Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

935 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 936 ban jutnak kifejezésre, és azt hiszem, akkor te­szünk jót, ha ezekről nyíltan és bátran beszélünk, intézkedéseinkkel teszünk ellenük. Az utóbbi időben egyre sűrűbben esik szó a munkás-paraszt szövetség jelenlegi állapotáról. Kérdezik: kinek van több jövedelme, ki meny­nyit dolgozik, mennyi áldozatot vállal a társada­lom céljaiért? A témát így megközelíteni elvte­len, mert mi nem külső szemlélők vagyunk, ha­nem a munkás-paraszt szövetség részesei. A tör­ténelem a távoli múltban és a közelmúltban is el­döntötte, hogy a munkásosztály volt és marad a társadalom legnagyobb áldozatokat vállaló osztálya. A jelentés is megállapítja, hogy az értékelt időszakban tovább erősödött a munkás-paraszt szövetség. Ez a megállapítás helytálló, az élet fejlődése által igazolt. A fejlődés tartalmaz el­lentmondásokat. Ezek a paraszti jövedelem terü­letén is megjelennek, amit egyrészt megelégedés­sel, másrészt olyan mértékű kritikával kell tudo­másul vennünk, amilyen mértékig indokolatla­nul túllépik az előirányzatot, vagy meghaladják a munkásság jövedelemviszonyait. Köztudomású, hogy terveinkben a közelítés és szintrehozás cél­kitűzései állnak. Amennyiben viszont a jövede­lemarány káros torzulása tartósan és tendenció­zusan valósulna meg, úgy kormányzatunknak kell e téren hatékonyan közbeavatkoznia. Őszinte szívvel mondhatom, hogy a paraszt­ság nem akarja a jövedelemviszonyokat illetően függetleníteni magát sem a munkásosztálytól, sem más dolgozó rétegektől. Közvéleményünk egy bizonyos részében eluralkodott az a nézet, hogy a paraszt jól él. Hadd teszem hozzá, nem él rosszul, ha becsületesen dolgozik. Eluralko­dott az a nézet, hogy a tsz-ekbe ömlik a pénz. Ha ömlik, pocsékol, ha pocsékol, felelőtlen, ha felelőtlen, rendet kell teremteni. Mindnyájan, akiknek módjában van a me­zőgazdaság berkeibe betekinteni és józan ítélő­képességgel bírnak, tudják, hogy ez nem így van. Közismert: voltak alkalmatlan és becstelen ve­zetők, de nem ez az általános. A mezőgazdasá­gi üzemek vezetőinek nagy többsége éjt nap­pallá téve, az órát, a percet kihasználva, egész­ségét nem kímélve, felelősségteljesen irányítja a gondjaira bízott mezőgazdasági üzemet, az üze­men belüli ágazatokat, szervezi a gazdálkodást. Az emhtett eluralkodott nézetek szülik a bizalmatlanság légkörét. Megszülik annál is in­kább, mert a mezőgazdasággal kapcsolatos szer­veknél dolgozók sem mentesek a szubjektiviz­mustól, és ez a körülmény semmi esetre sem a szocializmust építő emberek egymás iránti tisz­teletét növeli. Termelőszövetkezeti vezetőnek lenni — és ez nemcsak a termelőszövetkezetek elnökeire vo­natkozik — ma nem könnyű feladat a fejlődés, az elért eredmények ellenére sem. A mezőgazda­sági termelőszövetkezetekben első számú, vagy beosztott vezetőnek lenni feltételezi a politikai érettséget, a szakmai hozzáértést, a közgazdasá­gi szemléletet, a jogi ismeretet, a technika alap­jainak ismeretét és még sok egyebet, a pszichiá­tert, a pedagógust stb., és talán még sorolhat­nám. Ha ez így van, márpedig így van, joggal várhatjuk, hogy aki a munkánkkal kapcsolat­ban áll, ha segíteni nem is tud, legalább ne ne­hezítse munkánk végzését. Olyan őszinte és jószándékú légkört kell te­remteni a gazdálkodó egységeket képviselő fel­ügyeleti, érdekvédelmi és közvetlen irányító szervek, valamint más kapcsolt hatóságok, pél­dául Pénzügyminisztérium, a Bevételi Igazga­tóság részéről, hogy ne kelljen taktikázni, sem különösebb védelmet biztosítani az egyének és a kollektívák számára. A védelemnek megvan a maga logikája. Vé­delmezni azt kell, akit jogtalanul bántanak. Aki­nek felelősségrevonása jogos, azt nem szabad védeni, ebből következik, hogy védelemre nincs is szükség, ha tárgyilagos, a jognak megfelelő objektív alapokon nyugvó intézkedések történ­nek. Azt hiszem nem kell bizonyítani, hogy al­kotni, az elénk tárt szép célokat megvalósítani csak nyugodt légkörben lehet. A legtöbb vita és védelmi feladat az utóbbi években az állami támogatások jogos vagy jogtalan felhasználása területén volt. Én azt hiszem, sok termelőszö­vetkezeti vezető alaposabban meggondolná, hogy kezdeményezze-e üzeme területén szakosított te­lep építését. Azóta nyugtalanok az éjszakái még akkor is, ha a beruházás megvalósításánál a leg­jobb szándék és tett vezette. A problémát az okozza, hogy a telepek többe kerültek, mint azt az eredeti terv tartalmazta. Ez, bár növelte az állami támogatás mértékét is, de lekötötte a termelőszövetkezetek saját forrá­sát a következő évekre meghosszabbítottan. ezzel megbénította az üzemek sok irányú továbbfej­lesztési lehetőségét. Kérdéses a szakosított telepek megtérülési ideje, ami tovább növeli a termelőszövetkezetek terheit, de a ráfizetést még fokozza, hogy csak részben áll rendelkezésre tenyészanyag a telepek benépesítésére. Mindemellett még ott áll a nagy kérdőjel, hogy az elszámolásnál hogyan ítélik meg az állami támogatás felhasználását, annak jogosságát, lesz-e alap, vagy mérleghiány, ma­rad-e a becsület, vagy elúszik. Probléma, hogy ez az egész így történt, mert a népgazdaság sú­lyos milliói vannak a programban, ami ugyan megtérül, de nem mindegy, hogy mikor. Jó volna, ha nemcsak azt a következtetést vonnánk le, hogy az üzemek nem kellően meg­alapozott beruházási döntése okozta a bajt, a fe­lelősség ennél szélesebb még akkor is, ha az ille­tékesek nyílt színen még nem nyilatkoztak, hogy ők vagy a szervek milyen hibát követtek el a program megvalósításában. Csak megemlítem, a program eldöntése helyes volt. de el kellett dön­teni, milyen típusú és technológiai berendezésű telepek épüljenek meg, mert utólag rájöttünk, és rájöttek az illetékesek is, akik a telepre vo­natkozó ajánlásokat tették, hogy drágák ezek a férőhelyek. Kérdés, miért utólag jöttünk rá ezekre a dol­gokra. A beruházással kapcsolatban a pénzügyi szerveknek tudományos igényességgel vizsgálni kellett a beruházás hatékonyságát, szükségessé­gét, lehetőségét, és oda kellett ítélni a hitelt. A pénzügyi szervek alkalmasnak ítélték az üzeme­ket a szakosított telepek létesítésére. Később ki­derült, nem minden üzem volt alkalmas, hogy ilyen tehertételt vállaljon magára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom