Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-11

835 Az Országgyűlés 11. ülése, 1972. június 23-án, pénteken 836 szocialista demokrácia továbbfejlesztésében és jól fogja majd szolgálni szocialista céljainkat, és jó eszköz lesz a kezünkben rendszerünk to­vábbi erősítésében. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. A törvényjavaslathoz a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság kinyomtatott és képviselő­társaim között szétosztott jelentésében több mó­dosító javaslatot nyújtott be. Kérem képviselő­társaimat, hogy akik a jelentésben foglalt mó­dosító javaslatokat elfogadják, szíveskedjenek kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszö­nöm. Van-e valaki ellene? Nincs. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Nem. Haitározatilag kimondom, hogy az Ország­gyűlés a bizottság módosító javaslatait elfo­gadta. Most pedig kérdem az Országgyűlést, hogy a bíróságokról szóló törvényjavaslatot általá­nosságban és részleteiben, a már megszavazott módosításokkal elfogadja-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Kö­szönöm. Van-e valaki ellene? Nincs. Tartózko­dott-e valaki a szavazástól? Nem. Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a bíróságokról szóló törvényjavaslatot általános­ságban és részleteiben a már megszavazott mó­dosításokkal egyhangúlag elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke felszólalása kereté­ben a Legfelsőbb Bíróság tevékenységéről is be­számolt. Kérem képviselőtársaimat, hogy akik a beszámolót tudomásul veszik, szíveskedjenek kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszö­nöm. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Nem. Köszönöm. Van-e valaki ellene? Nincs. Köszö­nöm. Határozatilag kimondom, hogy az Ország­gyűlés a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszá­molóját egyhangúlag tudomásul vette. Napirend szerint következik a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvényja­vaslat tárgyalása. ELNÖK: Dr. Gonda György képviselőtár­sunknak, a törvényjavaslatot beterjesztő jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság elnökének adom meg a szót. DR. GONDA GYÖRGY: Tisztelt Ország­gyűlés! Hazánkban a közállapotokat ma a tör­vényesség jellemzi. Az állami, társadalmi és szövetkezeti szervek, valamint az állampolgárok szocialista törvényeink szellemében élnek és dolgoznak. Társadalmunk törvényes rendjének biztosítása a szocializmus felépítésének nélkü­lözhetetlen feltétele. Ennek megfelelően nép­köztársaságunk közelmúltban módosított alkot­mánya több kiemelkedő fontosságú rendelkezést tartalmaz az alkotmányosság és a törvényesség érvényre juttatásáról. Az alkotmány 19. szaka­szának (3) bekezdése értelmében az Ország­gyűlés, mint legfelsőbb államhatalmi és nép­képviseleti szerv ellenőrzi az alkotmány megtar­tását. Más helyen az állam minden szervének és állampolgárának kötelességévé teszi, hogy az alkotmányt, az alkotmányos jogszabályokat megtartsák és feladatkörükben eljárva megtar­tassák. Alkotmányunknak ezek az előírásai kifeje­zik a törvényességgel kapcsolatos mai állapo­tainkat, a legfőbb társadalompolitikai és jogi. garanciákat, és egyben megszabják a legfőbb teendőket. Ehhez a felfogáshoz igazodva kell törvény erejével megjelölni az ügyészség fontos és megtisztelő szerepét, kifejezve az alkotmány VI. — az ügyészségről szóló — fejezetében meg­jelölt elveket. Talán nem felesleges azonban — tisztelt Országgyűlés — felidézni, hogy az újtípusú, az államhatalom legfelsőbb szervének alárendelt és a jogalkalmazás valamennyi területén tevé­kenykedő ügyészi szervezetre vonatkozó alap­vető rendelkezéseket első ízben a Magyar Nép­köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény fogalmazta meg. A mai gyakorlat lé­nyegében az 1959. évi 9. számú törvényerejű rendeletben előírt szabályokhoz igazodik. Ez a törvényerejű rendelet határozza meg az ügyész jogait és kötelességeit, illetőleg az ügyészi intéz­kedések fajtáit. Az említett törvényerejű rendelet hatályba lépése óta több mint egy évtized telt el, ami a társadalmi fejlődés jelenlegi, rendkívüli gyors üteme mellett nem csekély idő, főként ha figye­lembe vesszük, hogy időközben államszerveze­tünkben, gazdasági életünkben és jogrendsze­rünkben fontos változások történtek. Végrehaj­tottuk a mezőgazdaság szocialista átszervezését, megalkottuk a gazdasági irányítás reformját, az új tanácstörvényt és több más fontos jogsza­bályt, legutóbb pedig, mintegy az eddigi fejlő­dés összegezéseként sor került a Magyar Nép­köztársaság alkotmányának módosítására. Tisztelt Országgyűlés! Az ügyészi szervezet vezetőit és munkatársait elismerés illeti azért, hogy a hatályban levő törvényerejű rendelet keretei között, de a módosuló követelményekhez igazodva lépést tudtak tartani az állami élet és a jogi szabályozás változásaival, s erejüket a leg­fontosabb időszerű feladatokra tudták összpon­tosítani. A Magyar Népköztársaság alkotmányá­nak módosítása azonban, amely mintegy bete­tőzte az 1959. évi 9. számú törvényerejű rendelet megalkotása óta bekövetkezett változásokat, feltétlenül szükségessé tette az ügyészségre vo­natkozó rendelkezések felülvizsgálatát. Ez nem csupán azért vált indokolttá, mert az alkot­mánymódosítás során megváltozott az ügyész­ségről szóló fejezet tartalma, hanem azért is, mert az alkotmány 53. szakasz (3) bekezdé­se értelmében az ügyészségekre vonatkozó sza­bályokat törvény állapítja meg. E rendelkezés végrehajtásaként készült el a most előterjesz­tett törvényjavaslat, amelynek elfogadása ese­tén a felszabadulást követően első ízben kap törvényi szintű szabályozást az ügyészség tevé­kenysége. A jogi szabályozás szintjének emelke­dése nem egyszerűen formai kérdés, hanem an­nak a fontos feladatnak a társadalmi jelentősé­gét is tükrözi, amelyet az ügyészség a szocialista törvényesség szervezeti és eljárási garanciáinak rendszerén belül betölt. A változás lényegét azonban mindenekelőtt az jelenti, hogy amíg az alkotmány korábbi szö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom