Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-13

1013 Az Országgyűlés 13. ülése, 1972. október 11-én, szerdán 1014 demokratikus érvényesüléséhez elengedhetetlen feltétel az ügyrend megléte, illetve annak mindenkor a változó élet követelményeihez való igazítása. Az ügyrend a legfelsőbb államhatalmi szervnek mint testületnek belső eljárását szabályozza. Tehát ilyen értelemben a belső jellegű kérdéseket, munkánk szervezeti kereteit szabályozza. De éppen a módosító javaslatok tartalmaznak olyan vonásokat, melyek az Országgyűlés munkáját tágabb értelemben fogják fel. Idetartozónak tekintik a képviselői jogállás általános szabályozását, következésképpen az egész lakossághoz, a helyi szervekhez való kapcsolatát is. így a beterjesztett javaslat azt is kifejezi, hogy szocialista társadalmunkban az Országgyűlés — mint a népszuverenitást megtestesítő szerv — csak akkor képes eredményesen tevékenykedni, ha annak tagjai élő, eleven kapcsolatban állnak választóikkal, a területen, a választókerületben működő politikai, gazdasági, kulturális szervekkel, ismerik munkájuk eredményeit, gondjait, problémáit. Kedves Elvtársak! A továbbiakban az Országgyűlés ügyrendjének módosításához az eddig szerzett tapasztalatok alapján a területi munka vonatkozásában kívánok néhány gondolatot kifejteni. A javaslat kiemeli a képviselő azon kötelességét, hogy választókerülete problémáinak megoldását a köz érdeke szerint segítse elő, hogy a választókkal állandó, szoros kapcsolatot tartson, javaslataikkal, panaszaikkal gondosan foglalkozzék. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy pártunk X. kongresszusa határozatainak végrehajtása, pártunk és kormányunk helyes politikája a megyékre, városokra, községekre jellemző aktív politikai légkör ma jó alapot teremt az országgyűlési képviselők eredményes munkájához, a lakossággal való kapcsolatuk állandó erősödéséhez. Hajdú-Bihar megyében is fokozott felelősséggel teszünk eleget választóink iránti kötelezettségünknek. Az egyes ülésszakok után rendszeresen tartunk beszámoló gyűléseket, a választókerület lakosaival való találkozókat. Ezeken többnyire az Országgyűlés munkájáról, helyileg kifejtett képviselői tevékenységünkről adunk számot. Furcsán hangzik, de munkamódszerünket is korszerűsíteni kellett. Ugyanis, 'mióta a rádió, de különösen a televízió a legtávolabbi falvak, tanyák népének világába is azonnal „elviszi" tanácskozásainkat, és egyidejűleg az ország több millió lakosa — ahogy szokták mondani —, első kézből kapja az információt, ezzel szinte velünk együtt, ha paszszívan is, valamennyien részt vesznek az Országgyűlésen. Csak közbevetőleg említem meg, hogy ennek olyan hatása is van, hogy itt is"társadalmi ellenőrzés alatt állunk. Néha-néha azt is megjegyzik, hogy ülés közben sók a ki- és bejárás, izgés-mozgás, vagy hogy üresek itt vagy ott a helyek stb. Tehát a tömegkommunikációs eszközök ilyen intenzív tevékenysége mellett érthető, hogy a beszámoló gyűléseken elsősorban nem az érdekli a lakosságot, hogy mi történt az Országgyűlésen == ezt már előbb tudják, mint ahogy mi innét hazaérünk —, hanem, hogy hol az ő helyük, szerepük, mi a feladatúik abban, hogy az itt elfogadott törvények, állásfoglalások a gyakorlatban megvalósuljanak. Ilyenformán erősödik a képviselők törvénymagyarázó, a lakosságot a törvények végrehajtására mozgósító munkája. A beszámoló gyűléseken kívül még számos módja van a választókerületi problémák megismerésének. Meghívást kapunk és részt veszünk tanácsüléseken, üzemi, termelőszövetkezeti tanácskozásokon, a társadalom különböző rétegei által szervezett gyűléseken, ünnepségeken. Jelenlegi politikai viszonyaink között, amikor teljes az összhang az országos és helyi célkitűzések között, nem dkoz különösebb nehézséget a választók között lenni, ügyes-bajos dolgaik intézésében eljárni. Választóink közül szép számban keresnek fel bennünket közérdeklődésre számottartó kérdésekkel, egyéni gondokkal, sőt családi természetű panaszokkal is. Itt is jelentős változásnak vagyunk tanúi. Ahogyan haladunk előre szocialista társadalmunk építésében, ahogyan a gazdasági, a társadalmi problémák egy-egy területe törvényalkotással rendezésre, szabályozásra kerül, egyre inkább a közérdekű kérdések, a lakosság nagyobb csoportját érintő gondok megoldása kerül előtérbe. Az egyéni panaszok száma csökken, illetve minőségileg más irányban rendeződik. Például a földtörvény megalkotása előtt a községekben zömében földügyekkel fordultak a képviselőkhöz, ma már inkább a jobb áruválaszték, a városok, a nagyközségek fejlődésével járó kommunális jellegű gondok — víz, gáz, csatorna igények — dominálnak. A városokban a közérdekű kérdések mellett a lakásépítés, az építésrendészeti ügyek, óvodai, bölcsődei, iskolai felvételek továbbra is napirenden szerepelnek. Ezeket mind a kormányzati, mind a tanácsi szervek ismerik, az elkövetkező éves, ötéves" tervben a feszültségek enyhítésére, illetve megszüntetésére törekednek. Hosszabb tapasztalat bizonyítja — azt hiszem ez nemcsak helyileg, hanem országosan is igaz —, hogy a tanácsok vezetői, végrehajtó bizottságai, igazgatási szervei gondosan megvizsgálják a képviselőktől hozzájuk érkezett ügyeket, panaszokat, nem egy közérdekű kérelmet középtávú terveikbe foglalnak. Ahol a jogszabály, s a tárgyi feltételek, valamint a társadalmi igazságosság lehetővé teszi, az egyéni természetű kéréseket, gondokat és panaszokat is igyekeznek orvosolni. Politikai jelentősége van annak,- amilyen felelősséggel kezeli kormányunk az Országgyűlésben elhangzott felszólalások, javaslatok, kérelmek kivizsgálását, intézését. A válaszlevelek minden esetben alapos vizsgálatra utalnak, tájékoztatnak a megtett, vagy éppen készülő intézkedéseikről, a folyamatban levő vizsgálatról, vagy a feltétélek hiányáról, illetőleg a lehetőségek korlátairól. >• Az a tapasztalat, hogy a kormány tagjai,^ az országos főhatóságok vezetői, ahol lehet segítenek, s egyre kevesebb az a minisztérium, amely merev, nem tanúsít elég rugalmasságot a képviselői jelzések iránt. Ezzel a képviselői, s az országgyűlési munkának rangot, tekintélyt kölcsö42*