Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-12

887 Az Országgyűlés Í2. ülése, 1972. október 10-én, kedden 888 parasztság jövedelme vonatkozásában is jelentős. Helyes a háztájit mindinkább a nagyüzemi termelés szerves részének, üzemágának tekinteni, és biztosítani, hogy a háztáji nem a nagyüzemi termelést helyettesítő, hanem azt egészségesen kiegészítő tevékenység. Tisztelt Országgyűlés! örvendetes tény — a párt céltudatos politikájának eredménye, hogy a munkásosztály segítségével — a parasztság és a munkások jövedelme kiegyenlítődött. Ezzel kapcsolatosan a következők figyelembevételét kérjük: — Az országosan kialakult paraszti személyi jövedelmen belül igen nagyfokú a differenciáltság. Nyomatékosan szeretném aláhúzni, amit ezzel kapcsolatban Dimény miniszter elvtárs is mondott, hogy az átlag sok szélsőséget takar. A tsz-tagok majdnem 20 százalékának a közösből származó jövedelme 10 ezer forint alatt van, ami havi 850 forintot jelent. — A kimutatott paraszti jövedelem tartalmazza a háztájiból adódó bevételeket is, amelyet a családtagok, a falun lakó, de iparban dolgozó kétlakiak közösen termelnek meg. — A falusi és városi lakosság munkakörülményeiben, szociális, egészségügyi, kommunális ellátottságában, a szolgáltatásban nagy különbségek vannak, amely azonban nem jövedelem, hanem életszínvonal-kérdés. Ezért fokozott figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági üzemekben is a munkakörülmények megfelelő kialakítására. A mezőgazdasági szakoktatás fejlesztésében ugyancsak jelentős eredményeket értünk el. Ügyelni kell azonban a korszerű okleveles és üzemmérnök-képzés feltételeinek biztosítására és mindinkább igényként jelentkezik a szakosított és több szintű mérnökképzés, melyekre a felsőoktatási intézmények technikailag — számítógép, laboratórium, audiovizuális oktatás stb. •— még nincsenek felkészülve. Gond van a szakmunkásképzéssel is. Különösen egyes szakterületek, elsősorban az állattenyésztő szakmunkás-képzés vonatkozásában. Erre fel kell figyelni. A fő feladat itt is, hogy a munkakörülmények javításával, kettős műszak bevezetésével, a kulturális követelmények biztosításával, bérdiffereneiálással vonzóvá tegyük ezt a pályát. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági bizottság úgy ítéli meg, hogy az egységes élelmiszergazdasági szemlélet és gyakorlat érvényesítése területén jelentős eredményeket értünk el. Ehhez kedvezően hozzájárult a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kialakítása, amely beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ennek ellenére nem bontakozott ki még elég erőteljesen a szorosan vett mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripari feldolgozás vertikális kapcsolata, természetes együttműködése. Vonatkozik ez a konzervipar, a cukorgyártás, a dohányfeldolgozás, a zöldségértékesítés stb. területekre. Ebből adódóan van még érdekellentét, mely különösen a folyamatos szállítás, a minőségi és mennyiségi átvétel, az ármeghatározás, az anyagi érdekeltség területén adódik. Ezen a helyzeten feltétlenül változtatni kell, jnelyhez á megoldást az anyagi érdekeltségen alapuló együttműködés — közös vállalkozás, társulás, érdekazonosság, szerződéses termeltetés — jelentheti, amint azt külföldi példák egész sora is bizonyítja. Ahhoz, hogy ilyen irányban fejlődés következzen be, a szervezeti feltételeket is rugalmasabbá kell tenni. Megállapítható az is, hogy korántsem használták még ki a mezőgazdasági termelőüzemek a társulásban rejlő nagy lehetőségeket {állami vállalatok, állami gazdaság, termelőszövetkezetek közös társulása). "Úgyszintén jelentős tartalékok vannak még a szocialista nagyüzemekben az üzemi belső mechanizmust illetően, a vezetés színvonalának növelésében. Tisztelt Országgyűlés! Az elhangzottak alapján megállapíthatjuk, hogy a nagyüzemi szocialista élelmiszergazdaság bizonyított. Az új gazdaságirányítás ezen a területen is kedvezően hatott. Az elért eredményeknek joggal örülhetünk, bár mindezek ellenére meg kell állapítani, hogy még korántsem használtuk ki a szocialista gazdálkodás teljes kibontakoztatásában rejlő lehetőségeket. A fejlődésben megállás nincs, mert ez esetben elkerülhetetlen a visszaesés. Hazánkban a politikai és gazdasági körülmények egyaránt biztatók, a feladatok adottak, azok eredményes végrehajtása kötelességünk. A Magyar Szocialista Munkáspárt agrárpolitikája megjelöli a célt, mely felé haladnunk kell, az Országgyűlés pedig a negyedik ötéves tervről alkotott törvényben meghatározta a cél elérésének közvetlen feladatait... A gyakorlati teendők meghatározásához nagy segítséget jelent a MÉM jelenlegi beszámolója, a mostani ülésszakon kialakuló vita, amelynek során a képviselőtársak felelősségtudattól áthatva mondják el véleményüket. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter beszámolóját és a szóbeli expozét az előbbiekben részletezett megjegyzésekkel az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága nevében is tudomásulvételre ajánlom. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik Imri Gyula képviselőtársunk. IMRI GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők és Elvtársak! Az elmúlt napokban nagy érdeklődéssel tanulmányoztam a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által rendelkezésünkre bocsátott, élelmiszergazdaságunk helyzetéről szóló jelentést, és igyekeztem összehasonlításokat végezni Borsod megye, és ezen belül választókerületem gazdaságainak helyzetével. Meggyőződésem, hogy az ország közvéleménye is nagy aktivitással fog reagálni erre a témára. Történik ez azért, mert minden dolgozó család élete naponként kerül kapcsolatba az élelmiszergazdasággal és alkot róla véleményt, jó vagy rossz irányban, attól függően, hogy mit és milyen áron tudott beszerezni a piacon, vagy az üzletben és ennek megfelelően mi kerül a család asztalára. De a családi véleménynyilvánítások mellett gyakran találkozunk a közvéleményt jelentősen befolyásoló, élelmiszergazdaságunk; helyzetérőL