Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-11

809 Az Országgyűlés 11. ülése, 1972. június 23-án, pénteken 810 alkotmányos szerepének teljesen indokolt növekedése. Ugyanakkor az előterjesztett törvényjavaslat — egyezően az eddigi helyzettel — azt is rögzíti, hogy az igazságügy-miniszter felügyeletet gyakorol a bíróságok általános működése f e-* lett, aláhúzva, hogy e tevékenysége nem sértheti a bírói függetlenséget. Más módon valósul meg tehát az ítélkezési tevékenység és az általános működés irányítása. Ebből sok minden következik, de én most csak azt húzom alá, hogy jó lenne, ha minden állampolgár megértené: az Igazságügyi Minisztérium, de maga a miniszter sem avatkpzhatik bele bírósági ügyekbe, ítéletekbe, mert arra a nagyon helyes megfontolások alapján alkotott jogszabályok nem adnak lehetőséget. A félreértések elkerülése végett aláhúzom: a törvényjavaslat az Igazságügyi Minisztériumot nem minősíti az igazságszolgáltatási tevékenység puszta szemlélőjévé sem. Az igazságügy-miniszternek fontos feladata, hogy a jogerős ítéletek alapján elemezze és értékelje az ítélkezési gyakorlatot, figyelemmel kísérje a bíróságok ítélkezéseinek társadalmi hatását, időszerűségét és hatékonyságát, összegezve az állampolgárok pereiből, a vállalatok, szövetkezetek jogvitáiból, a bűnügyekből megállapítható, általánosítható tapasztalatokat, a jogsértések okait és körülményeit. Mindezek alapján általános érvényű intézkedéseket kell tennie, • illetőleg kezdeményeznie. Amit egyébként a minisztériumról mondtam, teljes mértékben vonatkozik a bíróságokat vezető elnökök és más tisztségviselők irányító tevékenységére is. A törvényjavaslatnak a bírák választására vonatkozó rendelkezései ugyancsak teljes összhangban vannak alkotmányunkkal. A hivatásos bírák választásával — a Legfelsőbb Bíróság bíráit kivéve — több mint két évtizedes gyakorlatot adunk át a múltnak. Az a tény, hogy a hivatásos bírák választása olyan magas állami vezető testület hatáskörébe került, mint Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa, kifejezésre juttatja a bírói tevékenység fontosságát, a bírák társadalmi megbecsülésének növekedését. Egyben ez a bírói függetlenségnek és az igazságszolgáltatás demokratizmusásnak is fontos biztosítéka. A határozatlan időre történő választás pedig arra hivatott, hogy erősítse tovább a bírói, élethivatást és a becsületesen dolgozó bírák helyzetét, hiszen őket felmenteni, visszahívni csak a törvényben meghatározott nyomós okokból lehet, és arra szintén csak az Elnöki Tanács jogosult. Szeretném aláhúzni, hogy a bírói karból eddig is nagyon-nagyon ritkán kellett egyeseket eltávolítani, mert méltatlanná váltak bírói tisztségükre. Ez a tény jól mutatja bíráink hivatástudatának magas fokát és bizonyos, hogy a jövőben is méltóak lesznek a megtisztelő bizalomra. A választás és a kinevezés különválasztása is azt juttatja kifejezésre, hogy a bírói ítélkezési tevékenység és az igazgatási munka másmás jellegű az igazságszolgáltatás szervezetében. A bírói függetlenség helyes értelmezéséhez hozzátartozik annak hangsúlyozása is, hogy ez nem jelent valamiféle szabadosságot, mindentől való függetlenséget. Bíráink a szocialista állam és társadalom ügyét szolgálják, annak törvényeit alkalmazzák. A jövőben is nagy figyelmet fordítunk arra, hogy az igazságszolgáltatás minden dolgozója rendszeresen képezze magát, növelje politikai és szakmai tudását. Csakis így képes lépést tartani a társadalmunk fejlődéséből adódó mind magasabb követelményekkel. A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az eljárási törvényekben meghatározandó esetekben bírósági tanács helyett elsőfokon egyesbíró hozzon döntést. Esetleges tévhitek, vagy félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy az igazságszolgáltatásban a nép részvételének alkotmányos elvét fő szabályként változatlanul meghagyjuk. Az ülnök-rendszer, a dolgozó nép közvetlen részvételének biztosítása, a szocialista igazságszolgáltatás nagy vívmánya. Kifejezi rendszerünk demokratizmusát. A gyakorlati élet jól igazolta az ülnök-rendszer életrevalóságát. Az igazságszolgáltatás gyakorlati tapasztalatai azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy vannak a bírósági eljárásban olyan szakaszok, vagy ügycsoportok, amikor az ülnökök részvételének előírása szükségtelen. Az egyesbírói hatáskör tervezett bevezetése pedig nemhogy csökkentené, hanem inkább növeli az ülnök-bíráskodás súlyát azzal, hogy ott írja majd elő a nem hivatásos bírák részvételét, ahol igazából fontos és szükséges az adott ügy helyes megítéléséhez. Ügy véljük, hogy a szocialista demokratizmus erősítését az igazságszolgáltatásban is akkor fogjuk fel helyesen, ha tartalmára fordítjuk a fő figyelmet, nem pedig a formális elemekre. Tisztelt Országgyűlés! Ügy vélem, az elmondottak az írásos indokolással együtt jól érzékeltetik, hogy mire törekszünk. Bizonyos, hogy az új bírósági törvény, valamint a hozzákapcsolódó többi jogszabályok és sikeres végrehajtásuk elősegíti igazságszolgáltatásunk további fejlesztését. A bírói testület minden tagja, de valamennyi dolgozónk is még felelősségteljesebben és színvonalasabban teljesíti megtisztelő feladatát társadalmunk javára és népünk megelégedésére. A Minisztertanács megbízásából kérem, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot a tisztelt Országgyűlés vitassa meg és iktassa az ország törvényei közé. (Nagy taps.) ELNÖK: Dr. Biczó György képviselőtársunknak, a törvényjavaslat bizottsági előadójának adom meg a szót. DR. BICZÓ GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság megtárgyalta a bíróságokról szóló törvényjavaslatot. A vitában az az egyöntetű vélemény alakult ki, hogy a törvényjavaslat kiváló alkotás, híven tükrözi a Népköztársaságunk alkotmányának V. fejezetében megfogalmazott elveket. A bizottság teljes egyetértéssel ajánlja az Országgyűlésnek megtárgyalásra. A vita és a