Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

921 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október ÍO-én, kedden 922 egészséges előrehaladását — ami jól szolgálta és gyorsította az élelmiszer-gazdaság fejlődését — az ágazat egységes, állami irányítását, annak megszervezését, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium létrehozását. Az eddigi gyakorlat igazolta, hogy helyes és szükséges volt e fontos ágazat egységes irányításának megszervezése, mert a minisztérium biztosítani tudta a központi akarat, a népgazdasági elvárások érvényesítését, elősegítve az integráció folyamatát, a szükséges vertikumok kialakítását. Továbbá szólni kell az élelmiszeres fagazdaságban az irányító és közvetlen munkahelyeken dolgozók: munkások, szövetkezeti tagok, értelmiségiek munkájáról, akik cselekvő részesei voltak az elért eredményeknek. Az e területeken dolgozók munkájának elismerését, a növekvő munkakedvet segítette a IX. kongresszus azon határozatának végrehajtása, amely kimondta, hogy a paraszti jövedelmek közelítsék meg, érjék el a munkásosztály jövedelmi szintjét. E célkitűzés országos átlagban megvalósult, igaz, országosanés területenként igen nagy szóródással. Most a társadalom, a munkásosztály elvárja — gondolom, joggal —, hogy a mezőgazdasági dolgozók növekvő mennyiségben és minőségben elégítsék ki az ország igényeit élelmiszerekből és — mindjárt hozzátenném.— elfogadható árszínvonalon. Az előbb elmondottakból is következik, hogy szocialista társadalmunk elvárásai — életszínvonal-politikánkkal összhangban — az élelmiszer-gazdaság és termékei iránt egyértelműen növekednek. Hogy az ágazat ennek a növekvő igénynek minél eredményesebben megfeleljen, szükséges, hogy tovább fejlődjön az irányítás és a munka szervezettsége, mind az irányító szervekben, mind a termelő helyeken. Kedves Elvtársak! A beszámolóval összefüggésben a továbbiakban néhány kérdéssel szeretnék foglalkozni. Csak helyeselni lehet a kormányzati szerveknek és a minisztériumnak azt a gyakorlatát, hogy az élelmiszer- és fagazdaság legfontosabb ágazataira kiemelt figyelmet fordít és az ott mutatkozó célkitűzések, problémák megoldására komplex programot dolgoz ki. Ennek pozitív eredményei a kenyérgabona-termelésben, a sertés- és a baromfihizlalásban már átfogóan érzékelhetőek. A közelmúltban megjelent a szarvasmarhatartás és tenyésztés fejlesztéséről szóló kormányhatározat is. Az itt megfogalmazott árintézkedések és egyéb támogatás kedvezőbb feltételeket biztosít a szarvasmarha-tenyésztés és tartás korszerűsítéséhez, jövedelmezőbbé tételéhez. Most fontos kérdés ezen ágazatban mind területi, mind üzemi szinten a termelésfejlesztési, állománynövelési feladatok végrehajtásának az adottságoknak legjobban megfelelő, öszszehangolt időrendi ütemezése. Véleményem szerint azokon a területeken — így Zala megyében is —, ahol magas állatállomány-sűrűség alacsony termelési színvonallal párosul, elsődleges a meglevő lehetőségek számbavétele, azok jobb kihasználása, a termelési eredmények javítása. Ennek egyik alapkérdése a takarmánygazdálkodás javítása. Ezért — úgy vélem —, hogy a központi intézkedésekben és az üzemi gyakorlatban is a jelentőségének megfelelő hangsúlyt kell hogy kapjon a takarmánygazdálkodás átfogó fejlesztése. A takarmánytermelés és betakarítás komplex gépesítése mellett kiemelt figyelmet kell fordítani a korszerű tartósításra, tárolásra, mert ennek jelenlegi elmaradottsága jelentős károkat okoz. Még számottevő tartalékok vannak a gyepterület gazdaságos hasznosításában is. Kedves Elvtársak! Zalában a szarvasmarhaállomány mintegy 40 százaléka kisüzemi — elsősorban háztáji — gazdaságokban van. Itt az állomány — bár mérséklődő ütemben — folyamatosan csökken. A kedvezőbb jövedelmezőségi feltételek, a közös és háztáji gazdaságok közötti termelési kapcsolatok erősítése révén ugyan átmenetileg javulhat a helyzet. De a háztáji gazdaságokban hosszabb távon az állomány fokozatos csökkenését — úgy vélem — nem lehet megállítani. Éppen ezért növelni kell a szocialista üzemekben a szarvasmarha-állományt, ami további nagyüzemi szakosított tehenészeti és hizlaló telepek építését teszi szükségessé. A megoldás itt nem problémamentes. Az iparszerű termelés, a korszerű technológia hatékony üzemeltetése megfelelő nagyságú terület- és állománykoncentrációt igényel. Ennek feltételei a mi megyénkben csak fokozatosan alakulhatnak ki. Ezért is szükséges a szövetkezetek közötti együttműködést és a közös vállalkozásokat szorgalmazni, s ennek anyagi érdekeltségét fejleszteni. Kedves Elvtársak! A miniszteri beszámoló foglalkozik azzal, hogy országosan a termelőszövetkezetek egyharmada — ez az arány a zalai szövetkezeteknél még ennél is magasabb — az átlagosnál lényegesen rosszabb közgazdasági, természeti, gyenge minőségű, kedvezőtlen domborzati viszonyok között gazdálkodik. Ezekben a gazdaságokban a termelési eredmények az átlagosnál jóval gyengébbek, magasabb költségráfordítással, ami azt jelenti, hogy a termelési bevételeik nem fedezik a kiadásaikat. Az állami támogatás jelenlegi rendszere jelentős segítséget nyújt az ilyen körülmények között gazdálkodó üzemeknek, azonban a bővített újratermelés feltételének megteremtéséhez és a személyi jövedelmek elvárható szintű növeléséhez általában nem biztosít lehetőséget. E gazdaságok fejlődésükben megrekedtek, beruházni tőkeszegénység miatt nem képesek. Az országos átlagtól való gazdasági elmaradásuk és egyben jövedelemkülönbségeik az elmúlt időszakban még tovább növekedtek. Ezzel a ténynyel és helyzettel számolni kell. Mindjárt felmerül a kérdés: mi lehet a megoldás? Nagyon összetett, bonyolult feladatról van itt szó. Én ezek közül néhányat emelnék csak ki. Mivel a népgazdaság érdekei és az itteni lakosság foglalkoztatása szükségessé teszi ezeken a területeken a termelést, továbbra is ajánlatos, szükséges e gazdaságok állami támogatásának rendszerét fenntartani, még azokkal a problémákkal együtt is, amivel Dimény elvtárs és a beszámoló is foglalkozott. Ennek anyagi