Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

891 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 892 a megye hátrányos helyzetére való tekintettel a megkülönböztetett támogatás fokozását elsősorban a kedvezőtlen termőhelyi adottságokkal rendelkező szövetkezetek termelésének fejlesztéséhez. A szarvasmarha-program keretében itt sok lehetőség kínálkozna, pénzügyi támogatással kellene ezt elősegíteni, mert szövetkezeteink zöme tőkeszegény, saját erőből nem képesek jelentős fejlesztést megvalósítani. Az állami gazdaságoknál valamivel jobb a helyzet, ezt az ő eredményeik is bizonyítják. Minden termékféleségből többet termelnek három-öt mázsával, mint a hasonló körülmények között gazdálkodó szövetkezetek. De a szövetkezetekben az alacsony színvonalú vezetés mellett korszerűtlen és elavult a gépi technika is, továbbá kevés műtrágyát tudnak felhasználni; míg az állami gazdaságok hektáronként 401 kilogramm hatóanyagot, addig a termelőszövetkezeti szektorban csak 198 kilogrammot használnak fel. Ennek több oka van, de a leglényegesebb a pénzügyi nehézség. Amikor van műtrágya, még nem tudnak fizetni, amikor meg már fizetni tudnának, már nem lehet műtrágyát kapni. Mint jelenleg is a foszfor-műtrágya esetében van, és anélkül vetnek. Szocialista építőmunkánk során nagyon sok példa volt már arra, hogy felkaroltuk a gyengébbeket. El kellene gondolkozni azon, hogy milyen módon lehetne megkülönböztetett támogatással a gyenge szövetkezeteket gyorsabb ütemben fejleszteni. Megítélésem szerint ebben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak kellene kezdeményezőbbnek lennie. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy végezetül választókerületem három problémáját említsem meg, és kérjem miniszter elvtárs támogatását meglevő gondjaink enyhítéséhez

v Első helyen a világhírű Tokaj hegyaljáról szeretnék szólni, amelyet sokan — köztük külföldiek is — nemzeti kincsünknek neveznek. Ügy gondolom, nem ok nélkül. Ezt támasztja alá a legutóbbi borvilágversenyen elért eredményünk is, amely szerint 21 benevezett borból 19 aranyérmet és egy ezüstérmet szerzett. Az utóbbi években jelentős előrelépés történt a hegyalján is. A nagyüzemi szőlőtermesztésben biztonságosan nagy termést és jó minőséget érnek el. Nem ritka a 40—50 mázsás katasztrális holdankénti termés, és ilyen körülmények között a szőlőtermesztés gazdaságos. De nem ilyen a helyzet a szakszövetkezetek saját művelésű területein. Itt a 15—20 mázsás átlagtermés mellett már ráfizetéses a szőlőtermesztés, s ennek következtében egyre több szőlőterület marad műveletlenül a domboldalakon, és pusztul ki. A Tokaj hegyaljai Rekonstrukciós Bizottság igen jelentős munkát végzett az utóbbi években és elkészített több javaslatot a hegyaljára vonatkozóan. Igaz, hogy ezek megvalósítása jelentős pénzbefektetést igényelne, és én is tudom, hogy a népgazdaság nincs olyan helyzetben, hogy ezt máról-holnapra ki tudná elégíteni. Egyelőre nem is kérünk többet, csak annyit, hogy a hegyaljai bor forgalmazásával képződő nyereség — beleértve az exportból származót is — ne kerüljön elvonásra és más területen felhasználásra. Megoldást kellene keresni olyan szőlőművelő gépek előállítására, amelyek a szőlőtermesztés munkáit a domboldalon is képesek lennének elvégezni. A szőlő növényvédelme pedig megkívánná, hogy egy nagyteljesítményű permetező helikopter álljon a gazdaságok rendelkezésére, esetleg társulás formájában is, de az ehhez szükséges pénzügyi fedezettel ma az ott gazdálkodó egységek nem rendelkeznek. A második ilyen probléma: népgazdasági gond, de szerencsi gond is, a cukorrépatermesztés problematikája. Mi a népgazdasági igények kielégítése céljából meggyőző szóval fordultunk a mezőgazdasági üzemek vezetőihez, hogy növeljék a cukorrépa vetésterületét, annak ellenére, hogy egyre kevesebb dolgozó vállalkozik a répa hagyományos módon való termesztésére. Az eredmény az 1970. évi 9600 hektárral szemben 1972-ben 11 136 hektár szerződött terület lett. A jövő útja ezen a területen is a gépesítés, és mi az országos átlaghoz képest a már előbb említett tőkeszegénységből eredően alig a felénél tartunk a répa gépesítésének, mint az országos átlag. Ez évben jelentősen szerettünk volna előbbre lépni, de a betakarítógépek nem érkeztek időben. Sajnos a szerencsi járásban igényelt tíz betakarító gépsorból október l-ig csak négy érkezett meg, a répát pedig be kell takarítani, így most a szövetkezeti vezetők répásokat toboroznak és egymást licitálják túl munkabér-vonatkozásban. Holdanként ma már 1400—1600 forintot fizetnek a répa feltisztításáért, három évvel ezelőtt ugyanezért a munkáért az állami gazdaságokban 700 forint körüli összeget fizettek. Azt kérném, a munka jobb összehangolásával érjük el, hogy a jövőben ne ismétlődjék meg hasonló helyzet és az igényelt gépek a termelési fázis leglényegesebb szakaszában, a betakarításnál álljanak az üzemek rendelkezésére. Szerencsen dolgozik az élelmiszergazdaságnak másik jelentős üzeme, a csokoládégyár, mely jövőre ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. A régi gyár eléggé megöregedett és kicsinek bizonyul. Termelése 1938-hoz képest több mint hússzorosára emelkedett. Ugyanezen idő alatt a termelőüzemei alig nagyobbodtak. Örömmel vettük a döntést, hogy a régi gyár mellett új üzemcsarnok épül, azonban a kivitelezés során, mint egyéb más területen, itt is jelentkeznek a gondok. Késik az ütem, ezzel egyidőben nő a költség. A tervezett gépeket nem mindig lehet beszerezni, helyettük másokat kell beépíteni, ezek a legtöbb esetben drágábbak. Mindezek késleltetik az annyira várt üzem termelésbe lépését, és ez sok pénzügyi problémát okoz. Ami rajtunk múlik — szocialista szerződés keretében —, mindent megteszünk a munka időben és jó minőségben történő elvégzéséhez, a beruházókkal és a dolgozókkal együtt. De sajnos, rajtunk kívül álló pénzügyi problémák is vannak és ez kétségessé teszi az üzem időben történő munkába állását. Ezért kérném a meglevő akadályok elhárításához a miniszter elvtárs segítségét. Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek, hogy választókerületem néhány sajátos problémáját említettem felszólalásomban, de úgy gondolom, másutt is vannak hasonló gondok, s ezek megoldása mindannyiunk érdeke lenne. A magam részéről a jelentés megállapításaival, továbbá a