Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

893 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 894 miniszter elvtárs által elmondottakkal egyetértek és elfogadom, gyakorlati megvalósítását képviselői munkámban is támogatni fogom. A beszámolót a tisztelt Országgyűlésnek is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Szabó Imre képviselőtársunk. SZABÓ IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Az élelmiszergazdaság négyéves — és ezen belül a termelőszövetkezeti gazdaságok — eredményei bizonyítják, hogy a gazdaságirányítás 1968 januárjában bevezetett rendszere a mezőgazdaságban is sikeresen vizsgázott. Az eredmények pártunk politikai célkitűzéseinek realitását bizonyítják, s egyben arra is utalnak, hogy ezeket a célokat a kormány és az ágazatot közvetlenül irányító minisztérium intézkedései alapján — gondoktól, nehézségektől ugyan nem mentesen — mezőgazdaságunk dolgozói jól valósítják meg. 1967-ben az Országgyűlés alkotta 1967. évi termelőszövetkezeti és földtörvény jól segítette az eredmények elérését. A tsz-parasztságnál nagy egyetértésre talált, hogy világosabbak lettek jogaik, kötelességeik, ugyanakkor megszűntek a földigénylések, a háztáji illetményföldekért való zaklatások, az e körül folyó viták. A fejlődés gyors dinamikája indokolttá tette az egységes szövetkezeti törvény megalkotását, ami tovább segíti az egész szövetkezeti mozgalmunkat, a szövetkezetek és a vállalatok együttműködését, az egész élelmiszergazdaság és az ehhez kapcsolódó ágazatok fejlődését. Az egyszerű parasztemberekből lett nagyüzemi vezetők a tsz-tagság egyetértő támogatásával, jó hozzáállásával élni tudtak azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az önálló vállalati gazdálkodás adott számukra. A tervutasítás nélkül is tudtuk, hogy mi a kötelességünk, hogy mit vár tőlünk pártunk és kormányunk, a dolgozó nép. Megyénk termelőszövetkezeti parasztsága úgy ítéli meg, hogy azoknak az elvárásoknak, amelyeket ta munkásosztály és az egész dolgozó magyar nép elvárt a szocialista nagyüzemektől, összességében megfeleltünk. Az elért eredményekhez szűkebb hazánk, Heves megye parasztsága is erejéhez mérten hozzájárult. A megyén belül szűkebb területünk, a gyöngyösi járás termelőszövetkezeti gazdaságainak termelése 1968-hoz viszonyítva 115 százalékkal emelkedett. Javultak a megye parasztságának jövedelmi viszonyai. Kedvezően alakult a parasztság szociális, kulturális helyzete és munkakörülményei. A megyén belül mind több azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, amelyek a községek művelődési házakkal kapcsolatos anyagi gondjait átveszik, fenntartásukról gondoskodnak, illetve ahhoz hozzájárulnak. Ez különösen a kulturális helyzet alakulására van igen jó hatással. A termelőszövetkezeti gazdaságok fennállásuk óta idén érték el a kenyér- és takarmánygabonából az országos átlagot, hektáronként 33 mázsás átlagtermést takarítottunk be. Ismerve a megye adottságait, az elért eredmények jónak mondhatók. Az egri és a mátraaljai borvidéken a korábbi években végrehajtott szőlő-rekonstrukció hatására szőlőből rekordtermés várható. A kormány intézkedéseinek hatására megállt a zöldség- és a cukorrépa vetésterület csökkenő tendenciája. Az 1972. évi zöldségtermő terület 5,7 százalékkal magasabb, mint az előző évi terület volt. A zöldségtermesztés kedvező irányú alakulásához a kormányhatározat pozitív hatása mellett — úgy gondolom, ezt is el kell 'mondanom — hozzájárult Heves megye termelőszövetkezeti parasztságának öntudata is, annak a megértése, hogy a zöldségtermesztés fejlesztése országos érdek, a lakosság jobb, fokozottabb ellátását, életszínvonal-politikánk sikeres megvalósítását szolgálja. A mezőgazdaságban dolgozók jó érzéssel és köszönettel vették a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elvtárs meleg hangú megnyilatkozását, amelyben elismerését nyilvánította a gabonabetakarításban történt helytállásért, a fáradságot nem kímélő munkáért. A közös gazdaság vezetése, a sajtó és egyéb hírközlés mellett, széles könben ismertette a dolgozókkal, a termelőszövetkezeti tagsággal a meleg hangú elismerést. Tisztelt Országgyűlés ! Az elért kedvező eredmények mellett a mi vidékünkön, megyénkben is akadnak problémák, gondok, amelyek közös erőfeszítéssel, a munkás-paraszt szövetség további erősítésével megoldásra kerülhetnek, ez azonban egyrészt helyi, másrészt országos intézkedéseket kíván. A miniszter elvtárs előterjesztése foglalkozik a sertéshús-program sikeres megvalósításával, a célkitűzés határidő előtti teljesítésével. Megyénkben is a tanácsi szektorban a sertéshús termelése, a vágósertés értékesítése az 1970. évi szinthez viszonyítva 1971-re 161 százalékra nőtt, míg ez évben várhatólag 206 százalékra növekszik. Célkitűzésünk, hogy a növekvő állatállomány számára az abraktakarmányt is saját magunk termeljük meg. A kedvező eredmény és a tsz-ben dolgozó nők jobb munkafeltételeinek biztosítása, a második műszak idejének csökkentése indokolttá tenné, hogy javítsuk a falusi lakosságnak friss húsés töltelékáruval való ellátását, elsősorban a nyári és az őszi betakarítási időszakban. A napi elfoglaltság, valamint a szövetkezetek nagy részének anyagi adottságai nem teszik lehetővé, hogy naponta friss, meleg ételt biztosítsanak tagjaik számára, valamint ilyen irányú beruházást végezzenek. Ezen azzal szükséges segíteni, hogy a munkából hazamenve a tsz-tagság friss hús- és töltelékáruhoz könnyebben jusson hozzá. Ma már a szalonna a parasztember számára sem csemege, mint a felszabadulás előtti időszakban volt. Igénylik az emberek a változatos étkezést, erre az igényük, anyagi lehetőségük is megvan. Tehát vásárlási lehetőséget kell számúkra biztosítani. Ügy gondolom, hogy erre ma már a központi alapok is lehetőséget teremtenének, valamint Indokolja a probléma megoldásának elősegítését az is, hogy a közös gazdaságok mellett a háztáji gazdaságok is jelentős mértékben hoz-