Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-12
911 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 912 gyei képviselők és választópolgárok nevében az élelmiszergazdaság egy volumenében nem nagy, de megyei szempontból mégis jelentős szakterületről, az almatermesztésről szóljak. A gyümölcstermesztés és ezen belül az almatermesztés az elmúlt évtized alatt rendkívül gyorsütemű területi fejlesztésen ment keresztül. A második ötéves terv időszakára eső fejlesztés különösen kedvezően érintette Szabolcs-Szatmár megye lakosságát, a nyírségi homokdombon gazdálkodó embereket. Itt megjegyzem, hogy ennek ellenére a termelőszövetkezetekben dolgozók közös munkából származó jövedelme még mindig 3000 forinttal alatta marad az országos átlagnak. A mezőgazdasági termesztés-politikán belül a gyümölcstermesztés fejlesztésével kapcsolatos párt- és kormányhatározatok helyesek és jelentősek voltak. Ez a program alapvetően hozzájárult nagyon sok állami gazdaság és termelőszövetkezet gazdálkodásának stabilizálásához, a dolgozó parasztság életszínvonalának emeléséhez és az export adta lehetőségek kihasználásához. Szabolcs-Szatmár megyében az említetteken kívül az almatermesztés jelenlegi szintre történő emelése alapját képezi más /mezőgazdasági ágazatok fejlesztésének is. Tömören fogalmazva: Szabolcs-Szatmár megyében az almatermesztés megkerülhetetlen és meghatározó termeléspolitikai és szociálpolitikai kérdéssé vált. Jelenleg a lakossághoz viszonyítva sehol a világon nem termelnek annyi almát és egyetlen ország sem exportálja almatermésének akkora hányadát, mint Magyarország. A megtermelt alma-mennyiségnek közel 50 százalékát SzabolcsSzatmár megye termelőszövetkezetei, állami gazdaságai és házikertjei szolgáltatják. Az 1969. évi adatok alapján országosan a mezőgazdasági bruttó termelés 2,9 százalékát, a növénytermelés bruttó értékének csaknem 5 százalékát az alma adta. Termelési értéke országosan azonos a szántóföldön termelt zöldségfélék együttes értékével. Szabolcs-Szatmár megyére vonatkoztatva egy-két számot: a növénytermelés bruttó termelési értékének 20 százalékát adja az alma, mindössze az ossz mezőgazdaságilag művelt terület 8 százalékán. Az almatermesztés helyzetét leghívebben a külkereskedelemben elfoglalt helye igazolja. Az 1969. évi országos kivitelnek 2,5 százalékát, az élelmiszergazdasági exportnak 11 százalékát az alma tette ki. Devizaértéke más termékkel öszszehasonlítva, az összes kivitelben a híradástechnikai termékekkel, az élelmiszergazdasági kivitelben pedig a bor exportjával azonos értékű. Az összes gyümölcs devizahozama — szintén 1969-es adatok alapján — 709,3 millió, ebből az alma 585,4 millió, vagyis az ossz gyümölcs devizaforint hozamának 82,5 százaléka. Érdemes megemlíteni, hogy az alma szinte egyetlen olyan termék, amelynek termelői értékesítési átlagára 1960-tól 70-ig alig változott. Az almatermesztéshez szükséges ipari termékeik áremelkedését (a gépek, eszközök, növényvédőszerek) a bérekben történt változást, az átlagtermések növelésével, a termelékenység fokozásával eddig ellensúlyozni lehetett. A sokak által kedvezőnek ítélt gyümölcstermesztés és ezen belül az almatermesztés érdekében azért kértem szót, hogy időben hangsúlyozzuk az almatermesztés rekonstrukciójának szükségességét. A kormányhatározatok végrehajtásáról szóló beszámoló 38. oldalán a következők állnak: ,,A gyümölcs- és szőlő-termelési ágazatokban is jelentkeznek feszültségek. Az elmúlt években az állami támogatás megszüntetése, illetve csökkentése negatív hatást gyakorolt és a síkvidéki homoki szőlőknél, az őszibaracknál, a télialmánál az üzemek jelentős része még az indokolt felújítást sem végzi el." (Talán helyes lenne úgy fogalmazni, hogy nem tudta elvégezni.) „Ez a tendencia mind a hazai ellátásra, mind az exportra kedvezőtlenül hat. A helyzet javítására, a feszültségek felszámolására széles körű vizsgálat alapján 1972 év végéig fejlesztési javaslatokat dolgozunk ki." Eddig az idézet. Az almatermesztés területén meglevő feszültség Szabolcs-Szatmár megyét érinti a legsúlyosabban. Ezt azért hangsúlyozom, mert — mint már említettem — megyénkben az almatermesztés, a termelés politikai kérdések mellett szociálpolitikai kérdéssé vált. Ahhoz, hogy a belföldi szükségletet és a keretszerződésekben rögzített export-mennyiséget továbbra is meg tudjuk termelni, ésszerű programra van szükség. Az 1972. év végéig elkészítendő javaslat és állásfoglalás elengedhetetlen, mert a gyümölcstermesztés nehézipara, a faiskolai termesztés csak három évvel korábban megfogalmazott koncepció alapján tudja a szükséges gyümölcsfaoltványokat előállítani. Az almatermesztés rekonstrukciójának — többek között — három alapvető oka van. Szabolcs-Szatmár megyében az almaültetvények 30 százaléka 20 évesnél idősebb, termőképessége csökkent. Az importáló országok — a Szovjetunió, NDK, Csehszlovákia, és a többi országok — igénye a fajták tekintetében megváltozott. Korszerűbb, termelékenyebb ültetvényekre van szükség, hogy az almatermesztésre alkalmatlan, általában 40—50 mázsa/hektár termésmennyiségre képes homokbuckás területeket átadhassuk megfelelőbb hasznosításra, úgy, hogy az évenként szükséges alma mennyisége ne csökkenjen. Megyénkben az almatermő terület rekonstrukciós problémáit több alkalommal vitattuk. A viták végeredménye az, hogy ebben a kérdésben a termelés és a kereskedelem tökéletesen egyetért. Természetesen vannak kérdések, amelyekben nem értünk egyet. Az előttem felszólaló képviselő elvtárs említette az árak kérdését. Azt mi sem tudjuk — termelők — hogy a tőlünk 3 forintért megvásárolt alma, mire Budapestre érkezik, miért kerül 8 forint 50 fillérbe. Felmérve megyénk állami gazdaságainak és termelőszövetkezeteinek helyzetét, megállapítható, hogy a harmadik és a negyedik ötéves tervidőszakban végzett járulékos (beruházás, a szarvasmarha- és sertésprogramba való bekapcsolódás, az erő- és munkagépeknél tapasztalható áremelkedés teljes mértékben lekötötte gazdaságaink fejlesztési alapját. Tisztában vagyunk népgazdaságunk teherbíróképességével, tudjuk,
