Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-11

847 Az Országgyűlés 11. ülése, 1972. június 23-án, pénteken 848 részesítette, inert a szénakazal nem megfelelő összerakásából eredő öngyulladás következtében a gazdaságot 23 ezer forint kár érte. Ez az igazgató 1971. december 27-én e dolgozóval szemben a tengeri szakszerűtlen betakarítása miatt két újabb fegyelmi határozatot hozott, mindkettőben szigorú fegyelmi megrovás büntetést szabott ki. Űgy vélem nem szorul magyarázatra, hogy a vétkes kötelezettségszegésekkel arányban álló egyetlen fegyelmi büntetés az egy napon kiszabott három, illetőleg két fegyelmi elmarasztalással szemben a munkafegyelem megszilárdítását és a megelőzést jobban szolgálta volna. A dolgozók jelentős része annyira nem ismeri a munkajogi szabály okát, hogy komoly sérelem esetén sem fordul jogorvoslatért az illetékes szervhez. Mint ismeretes, 1972 január első napjával a szövetkezetek egészét érintő új jogszabályi rendelkezések léptek hatályba. A szövetkezeti jogszabályok végrehajtása elsősorban magukra a szövetkezetekre és az állami törvényességi felügyeletet ellátó tanácsi szervekre hárít jelentős feladatokat. Ennek keretében biztosítani kell, hogy az alapszabályok és más belső szabályzatok összhangban álljanak a jogszabályok rendelkezéseivel és azokat a kérdéseket, amelyek szabályozási módjára jogi normák nem, vagy csak kevés útmutatást adnak, a szövetkezetek a törvény céljának megfelelően rendezzék. Tapasztalataink; szerint a tanácsi szerveknek az eddigieknél jobban fel kell készülniük a szövetkezeti törvénynek megfelelő állami törvényességi felügyeleti feladatok folyamatos végrehajtására. A gazdasági bírsággal kapcsolatos jogszabály hatályosulása megkezdődött, de sajnos e jogintézmény még nem eléggé intenzíven tölti be rendeltetését. Ennek több oka van. A bírság kiszabásának indítványozására felhatalmazott gazdasági irányító felügyeleti és ellenőrző szervek még nem fordítanak elegendő figyelmet e gazdasági szankció alkalmazásának jelentőségére és ezért az adott körülményekhez képest kevés esetben éltek indítványozási jogukkal. Az indítványozásra jogosult különféle szervek négy és fél év alatt mindössze 18 indítványt tettek. 1971-ben és 1972-ben eddig az ügyészség nyolc esetben indítványozta gazdasági bírság kiszabását. A nyolc ügy közül hétben a jogellenes tevékenységet folytató gazdálkodó szerveket 7,68 millió forint összegben kötelezte a Központi Gazdasági Döntő Bizottság gazdasági bírság fizetésére. A gazdasági bírság indítványozására okot adó tényállások főként a gazdálkodó szerveknél előforduló bűncselekmények nyomozása során jutottak tudomásunkra. Egyébként az ügyek egy részében a felelős személyekkel szemben büntetőjogi felelősségrevonásra is sor került. Az ügyészi szervek az elmúlt időszakban a polgári jogi tevékenységet mind mennyiségi, mind tartalmi szempontból egyre inkább az újabb társadalmi és gazdasági igényekhez alkalmazkodva fejtették ki. Szem előtt tartották, hogy a törvényesség érvényre juttatása az ítélkezés területén elsősorban a bíróságok feladata. Az ügyészekkel szemben a múltban sem támasztottunk olyan követelményt, hogy minden kisebb-nagyabb törvénysértés esetén intézkedniük kell, de az utóbbi időben egyre következetesebben igyekeztünk e feladatokat az ügyészi létszám által is korlátozott lehetőségeinkhez méretezni, erőinket a legfontosabb feladatok megoldására koncentrálni. Ennek eredményeképpen a polgári jogi tevékenység fő tendenciái a következőképpen alakultak: ügyészi keresetindításra csak kivételesen, közérdekből vagy csak akkor került sor, ha a jogosult alapvető jogainak védelmére nem volt képes. Lényeges szempontnak tekintették az ügyészek, hogy perbeli tevékenységük csak akkor kerüljön ellentétbe a felek rendelkezési jogával, ha'erre a közérdek védelme érdekében elengedhetetlenül szükség volt. A lényegesebb jogsérelmek orvoslása, jelentősebb elvi kérdések eldöntése érdekében változatlanul súlyt helyeztünk a fellebbezési és törvényességi óvási tevékenységre. Űgy értékeljük, hogy ezzel megkönnyítettük azoknak az elveknek a gyakorlati megvalósítását, amelyeket az új ügyészi törvény most már tételesen is tartalmaz. Az ügyészek évek óta folyamatosan tanulmányozzák és elemzik a bíróságoknak a különféle tárgycsoportokban folytatott gyakorlatát, és ennek alapján a gyakorlat egységének biztosítása érdekében különböző kezdeményezésekkel fordultak a bíróságokhoz, köztük a Legfelsőbb Bírósághoz. Legutóbb a harácsolás, illetőleg a jogtalan nyerészkedésre irányuló törekvéseknek a polgári perekben észlelhető megnyilvánulási formáit elemezték. Az állami és a szövetkezeti gazdálkodó szerveknél ezeknek a törekvéseknek rendszerint nem a szervek vezetőinek vagy más felelős beosztású dolgozóinak egyéni haszonszerzési, gazdagodási vágya, hanem elsősorban a kollektíva kedvező gazdasági eredményeinek, a gazdálkodás jövedelmezőségének biztosítása és ezen keresztül az egész kollektíva részesedésének növelése a fő ösztönzője. Az egyes állampolgárok nyerészkedési törekvéseit ezzel szemben az a felfogás táplálja, amely szerint az egyéni boldogulás alapja a kevés munkával elérhető minél nagyobb haszon. A szarvasmarhák szaporításának merőben új módszerét találta fel például az a Baranya megyei termelőszövetkezet, amely állatállományának szaporodása címén vett fel 145 ezer forint támogatást. A természetes szaporodást a régebbi „fejletlen" módszerektől eltérően úgy érte el, hogy a tehenek számának megállapításánál kiinduló adatként egy másik szövetkezettel való egyesülése előtti állományát szerepeltette, az egyesülés után pedig a két tsz tehénállományának együttes számát tüntette fel akként, mintha az többlet szaporodás folytán állt volna elő. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! Az ügyészi szervek a jogszabályi keretek között mindent megtesznek a jogellenes magatartások következetes üldözése érdekében, illetve azoknak szükség esetén büntetőjogi, szabálysértési eszközök vagy súlyos vagyoni szankciók-alkalmazásával történő visz-