Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

907 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 908 esetleg ha mód van rá, beruházási lehetőséget szíveskedjék teremteni. Az alkatrészellátás további javítása érdekében még mindig sokat és sok helyen lehet tenni. Igaz, én csak a KGM vállalatokat érintettem. Említettem Horgos elvtársat. Horgos elvtárson sok minden múlik, hogy az előbb említett kooperáció jó lesz-e vagy sem. Annál is inkább, kedves képviselő elvtársak, mert az írásbeli beszámoló sokszor említette a komplex géprendszereket, a gyárszerű termelést. A gyárszerű termelés nem tűrheti meg az alkatrészhiányt. Ha ez bekövetkezik, csak a kár lesz nagy, és kérdés, hogy tudunk-e vele hadakozni, vagy sem. Szerintem tudunk. Kedves Elvtársak! Az 1960-as évek közepén sokszor adódott sakk-matt helyzet. Ezt úgy értem, hogy nem volt alkatrész, és kívülről, külföldről kellett hozni. Előfordul ez most is. Rugalmasabb, jobb kereskedelmet, jobb megértést és a mezőgazdasági üzemeknek az elismerését kérném. Szerintem megvan a lehetőség arra, hogy az elégtelen ipari háttért rendbehozzák, annál is inkább, mert csak egy dolgot kell csinálni, a Kohó- és Gépipari Minisztériumnak több határozatát, amelyeket régebb idő óta meghoztak, végre kellene hajtani. Ha végrehajtanák, szerintem nagyon sok kérdés, nemcsak a mezőgazdasági gépalkatrész-, hanem az egész népgazdaságot érintő alkatrész-probléma is megnyugodnék. Köszönöm türelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK: Nemeslaki Tivadar képviselőtársunk felszólalása következik. NEMESLAKI TIVADAR: Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elvtárs beszámolója jogos elégedettséggel szólt a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és a fagazdaságban elért eredményekről. Az elért eredmények valóban nagy jelentőségűek. Kialakultak a szocialista élelmiszergazdaság szervezeti formái, megteremtődött a mezőgazdaság műszaki, technikai bázisa, és — ami semmivel sem kisebb jelentőségű — erősödött a parasztság szocialista tudata. Jelentős eredmény, hogy a munkáshatalom következetes politikájának eredményeként a parasztság átlagjövedelme elérte a munkásosztályét. A paraszti élet szebbé, gazdagabbá, kulturáltabbá vált. A Magyar Szocialista Munkáspárt következetes, helyes agrárpolitikája, a dolgozó parasztság munkája és 13 munkásosztály segítsége nyomán létrejöttek a szocialista mezőgazdaságban és az ehhez szorosan kapcsolódó élelmiszeriparban azok az emberi és technikai feltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy az élelmiszergazdaság á magyar népgazdaság igényeit, különösen a ibelső élelmiszerellátást magasabb színvonalon elégítse ki. Ezt a tényt a munkások, a szervezett dolgozók örömmel és elismeréssel nyugtázzák. Az ipar és a mezőgazdaság, a munkásosztály és a parasztság élete, tevékenysége ezer szállal kapcsolódnak egymáshoz. A köztük lévő szövetség a népi hatalom alapja, további szocialista fejlődésünk légfőbb záloga. Viszonyukban dominál a közös munka, a közös érdek és a szocializmus teljes felépítésének közös célja. A szakszervezetek teljes egészében egyetértenek azzal, hogy az élelmiszergazdaság eredményeiben döntő szerepe van a szövetkezeti parasztság és az élelmiszeriparban dolgozók szorgalmas munkájának, annak az áldozatos erőfeszítésnek, amely az időjárás okozta nehézségek leküzdésében is számos alkalommal megnyilvánult. A munkásosztály a mezőgazdaság szocialista átszervezésétől kezdve napjainkig a közös cél megvalósításától, a kölcsönös érdekeltségtől vezérelve, sohasem habozott a nehéz időkben — és ezentúl is — önzetlenül segítséget nyújtani a mezőgazdaságnak, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemeknek. Ennek is nagy szerepe volt abban, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek sikerrel küzdöttek le az indulás nehézségeit és évről évre javultak eredményeik. Tisztelt Országgyűlés ! Az élelmiszergazdaság nagyarányú eredményeit elismerve és Dimény elvtárs beszámolójával egyetértésben kívánok néhány problémával foglalkozni, illetve arról szólni, hogy mit várnak a szakszervezetek a mezőgazdaság és az élelmiszeripar dolgozóitól és irányító szerveitől. A valóban elismerésre méltó eredmények mellett is ma számos olyan problémával, gonddal találkozunk a lakosság ellátásában, amit a munkások, a szervezett dolgozók gyakran szóvátesznek. A teljesség igénye nélkül szeretnék szólni néhány olyan élelmiszerellátási problémáról, ami ma még gondot jelent a lakosság ellátásában. A kenyérellátás helyzetével kezdeném. Itt megint elismeréssel kell szólni és örömmel fogadni azt a tényt, hogy az ország kenyerét már évek óta a hazai termelésből sikerül biztosítani. Miközben az ország lakossága megnyugvással veszi tudomásul ezt az eredményt, a mindennapi kenyér-ellátással mégis sokan elégedetlenek, mert gyakran nem megfelelő a kenyér minősége, és nem kielégítő a választék. Mindannyian tapasztaljuk, hogy egyes üzletek előtt hosszú sorok állnak a kenyérért, a jó kenyérért, tehát nem mindenütt és nem mindig rossz a kenyér minősége. Ezért meg kell és meg is lehet találni annak a módját, hogy mindenkor elfogadható minőségű kenyér kerüljön az emberek asztalára. A másik hasonlóan részben megoldott dolog a húsellátás. Az elmúlt években a párt- és kormányintézkedések hatására nagymértékben fejlődött és magas szintre emelkedett a baromfi- és a sertéshús termelés. Ennek nyomán lényegesen javult az ellátás. A húsellátás, főleg a városokban, megoldottnak tekinthető. A húsfogyasztás szintje gazdaságunk fejlettségét tekintve kielégítőnek mondható. A közelmúltban a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére hozott kormányintézkedések remélhetőleg itt is hamarosan éreztetni fogják kedvező hatásukat és ez a probléma is megoldódik. A lakosság húsellátásában tehát ma nem az jelent gondot, hogy nem lehet húst vagy hús-