. Ha azonban aránytalanság áll elő, különösképpen a legfontosabb rétegek jövedelmei között, időben közbe kell lépni. Mivel az állami ipar, azon belül a nagyipar munkásainak keresete az elmúlt években mérsékelten nőtt, 1973. március 1-én az állami ipar munkásainak és művezetőinek bérét központi intézkedéssel átlagosan 8 százalékkal emeljük. Azonos bérintézkedésre kerül sor az állami kivitelező építőiparban, átlagosan 6 százalékos mértékben. Ezt kiegészíti a vállalati nyereségből történő mintegy 4 százalékos béremelés. Ezek együttesen az iparban és az építőiparban több mint 4,5 milliárd forintos bérnövekedést tesznek ki. Az intézkedések az érintett dolgozók körében általánosak, a végrehajtás során a minisztériumoknak és a vállalatoknak mégis fontos külön figyelmet fordítaniuk a szakmunkásokra, a nehéz körülmények között dolgozókra, valamint a női munkások kereseti aránytalanságainak csökkentésére. Helyes az a vállalata törekvés, amely igyekszik a bérköltségek növekedését más ráfordítások megtakarításaival ellensúlyozni. A parasztság bevételeit a gazdálkodás eredményeiből származó jövedelmeken kívül növeli a szarvasmarha és a tej felvásárlási árának emelése. Az ebből származó többleteket ugyanis a földadó és a jövedelemadó emelése nem teljesen vonja el, e két alapvető termék előállításának az egész társadalom számára előnyös és szükséges ösztönzése miatt. Mindezek hatására összességében megvalósul az az életszínvonalpolitikai cél, hogy a társadalom két alapvető osztályának, a munkásságnak és a parasztságnak a jövedelemszínvonala párhuzamosan fejlődjék és kiegyenlített legyen. Életszínvonalpolitikai céljaink teljesítésének alapvető feltétele a reáljövedelem előirányzatának betartása. Ez úgy érhető el, ha a központi árintézkedéseken túl a szabad árak emelkedése — ami az áruk egy részénél elkerülhetetlen — nem haladja meg a tervezett mértéket. Ezúttal is álá kell húzni, hogy ennek biztosításában felelősségteljesebb szerep hárul árhatóságainkra. A, hatásosabb árellenőrzés első jeleit az utóbbi időben már tapasztalhattuk. De az állami és társadalmi szervek fellépése sem nélkülözhető a jogtalan áremelések teljes megszüntetése érdekében. Az első fél év folyamán sor kerül a textifélék árának leszállítására néhány százmilliós keretben. Megvizsgáljuk, milyen intézkedéssel lehet az állandó minőségű gyermek, tömegruházati cikkek árstabilitását hosszabb időszakra biztosítani. A dolgozók életkörülményeit túlnyomó részt a munkából származó jövedelmek határozzák meg. Ezzel párhuzamosan évről évre nagy erőfeszítéseket tesz az állam annak érdekében, hogy a családi jövedelmek minél kiegyenlítettebbé váljanak, hogy tehát a gyermeknevelés terheiből és az öregek eltartási költségeiből minél nagyobb részt vállaljon a közösség. Az erre fordított költségvetési kiadások igen gyors növekedését az említett szociálpolitikai intézkedéseken túl elsősorban a társadalombiztosítási szolgáltatások alapját képező átlagkeresetek és a jogosultak számának emelkedése magyarázza. A nyugdíjjárulék kulcsainak rendezése után 1973. január 1-től kerül sor a termelőszövetkezeti járadékok 100 forintos, a termelőszövetkezeti özvegyi és házastársi járadékok 60 forintos emelésére és még néhány intézkedésre. Ezek hatásaként a termelőszövetkezeti tagok és a munkaviszonyban állók nyugdíj rendszerbeli különbségei tovább csökkennek. A jövő évben kedvezőbbek lesznek a nyugdíjmegállapítás feltételei és javulnak a nehéz fizikai munkát végző dolgozók nyugdíjazási körülményei. A bérek és a jövedelmek tervezett növekedése, valamint az ár-, bér- és a szociális intézkedések következtében 1973-ban az egy főre jutó reáljövedelem 4,5—5 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 2—2,5 százalékkal emelkedik. A lakosság összes fogyasztása 5—6 százalékkal lesz nagyobb, mint ebben az évben. A kormányzat nagy súlyt helyez arra, hogy a személyi jövedelmek növelése mellett a közös fogyasztás