Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-12
Ö2Ö Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 930 gazdasági vállalatok, termelőszövetkezetek jövedelmezősége nem azonos szintű vagy csökkenő tendenciát mutat. Árpolitikánk szocialista államunk gazdaságpolitikájának fontos része. Népgazdaságunk irányításának és az egyes gazdasági ágak tervszerű befolyásolásának legfontosabb eszköze. Megítélésem szerint a következő főbb alapelveket tartanám célirányosnak élelmiszergazdasági árrendszerünkben: elégítse ki a szükségletek szerinti termelés követelményeit, hogy a termeivények mennyiségileg, minőségileg elegendő választékban álljanak rendelkezésre; ösztönözzön a korszerű technika és technológia alkalmazására, valamint a műszaki fejlesztésre; rugalmasan és időben kövesse a termelésben kialakult helyzetet; rögzítse az áremeléseket és árcsökkenéseket, hogy azok megfelelő eredménnyel járjanak és egyidejűleg Jjiztosítsák a jövedelmek stabilitását. Az élelmiszergazdaságban lehet és kell is fokoznunk a munkatermelékenységet, termelési fegyelmet, a vezetés-színvonalát. Feltárni a még meglevő tartalékokat a nagyobb jövedelmezőség érdekében. A fejlesztés előfeltételeit azonban ez egyedül és kizárólag nem biztosítja. Ezek után felvetődik a kérdés, hogy az élelmiszergazdaság dinamikus fejlődésének alapjait miként teremtsük meg. Az árszínvonal növelésével nem lenne célszerű. Ez további problémák egész sorát vonná maga után. Emellett az élelmiszergazdaságban felhasznált ipari anyagok, eszközök, gépek, alkatrészek áremelkedését mégsem tudnánk ellensúlyozni. Itt látok komoly problémát és célszerűnek tartanám az ipari áraknak a mezőgazdasági árakhoz hasonló arányos rögzítését. Az ipar területén az ár ellenőrzés sajnos nem egységes, helyenként magas szabad árak alakulnak ki, amelyek oly mértékben terhelik a mezőgazdasági üzemeket, hogy azt további hozamnöveléssel, értékesítési tevékenységgel ellensúlyozni nem lehet. Kedvezőbb hitelpolitika, hosszabb időre megállapított hiteltörlesztés ugyancsak elősegítené a nagyobb létfontosságú beruházások megvalósítását. Emellett fontos lenne a beruházások centrikus megvalósítása előtérbe helyezve a közös vállalkozásokat, a szakosodott iparszerű termelést. Befejezésül nem volna célravezető, ha a jelenlegi termelési szint, amely az élelmiszergazdaság bizonyos területein világszínvonalon versenyképes, törést szenvedne, vagy hosszabb ideig stagnálna a közgazdasági szabályozók nem eléggé pontosított alkalmazása miatt. Tisztelt Országgyűlés! A témával kapcsolatos felvetéseim figyelembevételét kérve az élelmiszergazdaságról szóló beszámolót elfogadom, és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik Miarjanek József képviselőtársunk. MARJANEK JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt még mondanivalóm érdemi részére térnék, szeretném előrebocsátani, nem vagyok a mezőgazdaságnak szakembere. így az általam említettek nem is a vitatéma szakmai oldalát, hanem inkább azokat a kérdéseket érintik* amelyeket a mezőgazdasági termelés egyes problémái belőlünk fogyasztókból, a bérből és fizetésből élők, az ipari munkásság széles rétegeiből kiváltanak. A beszámolóban is szó van arról, hogy a lakosság személyes fogyasztásának mintegy 50 százalékát teszi ki az élelmiszerek fogyasztása. Ügy gondolom, éppen ezért nem nagyon van országunkban olyan ember, aki nem csüggene odaadó figyelemmel a mai parlamenti vitában elhangzottakon, mert hisz jövedelme egyik felének jövőbeni alakulásáról van ,szó. Manapság gazdasági szemléletünk egyik alapvető vonása a piaci igényekhez való igazodás. Ha ez így van, s miért ne lenne így, akkor logikusnak látszik hozzászólásom, hiszen mi, bérből és fizetésből élő ipari dolgozók a mezőgazdasági termékek, élelmiszerek felvevő piaca vagyunk, legalábbis annak jó része. Azt is meg kell mondanom, hogy nemcsak mint fogyasztó, de mint a szocialista mezőgazdaság megszületésénél bábáskodó egykori aktíva, nagy figyelemmel és hellyel-közzel nem kis büszkeséggel tanulmányoztam miniszter elvtárs beszámolóját, azért, mert tíz- és tízezer társammal együtt ott lehettem annak a merőben új gazdálkodási módnak a kialakításánál, megszületésénél, mely az elmúlt több mint egy évtized alatt gyökeresen átformálta a paraszti gazdaságokat, a paraszti életszemléletet, s csak rossz álomként visszatérő emléket hagyott a látástól-vakulásig tartó robot fogalmából. Mint országgyűlési képviselőnek többször alkalmam nyílt meglátogatni, tanulmányozni mezőgazdasági üzemeink munkáját. Ismerem vezetőiket, beszéltem, nap mint nap beszélek tagjaikkal is. Rám, mint nem szakemberre, nagy hatást tett az egész mezőgazdasági munkának az a megváltozott formája, mely össze sem hasonlítható már az évtizedekkel ezelőttivel. Számottevő géppark, különféle erő- és munkagépek sokasága, s egy nagy léptekkel fejlődő ipar ezernyi terméke könnyíti, s esetenként már helyettesíti a dolgozó ember munkáját. Ha a nagy átalakulás idején voltak is közöttünk kétkedők, akik, ha nem is vitatták a nagyüzemi mezőgazdasági termelés létrehozásának szükségességét, de nagyon távolinak vagy legalábbis távolabbinak ítélték meg annak beteljesülését. Ma már azonban senki előtt sem lehet vitás e sorsforduló időben történt szükségszerű végrehajtása, örömmel és megelégedéssel látjuk, hogy az az erkölcsi és anyagi áldozat, amit munkásosztályunk a mezőgazdaság szocialista átszervezésének évtizede folyamán hozott, nem volt hiábavaló. A mezőgazdasági dolgozók, vezetők élni tudtak a lehetőséggel, hozzáértésre, tapasztalatra tettek szert az elmúlt évtized alatt, s már érzékelhetők azok a tényezők, melyek biztatóan igazolják, hogy megvan minden tárgyi és személyi feltétele a korszerű, szakosított nagyüzemi mezőgazdasági termelés további fejlődésének. A megyénkben üzemelő közel száz termelőszövetkezet, 11 állami gazdaság, öt egyéb szövetkezet, és 10 jelentősebb élelmiszeripari üzem eredményei és teljesítményei az országos adatok és értékek tükrében is 3» ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ