Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-13

973 Az Országgyűlés 13. ülése, 1972. október 11-én, szerdán 974 — megvizsgálandó, hogy a széndioxid-tartalmú földgázok mennyiben alkalmasak üvegházi, fólia alatti és szabadföldi növénytermesztésben széndioxid-trágyázásra. E rövid felsorolásból is látható, hogy a jövő modern és korszerű mezőgazdasága, élelmiszeripara nem nélkülözheti a földgázt. Tisztelt Országgyűlés! Az a kísérletekkel megállapított geofizikai jelenség, hogy a Kárpátok övezte területen, tehát hazánk egész területén, a föld belsejéből a felszín felé áramló hő fajlagos értéke kétszer annyi, mint másutt, azt jelenti, hogy a kőzetek hőmérséklete a mélység felé hatolva nálunk kétszer olyan gyorsan növekszik, mint máshol. A külföldi geotermikus adatok ismeretében és a hazai kutatások eredménye alapján megállapítható, hogy hazánk területének geotermikus anomáliája az egész világon egyedülálló jelenség. Kedvező körülmények között az ország kétharmad részén kitermelhető a porózus rétegekben tárolt termálvíz, valamint a mélykarsztvíz. A magyar medence területén a geotermikus gradiens 10—20 m/C-fok között van. Biztonságos számítások szerint, amelyek 97,5 Celsiusfokos átlag vízhőfokkal készültek, hazánk területén legkevesebb 120 milliárd tonna 3 ezer kalóriás szén hőegyenértékének megfelelő hőmennyiség tárolódik. Tapasztalati - adatok szerint a termálkutak létesítési költsége 2—5 millió Ft között van. A geotermikus hő egységköltsége a beruházás éves terheit és évi 2 ezer üzemórát feltételezve 50— 70 Ft/Gcal között van. Ez az egységköltség 15— 50 százaléka a kazántelepen termelt hő fajlagos költségének. A jövő korszerű mezőgazdaságának élnie kell e kedvező földtani adottságainkkal. A költségeket figyelembe véve azonban az ország termálvíz-kúthálózatának kialakítását nem lehet gazdaságokra bízni. Javaslom, hogy a kormány tegye átfogó és részletes vizsgálat tárgyává e kérdés műszaki és gazdasági problémáit annak érdekében, hogy a mezőgazdaság, s ezen belül a legproblematikusabb ágazat, a zöldségtermelés is mielőbb profitáljon e bányászati kincsünkből. Befejezésül engedje meg miniszter elvtárs, hogy tisztelettel megjegyezzem: a beszámoló képviselői munkánkban még hasznosabb lenne és segíthetne vitás kérdések esetén a helyes állásfoglalásban, ha foglalkozott volna a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek árstruktúrájával és elemezte volna egy-két kritikus termék árának alakulását is. A beszámolót elfogadom. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket 20 percre felfügges2tem. (Szünet: 11.57—12.23. Elnök: VARGA GÁBORNÉ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Fodor Mihály képviselőtársunk ä következő felszólaló. FODOR MIHÁLY: Tisztelt Országgyűlés! örömmel üdvözlöm, hogy az Országgyűlés a kormányzat tevékenységéről e nagy jelentőségű ágazat beszámoltatása útján kíván értékelést adni. Különösen fontosnak tartom az élelmiszergazdasági ágazattal való foglalkozást, ugyanis köztudomású ezen ágazat fontos szerepe életszínvonal-politikánkban, és az, hogy a lakosság az életszínvonal alakulását nem kis mértékben azon keresztül méri le, hogy mennyiségben, minőségben, választékban és árszínvonalban hogyan alakul az élelmiszer-ellátás. Nagy jelentőségű ezen ágazat fejlődése Szolnok megyében is: amellett, hogy az ipar jelentős fejlődésen ment keresztül, és az ipari termelés értéke jóval meghaladja a mezőgazdasági termelést, az iparban foglalkoztatottak száma ma már több mint a mezőgazdasági dolgozóké, ugyanakkor a megye iparának termelése az országos termelésnek 3 százalékát adja, míg a mezőgazdaság megközelíti jó néhány cikkben az országos termelés 10 százalékát. Ezért ez az ágazat a megye irányításában elsődleges volt, és sokáig az is marad. A párt és a kormány agrárpolitikájának eredményeképpen jelentős fejlődésnek vagyunk tanúi: a szocialista nagyüzemi gazdálkodás kialakulásának, az egységes paraszti osztály kitel-, jesedésének és az élelmiszer-termelés dinamikus fejlődésének egyaránt. Ennek bizonyságául szolgálnak a megküldött írásos beszámolóban, a szóbeli expozéban és a statisztikai kiadványban szereplő tényadatok. Hozzátehetem, hogy az országos eredményekben a mi megyénk élelmiszer-gazdaságának dolgozói is igyekeznek kivenni részüket: ugyanis ez évben búzából hektáronként 32,5 mázsát, őszi árpából 34 mázsát termeltek, és kukoricából 40 mázsa körüli termést fognak betakarítani. A cukorrépa vetésterülete ugyan még kisebb az elvártnál, de a 360 mázsa körüli átlagtermés az eddigi legmagasabb, s valamelyest enyhít a cukoripar nyersanyagellátási gondjain. Az elért eredményeket korántsem tekintjük megnyugvással, mert a termésátlagok igen nagy szóródást mutatnak az üzemek között, sőt üzemen belül is az egyes táblák hozama tekintetében. Ezért a megye irányításában egyik fő feladatunknak tekintjük, hogy a szóródás okait a termelés tényezőinek több oldalú feltárásával vizsgáljuk, elemezzük, s az összefüggéseket feltárva megfelelő következtetések levonásával ráirányítsuk az üzemi vezetők figyelmét azokra a termesztésben elkövetett hibákra, aránytalanságokra, amelyek csökkentése vagy megszüntetése feltétlenül biztosítja a termelés, a gazdálkodás hatékonyságának növelését. A mezőgazdaság és az élelmiszer-gazdaság területén jelentkező hiányok felszámolására tett kormányzati intézkedések — mint a kenyérgabona-, a takarmánygabona-, a baromfi- és a sertéshústermelés — meghozták a kívánt eredményt. Meggyőződésem, hogy a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésével kapcsolatban kiadott kormányhatározat, s az ennek alapján kialakított komplex intézkedések sorozata hasonló