Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-12
919 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 920 Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságában, mint azt a délelőtt folyamán dr. Bélák Sándor képviselőtársam már említette, ez év tavaszán az ipari bizottsággal közös, együttes ülésen megtárgyaltuk a mezőgazdasági gépek gyártásának, forgalmazásának és alkatrészellátásának helyzetét. Sajnos, ott is azt az állapotot kellett rögzítenünk, hogy az ellátás nem kielégítő. Ugyanis a gépipar a mezőgazdaság gép- és berendezésigényeinek kielégítésére össztermelésének csak 4,1 százalékát biztosítja. A korszerű nagyüzemi ültetvények géprendszerei a hazai gépgyártásban csak most vannak kialakulóban és az eddig elkészített gépek az esetek többségében alig elfogadható minőségűek, s gyakorlatilag nem használhatók. Ennek következtében a kertészeti termesztésre specializált nagyüzemek elsősorban importból kénytelenek kielégíteni szükségleteiket, és ez nagyon gyakran csak tőkés importból lehetséges, ennek beszerzéséhez viszont elegendő deviza nem áll rendelkezésre. Indokoltnak tartom ez alkalommal is felvetni annak szükségességét, hogy a hazai gépgyártás licencvásárlásokkal segítse ezen ágazat gépigénykielégítését és legalább az egyszerűbb géptípusokat gyártsa le. Tisztelt Országgyűlés! A kertészeti termesztés nélkülözhetetlen és szükségszerű modernizálása, az élő munka csökkenése és a gépesítés fejlesztése, továbbá a kemizálás mind nagyobb mértékű alkalmazása a termelésben a felhasználásra kerülő ipari anyagok mennyiségét és értékét állandóan növeli. A KSH adatai is az egész mezőgazdasági termelésünkben felhasznált, nem mezőgazdasági eredetű anyagok igen erőteljes növekedését mutatja. Addig, amíg 1965-ben az egész mezőgazdaságban — s most már minden mezőgazdasági ágazatot beleértve — az összes felhasznált anyagnak 39,3 százaléka volt nem mezőgazdasági eredetű, addig az elmúlt esztendőben, 1971-ben 53,5 százalékra növekedett az ezen az időszak alatt túlnyomó többségében ipari eredetűnek tartható anyagok felhasználása. Ez a növekedés 90,1 százalékot mutat. Ebben a dinamikusan fejlődő anyagfelhasználásban benne foglaltatik az is, hogy a felhasználásra kerülő ipari anyagok ára állandóan növekszik. S az előbb említett élő.munka leváltása következtében ez a termékeik önköltségét állandóan tovább növeli. Minden üzem jövedelmezőségre törekszik, és a szabályozók arra késztetik a kertészeti termesztést folytató üzemeket is, hogy megfelelő nyereségszintet érjenek el, mert csak így tudják a fejlesztésükhöz szükséges alapokat és a dolgozók számára a kívánt keresetet biztosítani. A mezőgazdasági termékek fogyasztóinak az igénye, hogy olcsóbbak legyenek ezek a termékek az üzletekben. Alig lehet ezt biztosítani akkor, ha a termelésben mind nagyobb százalékban felhasználásra kerülő ipari anyagok árai évről évre emelkednek. Ez az áremelkedés óhatatlanul begyűrűzik a mezőgazdasági önköltség útján az értékesítési, majd a fogyasztói árba is. Ha a kívánt célt el akarjuk érni, úgy gondoskodni kellene a termelésben mind nagyobb mértékben felhasználásra kerülő ipari eredetű anyagok árának csökkentéséről vagy legalábbis évről évre azonos szinten tartásáról. A kertészeti termesztésről szólva szeretném megemlíteni azt az előzőekből adódó tapasztalatot, amely úgy a zöldség-, gyümölcs-, mint a szőlőtermesztésben egyaránt megmutatkozik. Eszerint a nagyüzemek az intenzív ágazatokból az extenzívek felé orientálódnak. Ugyanis az előzőekben említett és elsősorban az intenzív ágazatokat nagyobb mértékben sújtó kedvezőtlen gazdálkodási tényezők nagyobb nehézséget jelentenek az üzemnek. így a szabályozók jelenlegi hatása és a magas ipari árak következtében az intenzív ágazatok iránti érdeklődés, illetve az azokkal kapcsolatos érdekeltség ellentétesen jelentkezik a népgazdasági igénnyel szemben, amit a miniszteri beszámoló is jól érzékeltet, tudniillik, hogy az intenzitás irányába kellene a fejlődést terelni. Tisztelt Országgyűlés ! Ezek azok a fő problémák, amelyeket az élelmiszer-gazdaság helyzetének tárgyalásakor szükségesnek tartottam megemlíteni azért, hogy a nem kis jelentőségű kertészeti ágazatok jelenleg meglevő nehézségeinek felszámolása szükségességére a tisztelt Országgyűlés és a kormány figyelmét felhívjam. (Taps.) ELNÖK: Nieszner Ferenc képviselőtársunk felszólalása következik. NIESZNER FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Amit el akartam mondani, azt az előttem szóló képviselő elvtársak elmondták. Tisztelettel kérem miniszter elvtársat, hogy amik az expozéjában voltak, azokat maximálisan tarttassa be és kérem, engedjék meg, hogy elállják a szótól. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (16.33.) (Szünet: 16.35—16.59. Elnök: VARGA GÁBORNÉ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik Varga Gyula képviselőtársunk. VARGA GYULA: Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági és élelmezésipari miniszter írásos és szóbeli jelentésével egyetértek. Kétségtelenül igaz, hogy az élelmiszer- és a fagazdaság í különösen az utóbbi öt évben jelentős fejlődésről számolhat be. Az elért eredmények a mi tej rületünkön is kimutathatók, még akkor is, ha ebben az esztendőben súlyos elemi károk kö! vetkeztében jelentékenyek a terméskiesések. I Amikor számot adunk egy-egy terület eredmé• nyeiről, gondjairól, akaratlanul is felötlik benj nünk, mi tette lehetővé, melyek az elért eredmények forrásai. Ezek közül én is kiemelném: î a párt helyes politikáját, gazdaságpolitikai célj kitűzéseink érvényesítését, a népgazdaság
