Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

909 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 910 készítményt kapni, hanem az, hogy a javulás ellenére is még mindig viszonylag kevés az olcsó húsféleség, az olcsó töltelékáru és a húsféleségek minősége terén is vannak még problémák. Arra kérjük az élelmiszeripar és a kereskedelem vezetőit, figyeljenek fel a szóvá tett, a munkások által kifogásolt problémára és hozzanak hatékony intézkedéseket ennék az ellátási problémának a megoldására. Az egyik legproblematikusabb és a közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdés a zöldség- és gyümölcsellátás mennyisége, minősége és — amint arról a miniszter elvtárs beszélt — nem utolsósorban a termékek ára. Tudjuk, hogy a zöldség- és gyümölcstermelés rendkívül munkaigényes, hogy a gépesítés rendkívül sokba kerül és emiatt a jövedelmezőség sem mindig kielégítő, és hogy végső soron csak a teljes gépesítés jelent megoldást. Hasonló helyzet az ipar számos területén is van. Itt is találunk munkaigényes termékeket, nehéz munkakörülményeket. A termelés jövedelmezősége sem mindig megfelelő. Mégsem mondhatunk le azokról az ipari termékekről vagy szolgáltatásokról, amelyekre a lakosságnak, a népgazdaságnak szüksége van és más forrásokból nem biztosíthatók. Arra kérjük a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek dolgozóit, az élelmezésügy irányítóit, hogy a jövőben tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a jobb zöldség- és gyümölcsellátás és az árak stabilitása érdekében. Ebben természetesen az iparnak is vannak feladatai. Meg kell gyorsítani a zöldség- és gyümölcstermelés gépesítését, a korszerű, olcsóbb csomagoló- és kiszerelő anyagok gyártását, könnyítve és jövedelmezőbbé téve a parasztság munkáját. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném még egyszer hangsúlyozni; a szakszervezetek egyetértenek a beszámolóval, egyetértenek azzal is, hogy a párt politikájának megfelelően az elmúlt években a paraszti jövedelmek az átlagosnál gyorsabban emelkedtek, és elérték a munkásságét. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a munkásság és a parasztság azonos jövedelmi szintje nem mindig jelent azonos életmódot, hogy a falusiak életkörülményei sok tekintetben ma is hátrányosabbak a városiakénál és a szociális és kulturális ellátásban, a szociális juttatásokban is van még bizonyos elmaradás a parasztságnál, amelyeknek a megszüntetése még előttünk álló feladat. A jövőben azonban a két osztály életszínvonalának kiegyensúlyozottabban kell emelkednie és mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy a helyes arányok egymástól j el ne szakadjanak. Érvényt kell szerezni annak az elvnek is, hogy a jövőben a jövedelmek még inkább a hatékonyabb munka, a több és jobb minőségű termelés függvényei legyenek. Ez fontos feltétele annak, hogy társadalmunk e két legnagyobb létszámú osztálya közötti szövetség még szilárdabbá váljon, tovább erősítve a népi hatalmat. A beszámoló foglalkozott a mezőgazdasági üzemek úgynevezett kiegészítő tevékenységével is. A szakszervezetek egyetértenek azzal, amit ezzel kapcsolatban Dimény elvtárs kifejtett. A kisegítő üzem feladata — a népgazdasági szintű gazdaságosság határáig — a mezőgazdasági termékek továbbfeldolgozása, a munkaerő folyamatos foglalkoztatása. Egyetértünk azzal is, hogy a mezőgazdasági üzemek élelmiszerfeldolgozó, és ehhez közvetlenül kapcsolódó tevékenységét fejlesszék. Azt is helyesnek tartjuk, hogy amikor a mezőgazdasági munkák megengedik, a tsz-tagság népgazdasági szempontból is szükséges ipari bedolgozói tevékenységet is végezzen. E szükséges és hasznos tevékenység mellett azonban népgazdasági, össztársadalmi érdekből fel kell lépni minden ezt meghaladó, a mezőgazdasági tevékenységgel közvetlen kapcsolatban nem lévő és nem a tagságot foglalkoztató üzleti, vagy spekulációs tevékenység, az olyan vállalkozások ellen, amelyek az állami iparból szívják el a munkaerőt és ugyanakkor a munkával arányban nem álló jövedelmekkel jelentős morális károkat okoznak. Tisztelt Országgyűlés! A szakszervezetek, a szervezett munkások nagy érdeklődéssel és nagy figyelemmel kísérik mezőgazdaságunk, élelmiszeriparunk fejlődését, hiszen életszínvonalunk jelentős tényezője az élelmiszerellátás minősége, mennyisége és nem utolsósorban a mezőgazdasági termékeik ára. Munkásosztályunk eddig is hajlandó volt, ezután is hajlandó minden segítséget megadni szocialista parasztságunknak. A szakszervezetek megtisztelő kötelességüknek tartják, hogy a munkásosztálynak ezt a tevékenységét segítsék, támogassák. Mindez tovább erősíti a munkás-paraszt szövetséget, szocialista fejlődésünk legfontosabb zálogát. A miniszter elvtárs beszámolójával egyetértek és azt elfogadom. (Taps.) ELNÖK: dr. Pethő Ferenc képviselőtársunk a következő felszólaló. DR. PETHŐ FERENC: Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által beterjesztett beszámoló első oldalának 1. bekezdésében a következőket olvashatjuk: az utóbbi évtizedben az élelmiszer-termeléssel szemben a társadalmi igény gyorsuló ütemben megnövekedett és szerkezetében megváltozott. A szocialista építés kezdeti szakaszában a mezőgazdaság és az élelmiszeripar közismert elmaradottsága miatt mennyiségi igények kielégítése volt az elsőrendű feladat. Ma és a jövőben a mennyiségi növekedés mellett előtérbe kerül a jobb minőség, a választék, az ellátás kiegyenlítettsége és folyamatossága iránti igény. Ezt követeli meg a nemzetközi munkamegosztásban való fokozottabb részvételünk, az élelmiszerexport terén meglévő lehetőségeink is. Ez a rövid, tömör megfogalmazás tökéletesen kifejezi a mezőgazdaság feladatát és felelősségét. Természetesen az élelmiszergazdaság ágazatokra, szakterületekre bomlik, és ezek kisebbnagyobb téglái e fontos népgazdasági ágnak. Az ágazatoknak, szakterületeknek szorosan kell kapcsolódni egymáshoz, közel egyforma ütemben kell fejlődniük, hogy a fent megfogalmazott követelményeknek eleget tudjunk tenni. Engedjék meg, hogy a Szabolcs-Szatmár me-