Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

933 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 934 hogy az ilyen, aránytalanul díjazott munka nem tesz jót sem a két osztály közötti baráti viszonynak, sem a szövetkezeti tagok és vezetők viszonyának. Köztudott dolog, hogy ezt nemcsak a munkások, a szövetkezet tagjai, de maguk a józanul gondolkozó szövetkezeti vezetők is helytelenítik. Szeretnénk remélni, hogy a szövetkezeti vezetők bérezésével kapcsolatos új TOT irányelvek ezt az egyes helyeken még meglevő feszültséget is feloldják. Több számadattal és mutatóval is méltattuk az állattenyésztés fejlődését, a húsprogram időarányos részének sikeres végrehajtását. Ez így is igaz, hiszen üzleteink tele vannak hússal, általában véve az ellátásra panaszunk nem lehet. Hangsúlyozom: általában véve. Mert konkrétan egyes — különösen az olcsó — felvágottak tekintetében a helyzet már kevésbé jó. A mi vidékünk bányavidék. A férfiak zöme bányában dolgozik, s a bányász munkája köztudottan magasabb kalóriatartalmú étrendet kíván az átlagosnál. A munkába magunkkal vitt tízórainak tetemes kalóriamennyiséget kell tartalmaznia, hogy a 8 órás munkanapot a föld alatt végigdolgozhassuk. Kell a kenyér mellé való, s ha a népboltban nincs olcsó szalámiféleség, kénytelen megvenni az ember a lényegesen drágábbat is. S mivel az olcsó felvágottfélékből az ellátásunk meglehetősen rossz, így egy bányásznak csak a napi tízóraija havonta 300—400 forintba is belekerül. Azért mondom el ezt, mert úgy tűnik, hogy ellentmondás van itt két dolog között. Egyik oldalon azt halljuk, hogy sertésállományunk a vártnál lényegesen jobban alakul, ennek ellenére az olcsó árfekvésű húsféleségekből még mindig meglehetősen nagy kielégítetlen igény mutatkozik. Ügy tűnik, nincs meg a kellő összhang az állatállomány növelése és a húsfeldolgozás között. Ama kérem miniszter elvtársat, hasson oda, hogy a mezőgazdaság illetékesei, szakemberei, tervezői nagyobb gondot fordítsanak a mezőgazgasági termelés komplexitására. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány elvárásról szóltam, a fogyasztóknak a mezőgazdasággal szembeni igényeiről. Megoldandó problémák ezek kétségtelen, de eltúlozni sem szeretném őket. Hangsúlyozni kívánom, hogy mindez nem csorbítja, nem kisebbíti azokat a hatalmas és történelmi eredményeket, amelyeket mezőgazdaságunk dolgozói és vezetői elértek. Meg kell mondjam, hogy a felvetett problémák kettősek. Egyrészt a ma még kevés mennyiségben rendelkezésre álló terményeket meg kell termelni, elő kell állítani, másrészt viszont ezeket olcsón kell előállítani, hogy olcsón lehessen árusítani. E probléma első részét csak a mezőgazdaság dolgozói oldhatják meg. ök termelik a zöldséget, a paradicsomot, a káposztát. Második része a dolognak már a két osztály közös ügye, közös feladata. A maga lehetőségein belül legyen takarékos a mezőgazdasági üzem, legyen benne jól (megszervezve a munka, a munkafegyelem. De a termények árának alakulásában javító tényezőként szerepeljen az ipartól kapott olcsó, korszerű, univerzálisabb gép, gépsor, vagy berendezés. Ügy vélçm, mindezen problémák megoldása valamennyiünknek közös ügye és feladata, és az eddigi eredmények biztatók." Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszter elvtárs beszámolóját jóindulatúan tudomásul veszem és azt önöknek tudomásulvételre ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK; Hallgassák meg Gócza József képviselőtársunkat. GÓCZA JÓZSEF: Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elvtárs által előterjesztett jelentés nagy érdeklődésre tart számot nemcsak a képviselőtársak részéről, hanem a napirendet felölelő "témák foglalkoztatják társadalmunk tagjait is, mert azok mindennapi életükkel, életviszonyaikkal, jólétükkel kapcsolatosak. Az előterjesztésben is bennfoglaltatik, hogy a tárca export-import egyenlege folyamatosan aktív, ezért az ország fizetési mérlegének alakulásában az élelmiszer- és fagazdaságnak meghatározó szerepe van. A napirend komolyságát és jelentőségét éppen az a körülmény adja meg, hogy az ország színe előtt választ kapunk az élelmiszergazdaság és fagazdaság fejlődésének mé- ' rétéiről, a fejlődés tartalmi vonatkozású kérdéseiről. Az előterjesztett jelentés és a miniszteri expozé megerősítette azt a meggyőződésünket, hogy népünk megelégedésére valósultak meg a mezőgazdasági termelésben mindazok a célkitűzések, amelyeket pártunk kongresszusai írtak elő. E célok a termelésben váltak realizált értékké, időről időre növelve hazánk nemzeti jövedelmét, szolgálva társadalmi céljainkat. A jelentés megismerése után gyakorlatilag az vált meggyőződésemmé, hogy az abban foglaltak tudományos igényességgel a valóságot tartalmazzák. A jelentés a mezőgazdaság fejlődésének eredményeiről, az új gazdaságirányítási rendszer elvének gyakorlati megvalósulásáról, nem kendőzve a hibákat sem, a valóságnak megfelelően ad számot, helyesen jelöli meg a tennivalókat is. Mondhatnák, ha mindennel meggyőződé? szerint egyetértek, miért álltam fel. Hogy erre mégis sor került: azért tettem, mert a jelentésben foglaltak némelyikével kapcsolatban tapasztalatomon alapuló véleményemnek szándékozom hangot adni. A mezőgazdasági termelési tevékenység sokirányú, ezért lehetetlen a témához úgy szólni, hogy egy területet ragadjunk ki, mert a szerkezetben minden összefügg, mint ahogy a témától elválaszthatatlan a vezetés, az ökonómia, a hitel- és beruházáspolitika, a szabályozás rendszere is. Mindezekről érdemben szólni nem lehetséges és nem szükséges, mert ezt megtette jelentésében a miniszter elvtárs. Amiről és amiént szólni kell, az indokolja, hogy az elmélet próbája a gyakorlat, és mindazok az eredmények, amelyek születtek, a gyakorlat által vannak fémjelezve, magukon hordva a torzulásokat is, amelyek a megvalósulás tüzében reájuk rakódtak. Ezek a torzulások egyrészt a társadalmon belüli, másrészt a társadalom közgazdasági környezetében jelentkező ellentmondások39*