Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

889 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október ÍO-én, kedden 890 szóló sajtócikkekkel, valamint rádió- és tv-tudósításokkal. A sok helyes, közvéleményt formáló és alakító tudósítás mellett azonban előfordulnak szélsőséges eseteket ismertető és azokból általános következtetéseket levonó tudósítások is. Eredményeként igen gyakran alakul ki helytelen szemlélet és nem egy esetben elmarasztalás a mezőgazdaság területén dolgozó emberekről. Nem egy esetben a mezőgazdaság dolgozóit marasztalják el akkor is, amikor a kereskedelem rossz áruterítési gyakorlata miatt nem találni megfelelő áruválasztékot a piacon, vagy éppen azoknak az árai magasabbak, mint ahogy azt a fogyasztó szeretné. Bár ezek miatt én magam is sokat bosszankodom, és értetlenül állok szemben a tényekkel. Nem tudom megérteni például azt, hogy a kilogrammonként 5—6 forintért felvásárolt csemegeszőlőből hogyan lehet a piacon. 12—13 forintos szőlő. Hasonló volt a helyzet a 2 forintért felvásárolt dinnyénél is, amelynek ára a piacon 5—6 forint volt. Gyakori eset, hogy a felvásárlási ár a fogyasztói árnak még 50 százalékát sem teszi ki. De azt hiszem, hogy az említett példákhoz hasonlót többet lehetne felsorolni és kívánatos lenne az ilyen árfelhajtó törekvések korlátok közé szorítása is. Kedves Elvtársak! Az élelmiszergazdaság általános helyzetét tekintve a magam részéről egyetértek a rendelkezésünkre bocsátott jelentés megállapításaival, valamint a dr. Dimény Imre miniszter elvtárs által elmondottakkal. Az élelmiszergazdaság területén elért fejlődés rendkívül nagy jelentőségű, mindezt egy viszonylag fiatal, rövid termelési múlttal rendelkező szocialista mezőgazdaság produkálja, nem egy esetben a szélsőséges időjárással is megküzdve. Mindannyian személyes résztvevői vagyunk annak a nagy átalakulásnak, amely az utóbbi években végbement a magyar mezőgazdaságban. Esetenként szinte hihetetlennek tűnik az a gyors változás a termelési eljárásokban és a munka természetének megváltoztatásában, amely két-három év alatt is végbemegy. Az elmúlt évek mezőgazdasági eredményei egyértelműen bizonyítják, hogy a magyar parasztság helyesen cselekedett, amikor a párt által mutatott utat, a szocialista nagyüzem útját választotta jövőjének. Az átalakulás politikai jelentősége mellé ma már egyre több olyan kimagasló termelési eredmény is párosul, amelyek csak a szocialista nagyüzem keretei között valósulhatnak meg. A mezőgazdaság dolgozói mindennapos áldozatkész munkával tevékenykednek azért, hogy a mezőgazdaság a népgazdaság megbízható és szilárd ágazatává fejlődjön és minél rövidebb idő alatt megszabadítsa azoktól a gondoktól, amelyek ma még jelentkeznek, amelyekről itt az Országgyűlés előtt a miniszter elvtárs is szólott. Ügy gondolom, a gyorsütemű fejlődést bizonyító adatokat itt szükségtelen idézni, mert azokat a minisztérium által rendelkezésünkre bocsátott jelentés, statisztikai zsebkönyv, és a miniszter elvtárs által elmondottak kézzelfoghatóan bizonyítják, meglevő gondjaink legtöbbje pedig olyan, amely a gyorsütemű társadalmi fejlődés talaján születik, majd megoldódik és helyére új keletkezik. Az életszínvonal növekedése, az élelmiszerfogyasztás szerkezeti változása egyre nagyobb feladatokat állít az élelmiszergazdaság elé. Ezt az igényt igyekezett és meggyőződésem, hogy a jövőben is igyekezni fog jól kielégíteni. Mint a népgazdaság valamennyi területén, úgy az élelmiszergazdaságban is új helyzetet teremtett az 1968-ban bevezetésre kerülő új irányítási rendszer. Azonban az áttérés igen sokféle mezőgazdasági nagyüzemet talált. Sokan közülük nem rendelkeztek azokkal a személyi és tárgyi feltételekkel, amelyek az eredményes, önálló, vállalatszerű gazdálkodáshoz szükségesek lettek volna. Ezeknek a szövetkezeteknek a többsége a kedvezőtlen termőhelyi adottságokkal rendelkező gazdaságok közül kerül ki, még a megkülönböztetett ártámogatás ellenére is. Az ilyen szövetkezetek sok nehézséggel küzdve, alacsony eszköz-ellátottság mellett, nehezen tudnak igazodni az eléggé gyorsan változó közgazdasági környezethez és az átlagosnál jóval alacsonyabb részesedést tudnak fizetni tagjaiknak, akik sok esetben igen mostoha körülmények között kénytelenek dolgozni. így az országos 19 ezer forintos, egy tsz-tagra eső részesedés mellett Borsod megye csak 15 ezer forintot tud fizetni, de elég gyakori a 12—13 ezer forintos egy tagra eső részesedés is, az alacsony szintű részesedés pedig kedvezőtlenül hat a vezetés színvonalának alakulására is. A jól felkészült vezető szakemberek az ilyen szövetkezetekbe nem szívesen mennek dolgozni, de akik ott vannak, azok is igyekeznek más, kedvezőbb körülmények közé kerülni, vagyis jobb szövetkezetekben kívánnak dolgozni. Borsod megye szövetkezetei közül sokan vannak, amelyek az említett gondokkal küzdenek. Sok a lejtős területen gazdálkodó és magas költséggel termelő szövetkezet. 119 közülük úgynevezett gyenge kategóriába sorolt szövetkezet. Felvetődik a kérdés, mi legyen ezekkel a szövetkezetekkel és az itt dolgozó emberekkel. Van-e itt lehetőség és érdemes-e befektetést eszközölni? A gyakorlat által bizonyítottan is igennel kell válaszolni. A megye terméseredményeiben olyan fejlődés van, ami ezt egyértelműen igazolja. így például ez évi búzaátlag termésünk 26 mázsa hektáronként, a kukorica pedig megközelíti vagy talán még is haladja a 30 mázsát ; a megye mezőgazdasági termékére pedig a népgazdaságnak is szüksége van. Üzemeink évenként mintegy 11 ezer vagon gabonát, 1200 vagon vágósertést, és 1800 vagon vágómarhát biztosítanak a népgazdaságnak, hogy csak a nagyobbakat említsem. Ezen túl üzemeink jól viszonyulnak a népgazdasági igények kielégítéséhez is. Az elmúlt években nem vágták ki tömegesen sem az anyakocákat, sem a szarvasmarhát. Éppen ezért több kritikai megjegyzés hangzik el a szarvasmarha-program keretében meghirdetett támogatási rendszerről, amely a 20 ezer forintos nagyobb összegű állami támogatást csak a bázisszámon felüli fejlesztéshez biztosítja. Kérném a miniszter elvtársat ennek megvizsgáltatására és ha indokoltnak látszik, a kívánatos konstrukció módosítására. Kérem továbbá