Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

905 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 906 teleket kell törleszteniük, de megnövekedett a forgóeszköz-szükségletük is, ennek kapcsán növelték az ipari eredetű beszerzéseiket. Mindezt a következmények miatt teszem szóvá, A termelőszövetkezetek jelentős részében még javuló termelési színvonal mellett sem kielégítő a gazdálkodás biztonsága. A gazdaságok számottevő részénél állandósulnak a pénzügyi zavarok annak ellenére, hogy a szektor egészében esetleg a jövedelem a tervezett szinten alakul. A hiányok utólagos rendezgetése a dolog természeténél fogva olyan, hogy megszünteti a gazdálkodás önálló karakterét, csökkenti a kezdeményező készséget, a kockázatvállalás képességét. Olyan eset is akad — és sajnos ezek szaporodnak — hogy az üzemek inkább vállalják a termelési alapok csökkenését, néha még a szabálytalanságot is, mint az elhúzódó veszteségrendezést, az egyre szigorúbb számonkérést, a szanálásokat. Azt hiszem nem kell részletezni, hogy ez milyen károkat okozhat. Ahhoz, hogy a szabályozókat rugalmasan kezelhessük, s továbbra is a célravezető közgazdasági irányítási módszerek nyerhessenek alkalmazást — egy-egy időszakban célszerű lenne szilárdabb cserearányokat tartani a mezőgazdasági és ipari termékek között. Emellett segíteni kell a termelőszövetkezeteket abban, hogy biztonsági alapjaikat növelhessék, és a kölcsönös támogatást megszervezhessék, saját erőforrásaikból hidalhassanak át átmeneti nehézségeket. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül arról szeretnék szólni, hogy öt éve jöttek létre a mezőgazdasági termelőszövetkezetek újtípusú érdekképviseleti szervei, a területi szövetségek és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa. Az élelmiszergazdaság fejlődéséből a maguk sajátos szerepének megfelelően ezek a szervek is kivették részüket. A TOT országos jelleggel, a területi szövetségek gazdasági területükön, de megyei szinten, társadalmi módszerekkel segítik a termelőszövetkezetek gazdálkodását, és annak megoldásra érett problémáit rendszeresen az állami és társadalmi szervek elé tárják. Az érdekképviseleti szervek részt vettek az állami intézkedések kidolgozásában is, a döntés-előkészítő munkában már előre fel lehetett mérni az intézkedések várható hatásait. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa lényegében azt a feladatot vállalta, hogy a szövetkezetek gazdálkodási, működési feltételeinek kialakításában érvényesítse a gazdaságok és a tagság érdekeit. A területi szövetségek a lehetőségek kiaknázásával teszik ugyanezt. Ügy érezzük, hogy ez a munka a népgazdasági érdekeknek megfelelően alakul, s ezt így kívánjuk folytatni továbbra is. Szeretném kérni, hogy a társadalmi és állami szervek építsenek még jobban erre a komoly társadalmi erőre, támogassák ezeket a szerveket, növeljék tekintélyüket. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek és azok tagsága meggyőződéssel sorakozik fel a párt és a kormány agrárpolitikája mögé, a munkás-paraszt szövetség szellemében odaadóan dolgozik a reája háruló népgazdasági feladatok teljesítésén. A kiküldött anyagot és a miniszteri beszámolót elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Mateovics József képviselőtársunk. MATEOVICS JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Hozzászólásomban egy témával szeretnék foglalkozni, ez pedig az alkatrészellátás. Dimény elvtárs írásbeli beszámolójában azt olvastam, hogy gyakran elégtelen ipari háttér mellett kell a nagy dolgokat megoldani. Ilyet, mint a gazdasági hatékonyság, a termelés fokozása, a gazdaságosság különböző kérdései. Visszagondolva a beszámolási időszak alatti nagyon problematikus alkatrészellátásra, a beszámolóban jelzett ékszíj-, gumi és egyéb problémákra, amelyekről az elmúlt időszakban minden fórumon, — sajtóban, rádióban, televízióban — sok szó esett, nagyon sok embert lekötött, sok ember idegeit koptatta ; koptatta a képviselő elvtársak idegeit, koptatta a miniszter elvtársak idegeit, és nagyon sok tsz-elnöknek, nagyon sok érdekeltnek kopott az idege. A baj okát abban látom, hogy az illetékes kohó- és gépipari vállalatok, amelyek a legtöbbet tehettek volna a kérdés megoldásában, emberi oldalról nem értették meg ezt a nagy problémát és sajnos a nagyon krónikus, nagyon problematikus kérdés 1971-ig kísért bennünket. A kohó- és gépipari vállalatok nem ismerték fel, hogy a mezőgazdasági üzemek jelentős felvevőpiacot jelentenek. Nem történt rendszeres ellenőrzés a KGM részéről, a vállalatokat nem számoltatták be. Ezt 1971-beh Horgos elvtársék nagyon helyesen rendezték. Az 1971-ben hozott intézkedések — hozzáteszem rendkívüli intézkedések voltak — megfelelő eredményre vezettek. Felvetődik a kérdés, hogy nem lehetett volna-e korábban ilyen intézkedéseket hozni a kohó- és gépipari tárca részéről. Szerintem igen, lehetett volna és kellett volna is. A gép- és alkatrészhiány miatt például Pest megyében 1970-ben több mint tízmillió forint kár származott. Ahhoz, hogy az alkatrész és a műszaki anyagok zavartalan ellátása megoldódjék, a KGM-vállalatoknak és más vállalatoknak is hatékonyan kell közreműködniük. A hatékonyság alatt értem: az alapanyag-ellátás, a kooperációs szolgáltatás — itt a kovácsolási termékekre gondolok, öntöttvasgyártásra gondolok, hőkezelésre, egyéb olyan kooperációs tevékenységre, amivel a mezőgépipar nem rendelkezik, de az általános kohóipar rendelkezik. Az általános alkatrész-kérdés rendezésére a Gazdasági Bizottság 10172-es számú döntésével nagyon kedvező helyzetet teremtett akkor, amikor a Mezőgéptrösztöt korszerűsítette, amikor a gyártást, forgalmazást egy kézbe vonta össze, s ezzel megteremtette annak lehetőségét, hogy a problémák megoldódjanak. Ahhoz, hogy a jövőben az alkatrészellátás rugalmasabb legyen, kérem a kormányt, hogy a Mezőgéptröszt részére jobb, forgóeszközellátást