Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-11
817 Az Országgyűlés 11. ülése, 1972. június 23-án, pénteken 818 meg, hogy az a szerencsétlen ember, ha megfeszült is, akkor sem értette meg. Minden jog, kötelesség megfogalmazása érthetetlenségbe burkolódzott úgy, hogy ember legyen a talpán, aki ezt első hallásra vagy olvasásra meg tudta érteni. Véleményem szerint ekkor született meg a hivatalos közlöny speciális nyelvezete, amit külön meg kellett, ha egyáltalán meg lehetett tanulni. Ennek egyik bizonyítéka, hogy az egyszerű falusi, vagy városi nép minden hivataltól, minden hivatalos papirostól, hajdútól, pandúrtól, csendőrtől remegett, mert saját bőrén érezte és tudta, ha bármilyen dolga hivatalos útra kerül, akkor már nem az ő érdekét képviselik, hanem a népét elnyomó uralkodó osztályét. Ezért minden hivatalos fórumot, hivatalt széles ívben messze kikerült. Hazánkban óriási a fejlődés. Az államhatalom egyenlő a néphatalommal. És e hivatalos hatalom a hivatali szervek, többek között a bíróságok, a hatalmon levő népet szolgálják, vagyis az össznépi érdekeket képviselik. így a bíróságok érdeke teljesen egybeesik az össznépi érdekekkel. Humánusan, reálisan döntenek a hatáskörükbe tartozó ügyekről. A bíróságok egyik legfontosabb feladata a törvényesség feletti őrködés, továbbá a nevelés, megbékélés, jó szándék. Az új törvényjavaslat ebben az irányban az össznépi érdekképviselet, az egyszerűsítés, a könnyebb eligazodás, és hatékonyság irányában jelent nagy előrehaladást. A törvényjavaslatot elfogadom, és azt a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK : Szólásra következik dr. Nezvál Ferenc képviselőtársunk. DR. NEZVÁL FERENC: Tisztelt Országgyűlés! örömmel üdvözlöm, hogy két hónappal az alkotmánymódosítás után máris napirendre került a bíróságokról szóló törvényjavaslat megtárgyalása. Ebben annak kifejezésre juttatását látom, hogy a kormány az államélet demokratizmusának tovább erősítésén belül nagy figyelmet szentel az igazságszolgáltatás fejlesztésére. Ismeretesek azok az okok, amelyek .alkotmányunk módosítását szükségessé tették. Ügy gondolom, hogy a bírósági szervezeti törvényről szóló módosítást is azokkal a változásokkal lehet összefüggésbe hozni, amelyeket az alkotmány módosítására is alkalmaztunk. Az egyik kérdés ehhez a felszólalásomhoz kapcsolódik. Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak a bírósági út meghatározására vonatkozó rendelkezéseit szeretném néhány összefüggésében ismertetni. Választóim nemegyszer szóvá tették: bizonytalanság van abban, hogy számukra nagyon lényegesnek tartott ügyes-bajos dolgaikkal, vitás ügyeikkel mikor fordulhatnak bírósághoz, vagy egyáltalán bírósághoz tartozik-e az ügy. Népünk jogtudatában az igazságszolgáltatás és a bíróság intézménye szorosan összekapcsolódik. Ezért csak helyeselni tudom, hogy a törvénytervezet egyértelműen meghatározza a bírói útra tartozó ügyek körét, és ugyanakkor biztosítja azt is, hogy az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit érintő ügyekben a más szervek által hozott határozatokat meg lehet támadni a bíróság előtt. A bírósági útra tartozó ügyek körének egyértelmű meghatározása azonban nemcsak az állampolgárok érdekeit szolgálja. A bíróságok és más jogalkalmazó szervek eljárásában gyakori vita forrása a hatáskörök bonyolult szabályozása. Több olyan esetet tudok felhozni, amikor csak a hatásköri vita eldöntése, az eljáró szerv kijelölése éppen a bonyolult szabályozás folytán oly hosszú időt vett igénybe, hogy ez alatt az illető felek már meg is öregedtek. Nagyon lényegesnek tartom a törvényjavaslatban foglalt azt az új rendelkezést is, amely szerint nemcsak hatásköri kérdésben, hanem az ügy érdemében döntő bírósági határozat is minden más szervre kötelező. A bírósági út törvényi rendezéséhez szorosan kapcsolódik a javaslatnak a bírósági szervezetre vonatkozó része. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a jelenleg nehezen áttekinthető, sokszor nem elvi meggondolásokon alapuló hatáskörök egyszerűsítése, a párhuzamosságok kiküszöbölése mind sürgetőbb feladattá vált. Ennek a megvalósításához véleményem szerint jelentős előrehaladás a munkaügyi bíróságok létesítése. Ezzel megszűnik az a tarthatatlan helyzet, hogy a munkaügyi döntőbizottságok határozatainak egy részét a bíróság, más részét pedig a Területi Döntőbizottság bírálja felül. Ami pedig a Gazdasági Döntőbizottságot illeti, az új gazdaságirányítási rendszer pezsgő életet lehelt gazdasági szerveink vitáiba. Fontos, hogy ezek a viták ne öncélú pereskedésekké váljanak, hanem huzavona nélkül döntésre kerüljenek. Meggyőződésem, hogy a szerződések gazdaságszervező szerepének növekedését, a szerződési fegyelem megszilárdítását elő fogja segíteni az, hogy a törvényjavaslat szerint a gazdasági bíráskodás elvi irányítása is a Legfelsőbb Bíróságnál összpontosul. A bírói tisztségek választás útján való betöltése szocialista államunk demokratizmusából folyó alapvető követelmény. Messzemenően egyetértek a törvényjavaslatnak azzal a megoldásával, hogy a bírák választása az Elnöki Tanács hatáskörébe kerüljön. Ez nemcsak a bírói függetlenség nagyobb garanciáját jelenti, hanem annak kifejezésre juttatását is, hogy államunkban az igazságszolgáltatás funkciója olyan megkülönböztetett állami tevékenység, amelyet ezután csak az Országgyűlés hatáskörében eljáró Elnöki Tanács által megválasztott bírák gyakorolhatnak. Engedjék meg tisztelt Képviselőtársaim, hogy kitérjek néhány olyan kérdésre is, amely szorosan összefügg a most tágyalt törvényjavaslattal. Űgy gondolom, hogy az igazságszolgáltatás szerepét, jelentőségét a tisztelt Országgyűlés előtt nem kell bővebben fejtegetnem. Bíróságaink az eléjük kerülő büntetőügyekben az állampolgárok szabadságát vonják el, polgári perekben pedig döntenek a legfontosabb személyi, családi, vagyoni és örök jogi ügyekben. Ezen túlmenően most már a bíróság elé fog tartozni a ma legfontosabb állampolgári igénynek, a munkaügyi vitának az eldöntése, és a vállalatok jogi vitáinak az elbírálása is. Nem túlzok, amikor azt állítom, hogy vala-