Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-13

975 Az Országgyűlés 13. ülése, 1972. október 11-én, szerdán 976 eredménnyel fog járni. De a következő gazdasá­gi évben jelentős előrelépés történik a cukor­répa-termelésben is. Tájékoztatásul szeretném elmondani, hogy megyénk mezőgazdasági nagyüzemei az orszá­gos elvárásnak megfelelően segítik elő a követ­kező évben a cukor hazai termésből történő elő­állítását, s mintegy 3 ezer hektárral szerződtek több területre a termelésfejlesztési intézkedé­sek és a megjavult közgazdasági ösztönzők ha­tására. Számításaink szerint megvan a reális alap­ja annak is, hogy az ötéves terv hátralevő idő­szakában megyénkben a tehénállomány mint­egy 10 százalékkal, s ezáltal a tej- és hústerme­lés is növekedjék, figyelembe véve a tej- és a hústermelői árrendezést, valamint a beruházá­sokhoz és a takarmány termesztéshez nyújtott — az üzemi fejlesztési alapokat kiegészítő — állami támogatást is. A szarvasmarha-tenyész­tés fejlesztésével kapcsolatos intézkedések anya­gi kihatásait megvizsgáltuk, és számításaink szerint megállapíthatjuk, hogy a különböző tá­mogatások összege és a jövedelemelvonó intéz­kedések egyenlege megyénkben több mint 90 millió forinttal segíti elő az ágazat fejlesztését évenként, és ezzel a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezősége 10—14 százalékos szintre emel­hető. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági termelés új szakaszába lépett. Kialakulóban van az úgynevezett ipar­szerű termelés mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztés több ágában. A sok gonddal felépített szakosított állattenyésztő te­lepek és a jövőben felépülők joggal nevezhetők tej- és húsgyáraknak. Ezekben már nem a fi­zikai erőkifejtés, hanem az emberek szellemi tevékenysége az elsődleges. Megyénkben is nagy számban épültek ilyen telepek. Természetes az is, hogy ma még nagy szükség van az egyszerűbb és kevésbé fejlett technológiával működő telepek rekonstrukciójá­ra, örvendetes, hogy ha kissé elkésve is, de már ebben is fokozódott az üzemek érdekeltsége. Elterjedőben vannak a növénytermesztés­ben a zárt rendszerű, legfejlettebb technológiá­val dolgozó termesztési eljárások. Megyénkben a kukoricaterület egyharmadán már ilyen ter­mesztés folyik. Most van kialakulóban — álla­mi gazdaságok és termelőszövetkezetek koope­rációjában — a cukorrépa zárt termesztési rendszere. Hasonlóan tevékenykedünk a lucerna­termesztés fejlesztésén, s a jövő évben szeret­nénk beindítani a rizstermesztés zárt technoló­giai rendszerét is. Ezek kialakításához, eredmé­nyes működéséhez a jövőben is kérjük a Mező­gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól azt a segítséget, amelyet eddig is igyekezett sokol­dalúan biztosítani. Az elért eredmények mellett szólnom kell a gondokról is. — Az egyik az, hogy a megye élelmiszeriparának fejlődése lassú, nem tartott lépést a mezőgazdaság fejlődésével. Különösen vonatkozik ez a hús- és tejfeldolgozásra. Az ága­zat vezetőivel együtt erőfeszítéseket tettünk az állami ipar fejlesztésére, valamint a mezőgaz­dasági nagyüzemek társulásában ilyen feldol­gozó kapacitások létrehozására. A már eddig létrehozott egy húsfeldolgozó és négy tejfeldol­gozó társulás mellett kialakulóban van az ötö­dik tejfeldolgozó társulás is, azonban még így is feszültség jelentkezik a nyersanyagtermelés és a feldolgozás között. Ez a feszültség húshál már most fennáll, tejnél pedig az ötéves terv. végére előreláthatóan mintegy 75 000 hektoliter lesz a feldolgozó kapacitáshiány. A meglevő feldolgozó kapacitás hatékony kihasználását akadályozza az is, hogy a megyé­ben kevés a technológiai hűtőkapacitás és nincs hűtőtároló. Szólnom kell arról is, hogy a legfejlettebb technológiai rendszerek kialakítását, illetve ha­tékony működését nehezíti a nagy teljesítmé­nyű, a munkagéprendszereket egyszerre üzemel­tető — traktorok kevés száma, és esetenként a nagy teljesítményű munkagépek hiánya is. Az, hogy a műtrágyázásban nem mindig si­kerül a meglevő színvonalat és összetételt ki­alakítani, nem minden esetben az üzemi törek­véseken, hanem az egyes komponensek hiányán múlik. — Lassan halad előre az öntözés gépesíté­sében az élőmunka-takarékos megoldás elter­jesztése. — Lényegesen kevesebb szakember dolgo­zik a mezőgazdaságban, mint amennyit erre a pályára képeztek ki az ismert okoknál fogva. Továbbképzésüket az eddigieknél ütemesebben kell folytatni. — A gondok egy része abból is származik, hogy a mezőgazdasági üzemek között a fejlett­ségbeli színvonalkülönbség nem mindig a ter­mészeti, közgazdasági adottságok különbözősé­géből adódik, hanem a korszerűtlen vezetésből, munkaszervezésből, a műszaki fejlesztés elha­nyagolásából, * a mának élésből. Ezért megkü­lönböztetett figyelemmel foglalkozunk az ilyen gazdaságokkal, és úgy vélem, a jövőben ezt még inkább tenni kell, hogy segítsük és ösztönözzük őket legalább az átlagszínvonalra való felemel­kedésben. — Tapasztalatunk az, hogy a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek állami támoga­tásának rendszere a termelőszövetkezetek gaz­dálkodását segíti, azonban az adottságokból ere­dő hátrány csökkentését kevésbé teszi lehető­vé. Nem tudtuk megoldani ezeknél a gazdasá­goknál a kitűzött célt, a műszaki fejlesztés meg­felelő támogatását. Ezért az •— ország teherbíró képességének függvényében — javasoljuk olyan egyszeri támogatás lehetőségének a biztosítását, amellyel a legalapvetőbb műszaki fejlesztést ezekben az üzemekben tervszerűen ütemezve megvalósíthatnánk. Tisztelt Országgyűlés! Az utóbbi időben megyénkben az átlagnál többet foglalkoztunk az élelmiszer-gazdaság problémáival. Gazdasá­gaink azt a reális célt tűzték maguk elé, hogy 1975-re búzából tartósan érjük el a 34—35 má­zsa hektáronkénti átlagtermést, kukoricából a 40—45 mázsát, és az egy tehénre jutó tejhozam­ban a 2800 kilogrammot, az állomány már vá­zolt fejlesztése mellett. )

Next

/
Oldalképek
Tartalom