Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-11

815 Az Országgyűlés 11. ülése, j róságok feladataként, hogy a bíróság védi és biztosítja a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi és gazdasági rendjét, az állampolgárok, valamint az állami, társadalmi és gazdasági szervek jogait és törvényes érdekeit. Neveli az állampolgárokat a törvények tiszteletére, az állampolgári fegyelemre és a társadalmi együttélés szabályainak megtartására. Ezzel kapcsolatban különösen figyelemre méltó az, hogy a javaslat a törvények tiszteletét ennyire kiemeli. Régebben is ismert fogalom volt a törvény tisztelete, az utóbbi években azonban mintha kissé megfeledkeztek volna róla, pedig igen fontos követelménye ez az állampolgárokkal szemben, különösen akkor, amikor hazánkban szocialista jogrend uralkodik, szocialista jogszabályok megalkotása történik, amiből eleve is következik, hogy azok több tiszteletet, hozzájuk való alkalmazkodást, a jogszabályok megtartását igénylik. Szükségszerűen tehát helyes, hogy a javaslat ezt a követelményt is tartalmazza. Ami pedig az állampolgároknak az állampolgári fegyelemre és a társadalmi együttélés szabályainak megtartására való nevelését illeti, ezt a feladatukat a bíróságok eddig is teljesítették. A jövőben azonban ezt tovább kell folytatniuk, mert munkájuk súlyánál és tekintélyüknél fogva ezen a téren valóban nagy társadalmi segítséget tudnak nyújtani. Az igazságszolgáltatás alapelveit tartalmazó 6—14. §-ok rendelkezéseivel mindenben egyet kell érteni, mert azok* az igazságszolgáltatás demokratizmusának továbbfejlődését, a bírói hivatás gyakorlásának lehetőségét biztosítják. A 13. §. pedig a bírói tisztségeknek választással való betöltésére és a bírák visszahívhatóságára vonatkozó fontos rendelkezés, mert a bírák választása gyakorlatban eddig csak a legfelsőbb bírósági bíráknál és a népi ülnököknél valósult meg, amire vonatkozóan a gyakorlat bevált, és ha a javaslat törvénnyé lesz, általánossá válik a bírák választása is a gyakorlatban. A bírói függetlenségről a javaslat 14. §-a rendelkezik, amely pontosabban fejezi ki a függetlenség alapelvét, amikor kimondja, hogy a bíró csak a törvényeknek és más szabályoknak van alárendelve, azaz csakis a törvények és más jogszabályok alapján ítélkezhetik, az ügyek eldöntésénél senkitől utasítást nem fogadhat el. Az eddigieket a törvényjavaslat I. fejezete tartalmazza, míg a II. fejezet a bírósági szervezetet részletezi, amennyiben a járásbíróságok, megyei bíróságok, a munkaügyi bíróságok, a katonai bíróságok, a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága, a közjegyzők jogállására és a bírósági határozat végrehajtására vonatkozik. A bírósági szervezetben új fogalomként jelentkezik a munkaügyi bíróság, amelyre vonatkozóan a 22—25. §-ok rendelkeznek. A javaslatnak az Országgyűlés által történő elfogadása esetén munkaügyi bíróságok fognak működni a fővárosban és a megyékben a munkaügyi döntőbizottság, illetve a szolgálati felettes határozata, továbbá a szövetkezeti döntőbizottságok munkaügyi vitában hozott határozatai ellen benyújtott keresetek elbírálása végett és egyéb, a jogszabályok hatáskörébe utalt ügyekben. Dön1972. június 23-án, pénteken 816 teni fog a munkaügyi bíróság, a vállalati, illetve szövetkezeti döntőbizottságok munkaügyi vitáiban hozott jogerős határozat ellen benyújtott ügyészi óvás, valamint új eljárás kezdeményezése tárgyában is. A munkaügyi bíróságnál is egy hivatásos bíróból és két népi ülnökből álló. tanács fog eljárni. A Legfelsőbb Bíróságnál munkajogi vitákban munkaügyi tanácsok ítélkeznek. A munkaügyi bíróságok létesítésével kapcsolatos a törvényjavaslat 50 §-a, amely (2) bekezdésében kimondja: a munkaügyi bíróságok működése felett a felügyeletet az igazságügyminiszter a munkaügyi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkárával egyetértésben gyakorolja, ami érthető és indokolt is, hiszen a munkaügyi főfelügyeletet a munkaügyi miniszter gyakorolja, míg a dolgozók érdekképviseletét általában a szakszervezetek látják el. Az 51. §. az igazságügy-miniszteri jogkörrel kapcsolatban új rendelkezést tartalmaz, amenynyiben a jogerős bírósági határozatok ellen törvényességi óvás emelését kezdeményezheti, megállapításairól a bíróságokat tájékozhatja. Erre a törvénysértések megállapítása, valamint a jogalkalmazás egységességének biztosítása végett van szükség. Az eddigi szervezeti törvénnyel szemben új rendelkezést tartalmaz a törvényjavaslat 53. §-a. Kimondja, hogy a bírákat a Népköztársaság Elnöki Tanácsa határozatlan időre választja. A legfelsőbb bírósági bírót és a katonai bírót erre a tisztre kell megválasztani. Űj rendelkezés az is, hogy a bírót az igazságügy-miniszter jelöli. A törvényjavaslat előkészítése során felmerült különböző kérdésekre a javaslat igen gyakorlati megoldást tartalmaz. A korábbi jogszabállyal szemben eltérés van annyiban, hogy a választás egyik feltétele az is, hogy az alsó korhatár 23 évről 24 évre emelkedett, ami a hoszszabb joggyakorlat megszerzéséhez indokolt. A népi ülnököknél ugyancsak 23-ról 24 évre történt a választás korhatárának módosítása. Ezzel összhangban van a választási feltétel, a katonai bíróságok népi ülnökeinél a tényleges katonai szolgálatot teljesítő személyeknél nem feltétel a 24. életév betöltése, mert a katonák 18 évvel kezdik szolgálatukat a néphadseregben, az ülnökök pedig gyakorlati ismereteikkel és megfelelő élettapasztalatokkal működnek közre az igazságszolgáltatásban. Üj szabályként jelentkezik a népi ülnökökkel kapcsolatban a 71. §. (1) bekezdése, amely szerint a járásbírósági, megyei bírósági és munkaügyi bírósági népi ülnököket 4 évre választják az eddigi 3 évi tartammal szemben. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy befejezésként néhány gondolatban felidézzem a régi Magyarország „törvényességét". Első megállapításunk az lehet, hogy gyakorlatilag a lakosság legnagyobb része elnyomásban élt, joga nem volt, csak kötelessége. Az 1848-as szabadságharc eredményeként bizonyos jogokat sikerült kivívnia. Az a kevés jog is, ami az elnyomott magyar földmunkásokat, majd később az ipari munkásokat illette, úgy fogalmazódott