Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

931 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 932 figyelemre méltóak. Az élelmiszeriparban előállított összes bruttó termelési érték meghaladja a 11 milliárd forintot. Hatékonyságára jellemző, hogy a nemzeti jövedelem alapját képező bruttó jövedelem megközelíti az évi 2 milliárd forintot. A nettó jövedelem 700 millió forint körüli érték. A területi népességi arányokat tekintve megyénk az ország egészének mintegy 5 százalékát képviseli. Ezzel szemben a fontosabb élelmiszerek (kenyér, hús) és ipari növények (napraforgó, len) árukibocsátása a lakossági ellátásban való közreműködését tekintve, 7—8 százalékot képvisel. Az élelmiszergazdaságban dolgozók, vezetők többsége érti, érzi és vállalja azt a felelősséget, amely az életszínvonalpolitikánkból fakadóan rájuk hárul. Politikai kérdésnek, munkás-paraszt érdeknek tekintik a termeléssel, az ellátással kapcsolatos feladatok becsületes teljesítését. Többségük tudatosan és tervszerűen abban az irányban fejleszti gazdaságát, amely az igényeknek megfelelően a népgazdaság arányos és tervszerű fejlődését van hivatva szolgálni. A termelés szerkezete korszerűsödik, s mindjobban igazodik a mennyiségileg növekvő ellátási kötelezettségek teljesítésének igényéhez. Jelenleg szántóterületünk 70 százalékán két fő növény : a kalászosok és a kukorica termesztése folyik. Végső sorban a legtöbb üzemben a növénytermesztési ágazatnál a specializáció, a koncentráció követelményeinek megfelelően már ma kialakultak a negyedik ötéves terv végére előirányzott arányok. Állattenyésztésünk fejlődését kettősség jellemzi: egyrészt a tervezettnél gyorsabban valósult meg a sertéstenyésztéssel kapcsolatos valamennyi célkitűzésünk. Ennek hatására jelenleg mintegy 4 százalékkal, összesen 20 000 darabbal több sertést tartanak a mezőgazdasági üzemek és a háztáji gazdaságok, mint az 1975-ös évre tervezett zárólétszám. Másrészt a gazdaságpolitikai, közgazdasági és adminisztratív intézkedések ellenére is alig értünk el előrehaladást a szarvasmarha-ágazatnál. E téren több éves stagnálást, elmaradást kell pótolnunk. Az a tapasztalat, hogy a mezőgazdasági dolgozók, beleértve a háztáji állattartókat is, kedvezően ítélik meg a szarvasmarha-ágazat fejlesztésére hozott kormányhatározatot, és már érzékelhetők a tenyésztési és tartási kedv növekedésének tényei. Űgy néz ki, hogy a komplex intézkedés alkalmas arra, hogy megalapozzuk a szarvasmarha-tenyésztés hosszú távon való biztonságos fejlesztését. E munkánál kiemelkedő törekvéseket tapasztalunk számos nagyüzemünknél. Külön figyelemre méltó az enyingi állami gazdaság munkája, ahol egyszerű körülmények között, de gondos és szakszerű munkával átlagosan 5—6 ezer liter tejet termelnek a Kanadából importált tehenektől. (Megjegyzem, hogy a megyei átlag 2900 liter tehenenként.) Mint azt bevezetőben mondottam, nem kis megelégedéssel és büszkeséggel tapasztaltam mezőgazdaságunk sikereit, eredményeit mind országos szinten, mind szűkebb pátriám, Fejér megye vonatkozásában. Azonban úgy gondolom, hiba lenne, ha nem tennék említést néhány olyan kedvezőtlen tényezőről, amelyek nem kis gondot okoznak a lakosság élelmiszerellátásában, s amelyek igényként jelennek meg a fogyasztók részéről a piacon. A mezőgazdaságban a kisparcellákat felváltották a nagyüzemek, az emberi munkát és az állati élő erőt a különféle erő- és munkagépek sokasága. A termelés korszerű struktúrája kialakításának folyamatából kissé kimaradtak az olyan fontos élelmiszeripari termékek, mint a zöldségfélék, a zöldpaprika, a paradicsom, a bab és egyebek. Mind megannyi alapvető élelmiszer kora tavasztól késő őszig a dolgozó emberek konyháján. Ezekből a cikkekből az ellátás akadozik. Helyenként, különösen vidéki üzletekben csak nyár elején jelennek meg az első primőráruk, nem egészen a kiskeresetű emberek lehetőségeihez szabott áron. E területen érdekes jelenség, hogy nincs meg az a nagy árkülönbség a primőráruk ára és a nagy tömegben nyár derekától piacra dobott árucikkek ára között, mint az korábban megvolt. Mert az, hogy márciusban, áprilisban 30—40 forint a paradicsom kilója és 2—3 forint a zöldpaprika darabja, még megmagyarázható a melegházi termesztés viszonylag magasabb költségeivel, s ez nem is érinti annyira a háziasszony pénztárcáját, hiszen ezekben a hónapokban még senki sem kíván befőzni, s a lecsó is inkább érdekességként kerül az asztalra. Sokkal inkább megviseli a család költségvetését az, hogy ezeknek az árucikkeknek az ára a nyári dömping idején seni megy le olyan mértékben, mint azt várnánk. Ezeknek a nyári szezonban népszerű, egészséges, vitamindús zöldségféléknek a fogyasztása meglehetősen költséges. Jó néhány évvel ezelőtt még a családi ételrepertoárban nagyon gyakran helyet foglalt például a bab, s annak különféleképpen elkészített változata. Talán túl sokszor is került az asztalra, untuk is m'ár. Manapság nem tudjuk megunni, mert ha egy háziasszony ma bablevest főz sonkacsülökkel, a szó szoros értelmében elmondhatja, hogy többe került a leves, mint a hús. Vannak még bonyolultabb dolgok is. Megnyugvással és reménnyel tekintünk kormányunknak a zöldségellátás javítását, annak végleges megoldását célzó intézkedései elé. Az utóbbi év eredményei joggal biztattak a tekintetben valamennyiünket, hogy rövid időn belül ezek a problémák is a múltnak lesznek tekinthetők. Lesz olcsó zöldpaprika, paradicsom, eper is és szőlő is. Tisztelt Képviselőtársaim! A falvakban egymás mellett él az ipari munkás és a tsz-paraszt, az ipari üzem vezetője és a szövetkezeti vezető. Ilyen helyzetben szükségszerű, hogy a két különböző osztály tagjai kicseréljék gondolataikat. Munkásaink nagy megértéssel és megelégedéssel vették tudomásul, hogy a szövetkezeti dolgozók jövedelme évről évre emelkedik, s felzárkózott az ipari munkások jövedelme mögé. Ez a tény nagymértékben erősítette a két osztály tagjai közötti egyenrangú viszonyt, megszüntette azt a látszatot, miszerint a mezőgazdasági munka anyagi megbecsülése nem lenne összhangban a mezőgazdaságban végzett munka társadalmi fontosságával. Nem ilyen egyértelműek azonban egyes szövetkezeti vezetők túlzott anyagiassága miatt kialakult nézetek. Az a véleményünk,