Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-13

977 Az Országgyűlés 13. ülése, 1972. október 11-én, szerdán 978 i Ennek elősegítése céljából kívánjuk megoldani a kukorica-, cukorrépa-, lucerna- és rizstermesztés magasabb technológiai fegyelmen alapuló termelési rendszerét, teljes és komplex gépesítéssel, s az egyéb termelési feltételek optimális biztosításával. S hogy mindezek valóra válhassanak, rövid időn belül szeretnénk elérni, hogy ne legyen olyan mezőgazdasági üzem, ahol az egyes ágazatok élén nincs főiskolai végzettségű szakember. A magunk részéről a közgazdasági ráhatásokon túlmenően az állami felügyelet magasabb színvonalú gyakorlásával is sok segítséget kívánunk az üzemeknek nyújtani, hogy a lényeges hibák megelőzhetők legyenek anélkül, hogy az üzemek önálló, vállalatszerű gazdálkodását megsértenénk. Tisztelettel kérem kormányzatunkat, hogy fontolja meg az általam felvetett problémákat — a népgazdasági érdekek figyelembevételével —, ihogy Szolnok megyében a hús- és tejfeldolgozó kapacitás bővítéséhez kaphassunk segítséget. Figyelemmel a megye sajátosságára, az öntözéses gazdálkodás kiterjesztésével kapcsolatban előálló új helyzetre, s a következő tervciklusban lehetőséget kapjunk egy ezer vagonos hűtőtároló megépítésére. Amikor kifejezésre juttatom egyetértésemet a beszámolóval, szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ágazati tevékenységét gyümölcsözőnek tartjuk, a minisztérium ebben a munkában messzemenően támaszkodik a tanácsokra, ezáltal is elősegítve a gazdálkodó egységekkel való kapcsolatok kiszélesítését. Egyezteti a fejlesztési irányokat, a lehetőségeket, a tennivalókat, amit más tárcák számára is követendőnek tartunk. Egyben kijelentem, hogy mind magam, mind munkatársaim és a megye élelmiszer-gazdaságának dolgozói azon fáradozunk, hogy kormányunk célkitűzése az ágazat fejlesztésével kapcsolatban a lehető legeredményesebben valósuljon meg. A tapasztalatok alapján vallom, hogy a mezőgazdaságban, az élelmiszer-gazdaságban eszközölt befektetés gyorsan és hatékonyan térül meg, s az ágazat fejlesztése jól szolgálja életszínvonalpolitikánk megvalósulását. A beszámolót a magam részéről elfogadom, és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következeik Rameisl Ferencné képviselőtársunk. RAMEISL FERENCNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Az előre közreadott írásos előterjesztés, majd Dimény elvtárs szóbeli expozéja meggyőződésem, jól szolgálja társadalmi közvéleményünk helyes tájékoztatását. Erősíti pártunk és kormányunk álláspontját, amely szerint a kiegyensúlyozott, nyugodt élelmiszer-ellátás továbbra is igen jelentős életszínvonal-politikai tényező. Érdeklődéssel tanulmányoztam az anyagot, s hallgattam a miniszter elvtárs szóbeli előtér-* jesztését, annál is inkább, mert az utóbbi időben gyakran hallani aggályoskodó, egyoldalú, helytelen álláspontokat az életszínvonal és az agrárpolitika összefüggéseiről, örömömre szolgál, hogy a parlamenti ülés vitája választ ad sok kétkedőnek, s újból bizonyítja, hogy a pártunk X. kongresszusán, majd a negyedik ötéves tervünkben megfogalmazott célkitűzések jók, végrehajtásuk üteme is jól halad, még akkor is, ha néhány kérdésben jelentkeznek gondok, új ellentmondások, újból és újból megoldásra váró feladatok. Felszólalásomban az általános munkásközvéleményt tolmácsolva kívánom erősíteni, hogy a célok valóban jók, fejlődésünket szolgálják. Ezt a munkáskollektívák nem is vitatják! A végrehajtást, az ellenőrzést viszont nemegyszer kritizálják, hozzáfűzöm — jogosan. Munkaköröm és közéleti tevékenységem lehetőséget ad arra, hogy társadalmunk különböző rétegeinek véleményét közelebbről ismerjem, s szabad legyen ezen ismeretek birtokában most néhány kérdést szóvá tennem. Egyetértve azzal, amit a jelentés megfogalmaz, hogy az egyre növekvő anyagi ráfordítások, valamint a kereslet és a kínálat kellő összhangjának hiánya miatt magasak a zöldség-gyümölcs árak, megtoldanám más indokkal is. Például az 1971. év elején létrehozott tsz-ek, AFÉSZ-ek, MÉK-ek közös vállalkozásainál úgy ítélem meg, nem sikerült a termelői, az eladói és a fogyasztói érdekeket jól egyeztetni. A társuláson belül két ellentétes érdek ütközik, még akkor is, ha a termelő egyben a közös vállalatnak mint tulajdonos a tagja. A termelői érdek, hogy saját árujáért a legmagasabb árat kapja. A közös vállalatnak az árak kialakításánál a beszerzésen kívül figyelembe kell vennie az úgynevezett „nagy vevőt", az exportáló vállalatot, a konzervgyárak által diktált árakat is. Ezenkívül a tárolási, a mozgatási költségeket, amelyek sajnos sok esetben anélkül növekszenek, hogy az áruk kulturáltabban kerülnének a fogyasztóhoz. Tehát ebből az tűnik ki, hogy a termelő és az eladó elsőrendű érdeke az árak növelése. Ennek alapján azt a következtetést kell levonjam, hogy a közös vállalkozás így nem töltheti be a piaci árszabályozó szerepét. A bérből és fizetésből élők nagy része, mint már hallottuk a két nap folyamán, megélhetési költségeinek emelkedését ténylegesen nagyobbnak érzi, mint amit a hivatalos statisztika kimutat. Jóllehet, egy részüknél jövedelmük emelkedése ezt részben ellensúlyozza, de a munkáscsaládok jelentős részénél a jövedelemnövekedés elmarad az árak növekedésétől, s ezt a réteget különösen sújtják az élelmiszerárak, köztük a zöldség-gyümölcs árak növekedése. Sajnos, ez a tény nem segíti elő az életszínvonal-politika kedvező megítélését, rontja a közvéleményt, nehezíti még a meggyőző, a reális érvek elfogadtatását is. Pártunk nőpolitikái határozatának megszületésekor a központi bizottsági ülésen a magyar nőtársadalom kapott egy megbízást, amely így hangzott: „Legyenek a nők az élet minden területén az élő lelkiismeret." A megbízás alap41 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ