Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-12
875 Az Országgyűlés 12. ülése, 1972. október 10-én, kedden 876 sítására összpontosítottuk. Arra is törekedtünk, hogy az egész területen emelkedjék a vezetés színvonala és javuljon hatékonysága. A megtett intézkedések nyomán a termelés növekedésének üteme a népgazdasági tervekben meghatározottak szerint, sőt egyes ágazatokban ennél kedvezőbben alakult. A technológiai szempontból megoldottnak minősíthető és amellett jövedelmező ágazatokban a termelés szintje viszonylag magasra emelkedett. Egyes termékek előállítását illetően nemzetközileg is figyelemre méltó eredmények születtek. Egyúttal javult a termelés tudományos, műszaki, technikai megalapozottsága, az egyes munkafolyamatok gépesítése, nőtt az üzembe helyezett korszerű állattenyésztő telepek száma, előrehaladt a gyártásés gyártmányfejlesztés. Számos új nagy termő, illetve termelőképességű növény- és állatfajtát vontunk be a termelésbe. Nagy lépést tettünk a mezőgazdaság kemizálása, az öntözéses gazdálkodás terén. A tudományos eredmények gyakorlati felhasználását segítette a dolgozók politikai és szakmai színvonalának emelkedése. A termelés növekedésével, a műszaki fejlődéssel együtt javult a vállalatok, a gazdaságok jövedelmezősége, egyszersmind javultak a személyi jövedelmek, az élet- és munkakörülmények. Az átlagos szintemelkedésen belül a mezőgazdasági, az élelmiszeripari és a fagazdasági üzemek egy része a termelésben, a jövedelmezőségben, a gazdálkodás szervezettségében nemcsak országos, hanem nemzetközi viszonylatban is szép eredményeket ért el. Kedves Elvtársak! E néhány megállapítás eredményeinkről ad számot. A teljes kép azonban sokszínűbb, ellentmondásosabb. Ügy érzem, a főbb ellentmondásokról szintén szólnunk kell a helyzet tárgyilagos megítélése érdekében. A fejlődés egyik legnagyobb problémája a differenciáltság. Ez a mezőgazdaságban különösen a személyi jövedelmek, a termelés különböző ágai, a gazdaságok, elsősorban a termelőszövetkezetek és egyes területek között mutatkozik meg. A személyi jövedelmek növelésében az elmúlt időszakban jelentős eredmények születtek. Pártunk IX. kongresszusa tűzte ki célul, hogy parasztságunk életszínvonalát, ellátottságát gyorsabb ütemben növeljük, hogy az megközelítse a munkásosztályét. Pártunk politikájának nagy sikere, hogy ezt a célt a személyi jövedelmek vonatkozásában az elmúlt években sikerült elérni. A harmadik ötéves terv végére az egy főre jutó személyi jövedelmek tekintetében a munkások és parasztok jövedelme lényegében kiegyenlítődött. A jövedelemnövekedés alapja az utóbi években a központi intézkedések hatására dinamikusan növekvő termelés, az ennél még nagyobb mértékben emelkedő munkatermelékenység volt. A személyi jövedelmek kiegyenlítődésében elért eredmény lehetővé tette, hogy a negyedik ötéves tervben a munkások és parasztok jövedelmének növekedését azonos ütemben irányozhassuk elő. Ezen belül azonban változatlanul nagy probléma a személyi jövedelmek nagyfokú differenciáltsága, amely elsősorban a gazdálkodás, a termelési színvonal különbözőségéből ered. Az aktív termelőszövetkezeti tagok több mint 35 százalékának a közösből származó személyi jövedelme évi 15 ezer forint alatt van. Feladatunk tehát, hogy gazdaságpolitikai, jövedelempolitikai intézkedéseink során továbbra is szem előtt tartsuk az indokoltnál nagyobb mértékű differenciáltság kiegyenlítését. A parasztság személyi jövedelmének növekedésével egyidejűleg jelentős intézkedések történtek a termelőszövetkezeti tagság szociális, társadalmi ellátottságának javítására is. Ilyén tekintetben azonban még vannak nehézségek, a jövőben rendezendő kérdések. Ezek közül is előtérbe kerül a termelőszövetkezeti öregek helyzete. A szocialista átalakulást követő időszakban az idős tagok részaránya nőtt, és az ebből adódó problémák a mezőgazdaságban jóval nagyobb gondot okoznak, mint a többi területen. A párt és a kormány a nyugdíj- és járadékrendszer bevezetésével és továbbfejlesztésével jelentős segítséget nyújtott azoknak a termelőszövetkezeti öregeknek, akik nagy számban voltak a termelőszövetkezeti mozgalom úttörői, a szövetkezetek alapító tagjai. Anyagi erőforrásaink azonban végesek, és ezért sajnos az öregeink közül számosan vannak nehéz anyagi helyzetben. Helyzetük javítására a fiatalabb nemzedék, maguk a termelőszövetkezetek is sokat tehetnek. Ennek szép példáival ma már mind több helyen találkozunk. Fontos, hogy a termelőszövetkezetek továbbra is segítsék azokat az idős, munkában megöregedett tagjaikat, akik a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, a gazdálkodás alapjainak lerakásában és fejlesztésében, erejük, szorgalmuk, tudásuk legjavát fejtették ki, s ezzel elévülhetetlen érdemeket szereztek. Lehetőségeihez mérten a kormány is tesz további intézkedéseket helyzetük javítására, elsősorban a járadékok összegének a jövő év elején történő felemelésével. A társadalmi ellátottság másik, kétségtelenül nagy különbsége a nyugdíjkorhatárban van. Ez is úgy ítélhető meg, hogy a nem túl távoli jövőben intézkedés születhet a nyugdíjkorhatár azonosítására. Kedves Elvtársak! Közismert tény, hogy termelőszövetkezeteink egyharmada mostoha természeti és közgazdasági körülmények között gazdálkodik. Az ilyen szövetkezetek a megkülönböztetett állami támogatás, jövedelemkiegészítés ellenére ugyanannyi munkával sem tudnak olyan eredményt elérni, mint a közepes, vagy megközelítően sem olyat, mint a jó feltételek között gazdálkodók. A probléma megoldásán, a közgazdasági feltételekhez jobban igazodó termelési szerkezet kialakításán évek óta fáradozunk. Mutatkoznak is bizonyos eredmények, de a kedvezőtlen adottságokkal küszködő emberek helyzetének javítására csak a termelési szerkezet további ésszerűsítésével, összehangolt területfejlesztési politikával, megkülönböztetett támogatással nyílik lehetőség. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az új és a régi termelési formák ma is megtalálhatók a mezőgazdaságban. Bár a korszerűen gazdálkodó nagyüzemek mind nagyobb szerepet